A globális válság első szele rendesen arcul legyintette a Falcot. Ősszel látszottak az első negatív jelzések, pedig a gazdaság más területein akkor még nem indult el a lavina, ám a faipar a legkisebb megingásokat is megérzi. Minden szépnek tűnt, egy fejlesztés befejeztével abban reménykedtek, hogy tovább növekedhet az export. A hónapok teltek, és drámai fordulatot vett a történet.
Elődök és szochawai
Kálmán Laci születése még tervbe sem volt véve - aki ma egyszemélyben a Falco kosárlabdacsapat -, amikor a gyár jogelődjénél 1939-ben elkezdődött a fafűrészelgetés. Húsz éven keresztül dolgozott a gatter. 1959-et írtunk, amikor az országban elsőként faforgácslap-termelésbe fogtak. (Kosárlabda a Haladás pályán, salakon, vagy a Nagy Lajos Gimnázium tornatermében.) 1976-ban kezdték el a laminált lapok gyártását, ebből egymillió négyzetmétert termeltek. Később bővült a termékskála, és egyre keresettebb lett itthon, sőt, külföldön is.
Az igazi hőskor előbb kezdődött, 1974-ben alakult meg a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát, amely facsemetét termelt, és feldolgozta a halálra ítélt törzseket. Gyártott bútorokat, sőt a cementkötésű faforgácslap kifejlesztésével eljutott a családi házak építéséig is. Biztos lábakon állva a cég Szombathely szimbólumává emelkedett, a virágzó Styl-lel együtt. Nos, a ruhában utazó másik helyi etalon sorsa ismeretes, a Falco vesszőfutása most kezdődik, reménykedve persze a jobb kimenetelben. Csak az a bizonytalanság, az ne volna. Pedig…
Jó kis fórumok
Fura az élet. Különösek az emberek, ma már érthetetlen a gazdaság. Régen olyan egyszerűnek tűnt minden, a gyár kéményei füstölögtek, jókat lehetett ott dolgozni, nem remegve semmiféle válságtól. Most rívunk, mi füstölgünk, nem a gyárkémény. Emlékszem, még tíz évvel ezelőtt is számos-számtalan lakossági fórumot kellett tartani, ahol a közelben élők keserveit hallgatta a vezérigazgató.
Hogy füstöl. Meg hangos, olykor büdös. Mármint az üzem. Nagy küzdelmek voltak ezek, lakossági diadallal. A Falco beruházott, szűrőket szerelt, mindent megtett, hogy békében éljen környezetével. Megtörtént a kiegyezés, s vélem, ma mindenki boldog lenne, ha füstölne és dübörögne. Egyelőre szundít kicsit, de ez nem édes álom.
Szép új világ, változó cég
1992-ben részvénytársasággá alakultak. Ez nem csak szervezeti változást jelentett, profiltisztítást is végrehajtottak. Azóta csak faforgácslapot és felületkezelt faforgácslapot állítanak elő. 1996 a következő mérföldkő, az osztrák Constantia-csoport előbb ötvenegy, nem sokkal később nyolcvannégy százalékban lett a szombathelyi vállalat tulajdonosa.
Tavaly pedig a Kronospan csoport vásárolta fel. Ez a tőkeerős, csak Európában kilencmillió köbméter forgácslapot értékesítő monstrum biztos hátteret ígért, főleg úgy, hogy többször is kifejezetten hangsúlyozta: számít a szombathelyi gyárra. A Falco megszerzése azonban nem volt egyszerű feladat. Ekkor hangzott el a leendő tulajdonostól, hogy a váltás a szombathelyi gyárat nem érinti érzékenyen, továbbra is saját márkanév és piaci program szerint dolgozhat, alapanyaggal való kiszolgálása zökkenőmentes lesz. Már nem csak az Erdészeti Rt-re támaszkodtak, érkezett fa külföldről is.
De akadt gond is. Az Európai Versenyhivatal azt vizsgálta, hogy az ügylettel nem jön-e létre olyan mértékű koncentráció, amely ellehetetleníti a versenyt. Ez főleg Romániában okozhatott gondot, hiszen a Kronospan ott jelentős termelési kapacitással rendelkezett, a Constantia pedig a Falco révén meghatározó szállító volt. Az üzlet azonban megköttetett, a termelés zavartalan volt. A globális válsággal azonban nem kalkuláltak – mint ahogyan a világon sehol sem –, nem kalkulálhattak. Ugyanúgy érte őket, mint a gazdaság többi szereplőjét, váratlanul. Putyin szavaival szabadon: mint a vihar, amely hirtelen tör ki. A baj: nem látni a végét.
Hullámverésben
Decemberben még csak átgondoltabb üzletpolitikáról nyilatkozott a menedzsment. Ekkor óvatosabb üzletpolitikáról beszéltek, arról: alaposabban elemzik, kinek mikor és mit értékesítenek, nem utolsó sorban pedig: milyen fizetési feltételekkel. Már ez előre vetítette, hogy az eladás sokkal visszafogottabb lesz, ám a Kronospan tagjaként védőernyőt éreztek a fejük fölött, mondván: a tulajdonos van annyira tőkeerős, hogy átvészeljék a recessziót. Sőt, a folyamatos fejlesztések is azt erősítették, hogy hosszú távon számolnak ezzel az üzemmel, leépítésekről ekkor szó sem volt.
Krach
Februárban ütött be. A megrendelés drasztikusan csökkent – felére esett vissza, ahogyan már említettük -, s erre következett a reakció, az itteni dolgozók felének elbocsátása. Mindez annak ellenére nyugtalanítja az üzem dolgozóit – már azt az ötven százalékot, aki maradhat -, hogy a konszern vezetése hangsúlyozta: stratégiai okok miatt számítanak az itteni termelésre.
Mindezt alátámasztja az is, hogy az itt gyártott termékek szállítása csak nagyobb távolságra nyereséges, a szombathelyi üzemre tehát a kelet-európai piac ellátása miatt mindenképpen szükség van. Mégis: a termelést leállították, a raktárak tele vannak. Jelenleg pedig senki sem tudja, mikor indulhatnak újra a gépsorok. Sokan a körmendi és szentgotthárdi üzem bezárásával példálóznak. Annak idején persze azt a lépést lehetett az ésszerűsítéssel magyarázni. A jelenlegi helyzetben azonban semmi sem ésszerű. Innen nézve az sem, hogy nemrégiben fejeződött be Szombathelyen egy hatmilliárdos fejlesztés. A gépek pedig állnak. Itt jelenleg nem gyártanak forgácslapot.
Megnyugvásul?
Kerestük Vecsey Dénes vezérigazgatót, aki azonban vidéken tartózkodott. Titkárságán annyit mondtak, hogy csak ő nyilatkozhat. Egyébiránt keresnünk felesleges, hiszen nemrégiben adtak ki egy közleményt. Ez tartalmazta a fentebb leírtakat, miszerint a szombathelyi gyár termelésére továbbra is számít a tulajdonos. Azóta nem változott az álláspontjuk. Mégis, decemberben leépítésről szó sem volt. Most a bezárásról nincs, az elbocsátások azonban azóta megtörténtek. Pedig a globális válság csak most kezd igazán kiteljesedni, senki nem látja a végét.
Meg a csapat
Végül, de nem utolsó sorban a kosárlabda. Ha Lacikával kezdtük, zárjuk vele. A csapattal, a kosárlabdával. A gyár jövője a szombathelyi sport szempontjából sem mellékes, az rt. a Falco KC egyik fő szponzora. Gráczer Györgytől, a klub ügyvezetőjétől annyit tudtunk meg, hogy június harmincadikáig élő szerződésük van, amelyet a német tulajdonossal írtak alá. Pillanatnyi zavar tehát nem jelentkezhet. De azt is hozzátette: mihamarabb felveszik a kapcsolatot velük, és tárgyalnak a folytatásról. Bajnokcsapat a bajos világban, reménykedve, hogy a füst felszáll. Minél előbb, annál jobb. Nekik, nekünk, Szombathelynek. Jó látni utazó éjszakákon a körgyűrű felől a városba ékezve azokat a kéményeket. Ahogy színekben játszva pipálnak. Azt mutatják, van még élet a falak mögött. Talán.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
