Azt már a májusi koncert-beszámolóban nyilvánvalóvá tettem, hogy elfogult vagyok a Szombathelyről indult zenekarral kapcsolatban. Sőt: azt gondolom, hogy akik ismertük őket már akkor, amikor az 1990-es évek közepén elkezdték, amit elkezdtek - azok többé egyáltalán soha sem tudnak távolságtartóan és hideg tárgyilagossággal véleményt, kritikát mondani róluk. Tetszik vagy sem egyeseknek: az Anima Sound System az elmúlt két évtized akárhány fordulata, zenei stílusváltása vagy stílusalakulása ellenére ma is szombathelyi gyökerekkel rendelkező és arra büszke globális kortárs popkulturális teljesítménye és exportcikke a magyar ugarnak.
Tisztában vagyok azzal is, hogy sokan vannak, akik csakis a Bognár Szilvi hangján megszólaló etno-dubos Animát voltak képesek szeretni, ami valóban unikális zenei csemegének számít mai füllel is. Biztosan vannak, akik meg a multikulti, az előző korszak folk-motívumait immáron globálissá tágító, erőteljesen és közben mégsem mainstream módon popos Német Juci fémjelezte időszak Animáját tekintik az „igazinak”. Évekig magam is az Aquanistan hangzását és hangulatait reklamáltam vissza, amikor Zsolték már újabb tripen voltak. Bár szeretem a 2006-os We srtike! dalait is, de élőben akkor jó időre leszoktam róluk.
Mindig más, de mégis ugyanaz
És bár nem tartom ma sem elhibázott anyagnak, sőt kifejezetten belesimult az elektro-popos világtrendbe, azért a Tedd a napfényt be a számba zenei archívumomba behúzása éveket váratott magára. Hogy nem kell az új, immáron Prieger Fanni énekhangján megszólaló Animát félteni, arra valójában az idei két szombathelyi fellépésükön ébredtem rá. Mármint arra, hogy élőben egészen frenetikusak és elsöprőek - egyszerre dübörgően rockosak és kísérletezően elektronikusak maradtak, akik izgalmasan új életet tudnak lehelni a klasszikus régi darabokba is. Mindeközben pedig szétszálazhatatlanul trendik és alternatívok egyszerre.
Most meg itt a Gravity and grace címre keresztelt új anyag. És azt kell, mondjam, nagyon sok minden benne van, amit itt elősoroltam az Anima-történelemből. Nem véletlenül emlegetik tobb felől, hogy összetettségében leginkább az Aquanistan világára emlékeztet. A pont tucatnyi felvétel zenei címkézését meghagyom azoknak, akik értenek hozzá (megvallom őszintén, néha leblokkolok és csóválom a fejemet, hogy ezzel foglalkozók milyen árnyalatnyi különbségeket képesek önálló zenei irányzatként megjelölni). Nekem az a fontos, hogy végig élvezhető, sokarcú és izgalmas, minőségi poplemezt tettek a hon zenei karácsonyfája alá.
Szerethető hangok
Az hangzásbeli és hangulati ismerősség nem véletlen: a dalok legtöbbje a 2003-ashoz hasonlóan ismételten a Prieger-testvérpár és Németh Gergő közös munkája. A pontosan tucatnyi dal legalább fele nagyon komolyan esélyes arra, hogy klippel és némi célzott promócióval slágerré váljon a következő egy-két évben (amíg majd koncerteken és fesztiválokon, meg a zenei adókon tudatosítják bennünk azokat). A Simone Weil magyarra Pilinszky János által fordított alapkönyve után üzenetes címet kapott albumra az Animára oly’ jellemző „egységes eklektika” jegyében kerültek fel dalok.
Gospel-alapú ( Give me solace, Sweet salvation), több dub és reggae-ritmusú cucc vagy az elkro-charleston ( Wonder) mellett ott lüktet továbbra is az elektro-pop. Itt-ott funkys futamok figyelnek be, erőteljes kórusok szólalnak meg, fúvós-szitáros-hegedűs díszítések zúdulnak ránk - vagyis egészen végig gazdag a hangszerelés (az alaplegénységen kívül vendégként zenél Tóth Szabolcs a Carbonfoolsból és ifjabb Csoóri Sándor). Kapunk öt duettet: Marsalkó Dávid/Halott Pénzzel ( Sweet salvation, az egyik tuti befutó), Beck Zolival ( Az is te vagy), Pálinkás „Isten Háta Mögött” Tamással ( Csak egy szó), Gregory G Ras/Komáromi Gergővel a Riddim Colonyból ( Mother Earth, Jamaika üzenete) és Fekete „Hair” Károllyal a Strong Deformityből ( Love again).
És akkor szóljunk arról, ami az egyik legnyilvánvalóbb élménye lesz annak, aki végighallgatja a Gravity and grace-t. A mi lányunk, az öntudatosan kiscsajos Tekerd!-del Anima-énekesként egykor bemutatkozott Prieger Fanni nagyon komoly előadóvá (és ezen a lemezen már társszerzővé is!) vált. Hangja sokkal erőteljesebb, egyes dalokban kifejezetten telt és a korábbinál nagyobb skálán szólal meg. Színpadi energiáival és magabiztosságával már eddig is bizonyított - most pedig már a hangjával is a nagy elődök méltó örökébe léphet. Ha eddig valaki nem tudta, mit ajándékozzon a popzenét kedvelő szeretteinek, egy tippünk hadd legyen...
Hogy ne sötétbe ugrás legyen a dolog, itt lehet belehallgatni a dalokba.
