Szakadó esőben pattantunk be az autóba péntek délután Szombathelyen, hogy induljunk Velembe, hogy egy igazi magyar kultúrtörténeti pillanatról tudósíthassunk. Eljött ugyanis a nagy nap: halálának második évfordulóján felavatták az első Törőcsik Mariról elnevezett utcát Magyarországon.
És bár egy nagy dologról van szó, nem volt túl nagy felhajtás az új utcában. Néhány autó parkolt a környéken – az egyikben az anyósülésen ott ült Bodrogi Gyula – és jó pár esernyős ember gyülekezett egy fehér lepedővel letakart tábla körül, amire lelkesen vigyázott egy kislány, nehogy idő előtt lelepleződjön az, amiért mindenki jött.
A szeszélyes időjárás miatt így is idő előtt leleplezték a táblát –, még szerencse, hogy korábban indultunk Szombathelyről, különben lehet, hogy lemaradtunk volna a pillanatról. Fél négyre hirdették meg ugyanis az avatót, de jó negyed órával korábban kezdték.
Bodrogi és Bakos László polgármester együtt leleplezte az utcanévtáblát, majd mindenki bepattant az autóba, amivel jött és indult a Stirling-villába, ahol már jóval többen várták a művészt.
Először a polgármester mondott köszöntőt és köszönetet a testületnek, az önkénteseknek és a velemieknek. Majd pár szót mondott az ünnepelt Törőcsik Mariról, életútjáról, elismeréseiről és arról is, anno hogyan is kötöttek ki Velemben férjével, Maár Gyulával.
Éppen 50 éve, 1973 áprilisában költöztek Velembe, miután megszületett lányuk, Teréz. És hogyan? Kőszegen jártak és azonnal beleszerettek a tájba. Előbb a közeli Zsirán érdeklődtek eladó ház után, de a helyiek Velembe irányították őket a természet szépsége és a jó levegő miatt, a falu fölé magasodó Szent Vid-hegy látványa pedig rögtön lenyűgözte a házaspárt.
Egy idős néni épp egy házat meszelt, tőle kérdezték meg, hogy van-e itt eladó ház. A néni pedig azt válaszolt, hogy ez itt épp eladó. Nem is volt kérdés, hogy megveszik a házat, ahol közel 50 éven át élt a 20. és 21. század egyik legnagyobb magyar színésznője.
2018. június 17-én avatták Velem díszpolgárává, de a művésznő azt kérte, akkor adják át neki a kitüntető címet, amikor az egészségi állapota is engedi, ugyanis személyesen szerette volna átvenni szeretett falujának elismerését.
„Ez a falu örökké az övé marad, és Velemé marad örökké Törőcsik Mari. Mi, velemiek örökké emlékezni fogunk nemcsak a legtöbb díjjal elismert magyar színésznőre, színészóriásra, hanem a közülünk való kedves, közvetlen, felejthetetlen Marinkra” – mondta a polgármester.
Majd két meglepetés produkció és egy minisztériumi levél következett. A polgármester először felkonferálta Kis Krisztián Bálintot, szolnoki történészt és tanárt, hogy szavalja el Törőcsik Mariról írt versét, amit persze óriási taps követett.
Utána Kern István képviselő felolvasta azt a levelet, amit a minisztérium küldött, miután bár három államtitkárt is meghívtak az eseményre, de elfoglaltságuk miatt egyikük sem tudott eljönni.
A kerekasztal-beszélgetés előtt pedig Törőcsik Mari fogadott fiának, Sonnak kislánya, Zsófia ült a zongorához, hogy elkápráztassa a közönséget. „Biztos a mama is hallotta föntről és boldogan hallgatta” – mondta a polgármester.
A beszélgetést Szenkovits Péter újságíró kezdte, aki először is felköszöntötte Bodrogi Gyulát, aki holnap, április 15-én ünnepli 89. születésnapját –, bár az évszámmal volt egy kis viccelődés, a művészúr viccesen kikért magának, amikor Szenkovits ki akarta mondani, melyik évben született.
Azt viszont már egyáltalán nem kérte ki magának, amikor díjait és elismeréseit kezdte sorolni, sőt, inkább noszogatta, hogy sorolja csak fel mindet.
A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész aztán két kedves történetet is elmesélt volt feleségéről. Az egyik, hogy nem volt túl gyakorlott a konyhában, egyszer viszont mégis felajánlotta, hogy főz neki vacsorát, amíg próbán van. A színházban aztán csörgött a telefon, Törőcsik Mari volt az: „Édes Bodrogim, tönkretettem a lakást.”
Történt ugyanis, hogy befűszerezte a húst, feltette a lábast a tűzhelyre, begyújtott alá, aztán bement a szobába olvasni. Egyszer csak furcsa szagot érzett, kiment a konyhába és látta, hogy már vörös a fazék is, fogott egy nagy bögre vizet és ráöntötte.
„El tudják képzelni, mi történt” – mondta Bodrogi, aki végül hozzátette, hogy újra kellett festeni a lakást.
Aztán ott volt az autóvezetés is. Egy Skoda volt az első autójuk, Törőcsik Mari pedig egy nap kérlelte Bodrogit, hogy hadd menjen be ő autóval a színházhoz. Hát, Bodrogi ismét kapott egy telefont: „Édes Bodrogim, tönkretettem az autót.”
Törőcsik Mari épségben eljutott a színházig, megállt a parkolóban, a lába még a kuplungon volt, ki akart integetni néhány kollégának a másik oldalon, levette a lábát a kuplungról és nekiment az előtte álló autónak.
„Szóval én ilyen hülyeséget tudok mondani. Miközben teljesen rendben vagyok. Nagyon nagy tisztelettel és köszönettel tartozom, hogy így óvjátok és véditek Mari emlékét” – mondta a legendás színész, akit házasságuk első két évében csak Törőcsik Mari férjeként emlegettek. Aztán az ő karrierje is belendült, de elmondta, hogy soha nem voltak féltékenyek egymásra, szerették egymást, még válásuk után is, barátként.
És bár még órákig tudtuk volna hallgatni Bodrogi Gyula történeteit, sajnos nem maradhatott estig. Ránézett az órájára és feltette a találós kérdést, hogy ez mit jelent. Hát azt, hogy menni kell. De zárásként még azt üzenete a velemieknek, hogy építsenek szép házakat, lakásokat a Törőcsik Mari utcába.
