Úgy alakult, hogy a magyar főváros bizony orrnehéz vízfejként nehezedik rá a társasági kultúra fedélzetére (is): aki a szociológiai paletta minden árnyalatában játszó emberekkel akar rövid idő leforgása alatt ismerkedni, vagy csak tisztes távolból nézni, hogyan osztozik néhány tíz négyzetméteren belül ülőhelyeken a batikolt goagatyás furahippi, a Prada szemüveges szőkeség, a BP-sapkás raprajongó és a napi szerződéstervezetek összerakása után egy italra leülő öltönyös középvezető, annak Budapestet kell célba vennie. Hogy vízfejűség van, az ellen tenni úgysem nagyon lehet, de nem is kell, már csak azért sem, mert elmerülni sokkal menőbb benne. Tavasszal pedig hogyan másként lehetne elmerülni benne, mint egy-egy szabadtéri italozós helyszínen?
Ilyenből nem kevés van, de nem mindegy, melyiket választjuk, hiszen mindegyiknek más a típusa, tempója, közönsége, hangzavara - ezért azzal az elképzeléssel álltunk neki ajánlónknak, hogy találjunk három, egymással koncepcióban és elhelyezkedésben még csak érintőlegesen sem kapcsolódó placcot, amik a maguk módján mégiscsak rendben vannak. És megtaláltuk. Mondjuk és mutatjuk.
Két zöld között: Fröccsterasz az Erzsébet téren
"Laza fröccsüzem a város szívében" - mondják ők magukról, kerthangulat buborékos száraz fehérrel, mondjuk mi. A Fröccsterasz megfogta az isten lábát a koordinátáival, hiszen egyik oldalról az Erzsébet tér emberheveredős zöldje és a Rogán Antal építtette nyilvános gördeszkapálya szegélyezi, a másikról meg a még mindig brutális tömegvonzással rendelkező egykori Gödör (most már Akvárium) Klub melletti füves terület, a főváros legfelkapottabb találkozópontja. Aki itt bármit nyit, az nyílegyenesen a tutiba nyúl, és ennek megfelelően itt szinte mindig rajzanak az emberek, napközben az egyetemistalányok, később a környék kreatívügynökségeiből kiszállingózó reklámosok, még később pedig mindenki más, elmosódott alkonyati kontúrokkal.
A pultosok néha elfelejtik ugyan, hogy mi a munkájuk, de a szalonspicc empatikus állapotában ezen már könnyű továbblendülni. Aki a belvárosi buzzban akarja kezdeni a péntek estét, annak ideális start lehet.
Nappali elektronikus táncest: az A38 hajó orrterasza
Legutóbb azt a hírt szállítottuk le Magyarország talán legexkluzívabb szórakozóhelyéről, az ukrán téglaszállító monstrumból átalakított A38 Koncerthajóról, hogy hamarosan már élőben is közvetítik éjjeli eseményeiket az interneten. Most azonban egy másik, kevésbé ismert előnyükről szeretnénk beszámolni: arról, hogy péntek és szombat délutánonként megnyitják az orrteraszt, beállítanak egy DJ-pultot, a közönség pedig napozva-koktélozva-fröccsözve bólogathat a felcsendülő minőségi underground klubzenékre (pénteken puha drum & bassre, szombaton pedig elegáns house-okra).
Szabad ég alatt a Dunán billegni, és mindehhez jó hangrendszerről öblösen megszólaló zenéket kapni hosszú ideig csak hajótulajdonosok és turisták kiváltsága volt, de az A38 elintézte, hogy ilyesmiben már bárki részt vehessen ingyen. Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy egyelőre csak az említett két napon lehet relaxálni a fedélzeten.
Családbarát, kutyabarát, bringabarát: Kertem
Akinek viszont pont gyorsan elege lett abból, hogy a ruhája sikít a benzinszagtól, hárman lökték meg vállal két urcasarkon belül, és sehol nem talált egy talpalatnyi helyet a saját békés aurájának a belvárosban, annak találták ki a Kertemet. Ezért kicsit többet kell gyalogolni, egészen végig az Andrássy úton a Hősök teréig, majd ott jobbra bevágódni a Városliget hűs lombkoronái alá. Ami viszont itt fogad, az maga a retróista nyugalom enciklopédiája. Régi magyar filmekből ismert, vidámparkszínű asztalok-székek, Pepitás bakelitlemezekkel díszített bárpult, kergetőző kutyák, ölbe vett gyerekek, szerényen pislákoló izzósorok és az egyik legjobb balkánburger (értsd: pljeskavica) a városban - ezek várják az ide betérőt. Meg persze a hideg nagyfröccsök.
