Úgy gondolom, hogy minden ember életében vannak felejthetetlen napok
- kezdi blogbejegyzését Feiszt György, szombathelyi levéltáros. Írásából egy 48 évvel ezelőtti vonatbaleset részletei bontakoznak ki:Számomra ilyen 1970 március 10-e. Érettségi után a Sárvári Kórházban műtősként dolgoztam. 48 éve munkába menet a vonatban a fülke falának vágódva ébredtem, táskák hullottak a csomagtartóból a kocsi oldalra billent, az emberek kiabáltak: "kisiklottunk, végünk van,". Mindenki az ajtók felé igyekezett.
Rábasömjén vasútállomásnál a sárvári vágóhídra disznókat szállító traktorral ütköztünk a márciusi ködben.
A vonat felborította a pótkocsit. A sínekre zuhanó disznókat elgázolta. A traktor, a rajta lévő emberekkel, az olvadó hóval teli árokba fordult. Lekászálódva láttam, az ütközőn lógó a roncsokat. A vontató rúdján egy felnyársalt disznó vonaglott. Mindenütt húscafatok és vértócsák.
Az árokban kapálódzó állatok között, két férfit feküdt.
Az egyik arccal a vízben, a másik a ráborult traktor alól integetett. Azonnal a segítségére siettünk és a traktort megbillentve a másik férfit is sikerült kiszabadítani a jeges árokból. Az eszméletlen férfit és a vonatvezetőt, akinek a hasába szilánkok fúródtak az első mentő elvitte. A másodiknak érkező sárvári rohamkocsi mentőseit jól ismertem. A vérző traktorost bekötöztük és hordágyra tettük. A kollégák felajánlották, hogy magukkal visznek. A sofőr mellé ültem.
Szirénázva még 1 km-t se tettünk meg, amikor a Cukorgyárból sebesültek mentésére száguldó teherautóval frontálisan ütköztünk. Az árokba vágódó mentőből kirepültem. Az ütközéstől a rohamkocsi harmonikaként nyomódott össze, motorja kizuhant az úttestre. A sofőr az én ülésemen feküdt, lábai az égnek meredtek, de más baja neki sem történt. Szerencsénkre még nem volt biztonsági öv, mert ha be vagyunk kötve, valószínűleg nem éljük túl a frontális karambolt. A mentőápoló, aki a sérülttel hátul ült, kulcscsont törést szenvedett. A sokkos traktorosról az orvosok se tudták megmondani, hogy a vonat -, vagy a mentő-karambolban sérült e meg súlyosabban. Bezzeg én, egy órán belül két súlyos balesetet úsztam meg karcolás nélkül.... március 10-e azóta a második születésnapom!
György Feiszt
Úgy gondolom, hogy minden ember életében vannak felejthetetlen napok. Számomra ilyen 1970 március 10-e. Érettségi után a Sárvári Kórházban műtősként dolgoztam. 48 éve munkába menet a vonatban a...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
