A magyarországi szlovének hagyományos országos találkozójához, a Rába-menti Szlovén Naphoz kapcsolódott idén a 13. Pirított Burgonya Fesztivál. A szentgotthárdi városközpontban, a színház és a templom környékén több tucatnyi sátor, az ételkészítés terjengő illata és hangulatos zene csábította már szombaton délelőttől az érdeklődőket.
Illatok, párlatok, dallamok
A Magyarországi Szlovének Szövetsége és a szlovéniai Pirított Burgonya Egyesület rendezi ezt a fesztivált, amelynek először ad otthont Szentgotthárd. Jó alkalmat választottak, hiszen ezen a napon van a magyarországi szlovénok találkozója és a helyi Pannon Kapu Kulturális Egyesület Zöld Szentgotthárd programja is. Negyvenöt csapat jelentkezett főzésre, a szlovének mellett magyar, osztrák és még svéd csapat is kondérhoz állt. Ez nem verseny, a nyilvános kóstolás ingyen van, ehhez csak egy kerámiatálat vagy tálcát kell vásárolni, amelyekhez adnak műanyag kanalat és kést is. Délután sokrétű kulturális műsor is színesíti a fesztivált
– nyilatkozta Vajda Nikoletta, a Magyarországi Szlovének Szövetsége titkára.
Bár nem tartozott szorosan a krumplipirításhoz, eredeti makói hagymát és fűszerpaprikát kínáltak a sátorsor elején népviseletbe öltözött magyar lányok. Egy kicsit megtévesztő is volt, hogy a sátor tetején a muraszombati (Murksa Sobota) gyártó cég felirata volt látható, így többen azt hitték, onnan származnak a burgonyás ételekhez is dukáló hagymahegyek, paprikacsomagok.
Több helyen is szólt a muzsika, a szlovének által annyira kedvelt sramli zene, a tangóharmonika szó, de nagy érdeklődést váltottak ki az alpesi kürtösök tisztán fából készült, különböző formájú hangszereinkkel. Mivel több helyen is kínáltak bort, pálinkát, néhányan dalra is fakadtak, táncra is perdültek.
Svéd „kukták” Viking sapkában
Nem volt könnyű dolga annak, aki beszédbe akart elegyedni valakivel, és nem tudott szlovénül, mert a téren magyar szót alig lehetett hallani. Magyarországi szlovén pedig vagy nem volt a környéken, vagy nem volt kedve besegíteni. Szerencsére szinte minden csapatnál akadt, aki értett és beszélt németül.
A szlovéniai Lipa faluból jöttek, akik egy nagy kondérban kevergették az ebédnek valót. Mint mondták, 2006 óta vesznek részt a fesztiválon. 30 kiló krumpliból és 5 kiló vöröshagymából készítették ételüket, amihez még olajat, sót és pirospaprikát is felhasználtak. Úgy saccolták, egy óra alatt készen is lesznek.
Szintén szlovén „tábori konyha” volt, ahol a krumpli mellett hagymát, húst, tepertőt és borsot használtak fel az étel elkészítéséhez. Szóvivőjük elmondta, hogy magánemberként már járt Szentgotthárdon, de a csapattal még nem. Tetszik nekik a város, jól érzik magukat.
A legtöbb helyen húsfélét nem használtak fel, de volt ahol finom sonkadarabok, bacon szalonna, illetve tepertő is került a burgonyába. Egyes sátraknál lehetett kóstolni zsírral kent „katonákat” hagymával, vagy sonkaszeletes kenyeret is. Ez a kenyér meglehetősen idegen ízű volt a magyar gyomornak.
A Dravogradból érkezettek kétféle krumplis ételt is készítettek. Elmondták, hogy ezt a fesztivált lényegében Közép-Európa szlovének lakta területein rendezik meg. Jól megfért egymás mellett a Viking sapkát viselő svéd „Öreg Volvók” csapata a ljubljanaiakkal, akik között valaki szlovén nemzeti zászlót szimbolizáló cilindert viselt.
A pirított burgonya himnusza
A magyarok 18 fős, busznyi csapata Tokaj-hegyaljáról érkezett A férfiak a templom tövében készültek elő a főzésre. Hámozták a burgonyát, aprították a hagymát a jó magyaros paprikáskrumplihoz. A hölgyek pedig a lepcsánka masszáját csinálták.
A templomból kapjuk az áramot, bár a papok nem örültek annak, hogy ideiglenesen itt táborozunk le. Mindenkit bevonunk a főzésbe, 60 kilogramm burgonyát dolgozunk fel. Egy szlovén településsel tartjuk a kapcsolatot, rajtuk keresztül tudtunk a fesztiválról, már több helyszínen is voltunk. Hoztunk magunkkal kisüstit, és természetesen tokaji aszút is. Menjen a sátorhoz, és kóstolja meg! Ihat pálinkát is
– invitált kedvesen a csapat egy középkorú tagja.
A magyarok sátrai a templom közelében voltak megtalálhatók borral, pálinkával, népi hímzésekkel felfegyverkezve. Míg dél körül a megtelt rendezvénysátorban a rendezvények hivatalos megnyitója zajlott, addig a téren már sorban álltak az edényekkel a kóstolásra várók. Ki állva, ki ülve fogyasztotta el, amit választott.
Igyekszem minél többet megkóstolni, persze amíg bírja a gyomrom. Eddig számomra ismeretlen ízekkel is találkoztam
– jegyezte meg egy középkorú magyar hölgy.A magyaroknál jól fogyott a hatalmas bográcsból a paprikáskrumpli, bár voltak, akik azt hitték, gulyás vagy halászlé fortyog a bográcsban. A svédek már másodszor veselkedtek neki a főzésnek, hamar elfogyott az első tekintélyes adag étel. Aztán a téren sétálgatók, kóstolgatók, főzőcskézők arra lettek figyelmesek, hogy a rendezvénysátorban mindenki áll. Természetesen azt gondolták, a nemzeti himnuszokat hallgatják, s biztosan leesett az álluk, amikor megtudták, hogy csupán a pirított burgonya himnusza váltott ki ekkora tiszteletet a sátorban lévőkből.
