A Falcoban még laminálnak - félgőzzel

Hír: a Falco Zrt. szombathelyi üzeme 182 dolgozójától megválik, feleződik a létszám. Az ok: a megrendelés ötven százalékkal esett vissza. A következmény magáért beszél: sokan már a gyár bezárásától tartanak.

A globális válság első szele rendesen arcul legyintette a Falcot. Ősszel látszottak az első negatív jelzések, pedig a gazdaság más területein akkor még nem indult el a lavina, ám a faipar a legkisebb megingásokat is megérzi. Minden szépnek tűnt, egy fejlesztés befejeztével abban reménykedtek, hogy tovább növekedhet az export. A hónapok teltek, és drámai fordulatot vett a történet.

Elődök és szochawai

Kálmán Laci születése még tervbe sem volt véve - aki ma egyszemélyben a Falco kosárlabdacsapat -, amikor a gyár jogelődjénél 1939-ben elkezdődött a fafűrészelgetés. Húsz éven keresztül dolgozott a gatter. 1959-et írtunk, amikor az országban elsőként faforgácslap-termelésbe fogtak. (Kosárlabda a Haladás pályán, salakon, vagy a Nagy Lajos Gimnázium tornatermében.) 1976-ban kezdték el a laminált lapok gyártását, ebből egymillió négyzetmétert termeltek. Később bővült a termékskála, és egyre keresettebb lett itthon, sőt, külföldön is.

Szombathelyi Falco üzem
Még füstölnek a kémények
sadness

Az igazi hőskor előbb kezdődött, 1974-ben alakult meg a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát, amely facsemetét termelt, és feldolgozta a halálra ítélt törzseket. Gyártott bútorokat, sőt a cementkötésű faforgácslap kifejlesztésével eljutott a családi házak építéséig is. Biztos lábakon állva a cég Szombathely szimbólumává emelkedett, a virágzó Styl-lel együtt. Nos, a ruhában utazó másik helyi etalon sorsa ismeretes, a Falco vesszőfutása most kezdődik, reménykedve persze a jobb kimenetelben. Csak az a bizonytalanság, az ne volna. Pedig…

Jó kis fórumok

Fura az élet. Különösek az emberek, ma már érthetetlen a gazdaság. Régen olyan egyszerűnek tűnt minden, a gyár kéményei füstölögtek, jókat lehetett ott dolgozni, nem remegve semmiféle válságtól. Most rívunk, mi füstölgünk, nem a gyárkémény. Emlékszem, még tíz évvel ezelőtt is számos-számtalan lakossági fórumot kellett tartani, ahol a közelben élők keserveit hallgatta a vezérigazgató.

Hogy füstöl. Meg hangos, olykor büdös. Mármint az üzem. Nagy küzdelmek voltak ezek, lakossági diadallal. A Falco beruházott, szűrőket szerelt, mindent megtett, hogy békében éljen környezetével. Megtörtént a kiegyezés, s vélem, ma mindenki boldog lenne, ha füstölne és dübörögne. Egyelőre szundít kicsit, de ez nem édes álom.

Szombathelyi Falco üzem
Raktár a kerítés túloldalán
sadness

Szép új világ, változó cég

1992-ben részvénytársasággá alakultak. Ez nem csak szervezeti változást jelentett, profiltisztítást is végrehajtottak. Azóta csak faforgácslapot és felületkezelt faforgácslapot állítanak elő. 1996 a következő mérföldkő, az osztrák Constantia-csoport előbb ötvenegy, nem sokkal később nyolcvannégy százalékban lett a szombathelyi vállalat tulajdonosa.

Tavaly pedig a Kronospan csoport vásárolta fel. Ez a tőkeerős, csak Európában kilencmillió köbméter forgácslapot értékesítő monstrum biztos hátteret ígért, főleg úgy, hogy többször is kifejezetten hangsúlyozta: számít a szombathelyi gyárra. A Falco megszerzése azonban nem volt egyszerű feladat. Ekkor hangzott el a leendő tulajdonostól, hogy a váltás a szombathelyi gyárat nem érinti érzékenyen, továbbra is saját márkanév és piaci program szerint dolgozhat, alapanyaggal való kiszolgálása zökkenőmentes lesz. Már nem csak az Erdészeti Rt-re támaszkodtak, érkezett fa külföldről is.

De akadt gond is. Az Európai Versenyhivatal azt vizsgálta, hogy az ügylettel nem jön-e létre olyan mértékű koncentráció, amely ellehetetleníti a versenyt. Ez főleg Romániában okozhatott gondot, hiszen a Kronospan ott jelentős termelési kapacitással rendelkezett, a Constantia pedig a Falco révén meghatározó szállító volt. Az üzlet azonban megköttetett, a termelés zavartalan volt. A globális válsággal azonban nem kalkuláltak – mint ahogyan a világon sehol sem –, nem kalkulálhattak. Ugyanúgy érte őket, mint a gazdaság többi szereplőjét, váratlanul. Putyin szavaival szabadon: mint a vihar, amely hirtelen tör ki. A baj: nem látni a végét.

Szombathelyi Falco üzem
Munkára készek a berendezések
sadness

Hullámverésben

Decemberben még csak átgondoltabb üzletpolitikáról nyilatkozott a menedzsment. Ekkor óvatosabb üzletpolitikáról beszéltek, arról: alaposabban elemzik, kinek mikor és mit értékesítenek, nem utolsó sorban pedig: milyen fizetési feltételekkel. Már ez előre vetítette, hogy az eladás sokkal visszafogottabb lesz, ám a Kronospan tagjaként védőernyőt éreztek a fejük fölött, mondván: a tulajdonos van annyira tőkeerős, hogy átvészeljék a recessziót. Sőt, a folyamatos fejlesztések is azt erősítették, hogy hosszú távon számolnak ezzel az üzemmel, leépítésekről ekkor szó sem volt.

Krach

Februárban ütött be. A megrendelés drasztikusan csökkent – felére esett vissza, ahogyan már említettük -, s erre következett a reakció, az itteni dolgozók felének elbocsátása. Mindez annak ellenére nyugtalanítja az üzem dolgozóit – már azt az ötven százalékot, aki maradhat -, hogy a konszern vezetése hangsúlyozta: stratégiai okok miatt számítanak az itteni termelésre.

Mindezt alátámasztja az is, hogy az itt gyártott termékek szállítása csak nagyobb távolságra nyereséges, a szombathelyi üzemre tehát a kelet-európai piac ellátása miatt mindenképpen szükség van. Mégis: a termelést leállították, a raktárak tele vannak. Jelenleg pedig senki sem tudja, mikor indulhatnak újra a gépsorok. Sokan a körmendi és szentgotthárdi üzem bezárásával példálóznak. Annak idején persze azt a lépést lehetett az ésszerűsítéssel magyarázni. A jelenlegi helyzetben azonban semmi sem ésszerű. Innen nézve az sem, hogy nemrégiben fejeződött be Szombathelyen egy hatmilliárdos fejlesztés. A gépek pedig állnak. Itt jelenleg nem gyártanak forgácslapot.

Szombathelyi Falco üzem
Messze földön ismerik a cég nevét
sadness

Megnyugvásul?

Kerestük Vecsey Dénes vezérigazgatót, aki azonban vidéken tartózkodott. Titkárságán annyit mondtak, hogy csak ő nyilatkozhat. Egyébiránt keresnünk felesleges, hiszen nemrégiben adtak ki egy közleményt. Ez tartalmazta a fentebb leírtakat, miszerint a szombathelyi gyár termelésére továbbra is számít a tulajdonos. Azóta nem változott az álláspontjuk. Mégis, decemberben leépítésről szó sem volt. Most a bezárásról nincs, az elbocsátások azonban azóta megtörténtek. Pedig a globális válság csak most kezd igazán kiteljesedni, senki nem látja a végét.

Meg a csapat

Végül, de nem utolsó sorban a kosárlabda. Ha Lacikával kezdtük, zárjuk vele. A csapattal, a kosárlabdával. A gyár jövője a szombathelyi sport szempontjából sem mellékes, az rt. a Falco KC egyik fő szponzora. Gráczer Györgytől, a klub ügyvezetőjétől annyit tudtunk meg, hogy június harmincadikáig élő szerződésük van, amelyet a német tulajdonossal írtak alá. Pillanatnyi zavar tehát nem jelentkezhet. De azt is hozzátette: mihamarabb felveszik a kapcsolatot velük, és tárgyalnak a folytatásról. Bajnokcsapat a bajos világban, reménykedve, hogy a füst felszáll. Minél előbb, annál jobb. Nekik, nekünk, Szombathelynek. Jó látni utazó éjszakákon a körgyűrű felől a városba ékezve azokat a kéményeket. Ahogy színekben játszva pipálnak. Azt mutatják, van még élet a falak mögött. Talán.

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Kapcsolódó cikkeink

Elboríthat minket a hulladék – Válságban a feldolgozók

Hegyekben áll az újrahasznosítható hulladék a feldolgozótelepeken, felvásárlói áruk a nulla forint közelében jár. Eközben a megyében 6,8 milliárd forintból fejlesztik a szelektív hulladékgyűjtést.

Van vagy nincs létszámleépítés? - frissítve

A Munkaügyi Központ szerint nincs, olvasóink szerint van. A Delphiből például 250 embert küldenek el rövidesen. A többit derítsük ki együtt!

Nincs létszámleépítés a Nyugat-Dunántúlon – Értékes a magyar munkaerő

Koholmánynak nevezte Kiss Ambrus munkaügyi igazgató a múlt heti hírt, miszerint 1500 embert bocsátanak el a régióból. Jelenleg több az üres álláshely, mint a munkanélküli.

"Rossz irányba zakatol a MÁV..." - Aztán vége?

Nehezen hihető, de tény: kerek egy évszázaddal ezelőtt a Magyar Királyi Vasúttársaság Európa második legfejlettebb vasúti szolgáltatója volt. Ma MÁV-unk az utolsó. Danka Lajossal, a Magyar Államvasutak Területi Képviseletének igazgatójával beszélgettünk.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet