Jaj, menjetek gyorsan, megfogom. Igazi házőrző, nem enged be senkit, mert követeli, hogy vele foglalkozzanak.
Így fogadott minket egyházashollósi otthonukban Horváth Irén, Morosits Krisztián anyukája. A házat valóban remekül védi az a hatalmas és kajla kutya, amelyik vidáman szaladgál az udvaron. Irén végül megfogja, és betudunk menni a házba anélkül, hogy simogatásért kuncsorogva ránk vetné magát a ház őrzője.
Morosits Krisztián, a mozgásában jelentősen korlátozott 25 éves fiatalember, Egyházashollóson él. Hetedik osztályos korában került kerekesszékbe, amitől teljesen megváltozott a napi rutinja. Ezért vágott bele a rajzolásba és a modellautó gyűjtésbe. Pár hete nyílt kiállítása 
Barátai és ismerősei adtak erőt ahhoz, hogy folytassa a rajzolást 2016. September 03. 07:30 a szombathelyi arborétumban.
A legkisebb hibát is javítja
Krisztiánék otthona valóban otthon. Meleg színű falak és jó ízlésű berendezés fogad minket. A konyhában pedig ott vár minket Krisztián, kicsit félszegen.
Nem a szavak embere
- mondja édesanyja, aki viszont büszkén mesél fiáról.Mint megtudtuk, Krisztiánt nagyon érdekli a japán kultúra, erről pedig szobája is árulkodik; többek között egy kard, és a japán kalligráf festmény a falon. Irén még egy hímzést is mutat nekünk, amit Krisztián készített.
Már régebben is látszott, hogy nagyon jó a kézügyessége.
Krisztián szobájában katonás rendben állnak az autó és motor modellek, amit ha kell, szívesen kijavít.
Ezeket megveszi, és ha valami nem olyan rajt, mint az eredeti autón, akkor szétszedi és javítja. Kárpitozza, krómozza. Mondjuk, zavarja bent, hogy a váltó nem krómozott, ha az eredeti autón az. Úgyhogy szétszedi, megcsinálja, és újra összerakja.
A mobiltelefon egy igazán jó dolog
Krisztián nagyon sokat rajzol, általában édesanyja társaságában. Amíg Irén varr – merthogy varrónő -, addig mellette Krisztián alkot, vagy laptopozik. Persze nincsenek mindig együtt, ilyenkor, ha valami kell, akkor telefonon tudnak kommunikálni.
Csak megcsörget, és már jövök is, ha kell valami.
A rajzolás is innen jött, amikor együtt üldögéltek Krisztián valamit csinálni szeretett volna.
Először nem is tudtam mit csináljak, de hát mindenkinek van otthon papír és ceruza. Kitaláltuk, hogy próbáljon meg rajzolni.
– mondta az édesanya.
Hamarosan pedig Krisztián úgy érezte, hogy ez igazán menne neki, már elsőre is remek képeket készített, később pedig már látványosan fejlődött.
Azért ehhez kellettek az eszközök is. Nézd csak meg ezt a két képet, ez az egyik első, ez pedig main dolgozik.
Valóban hatalmas a különbség.Az még csak egy sima hb-s ceruzával készült
– mondja Krisztián.Ez viszont már másik ceruzával.
Az eszközeit is megmutatja, mint mondja, leginkább csak ceruzát használ, valamint egy eszközt, amivel eltudja kenni a satírozást.
Általában állatokat rajzolok. De a kedvenc képem, amin egy szem van. Bár valamennyire mindegyik a kedvencem, mindegyikhez kötődik valami.
Az eszközöket egészséges emberek tervezik, hibásan
Krisztián édesanyján végig látszik, hogy nagyon büszke fiára. Autójuk is van, hogy Krisztián is vele tudjon menni, ha valamit intézni kell. De a helyzet nem ilyen egyszerű.
Hiába van sok helyen rámpa, annak nagy része használhatatlan.
- ecseteli a problémát Irén.Vagy túl meredek, vagy olyan szögben van a forduló, hogy nem férünk el.
Mint mondják, ez egy általános probléma, hogy a mozgássérülteknek készített eszközök és utak használhatatlanok.
Itt van Krisztián kerekesszéke is. Nekem kellett átalakítanom, hogy jó legyen neki. Biztos vagyok benne, hogy ezeket a dolgokat egészséges emberek tervezik, és nem tudják, mire lenne szüksége azoknak, akik használják.
Ezért is volt számukra nagy öröm, hogy az Arborétumban lifttel tudtak közlekedni. Mint mondják, sok helyről teljesen kiszorulnak.
Krisztián nagyon várta a japán napot is, de csak az alsó szinten tudtunk körbenézni, ahol lányokat tanítottak sminkelni. Hát képzelheted, az mennyire érdekelte.
Akkor is büszke lenne rá, ha gyöngyöt fűzne
Krisztián tehát egy éve rajzol, de már kiállításon is megcsodálhatjuk képeit.
Én nem is gondoltam erre soha
– mondta szerényen.Én nem ezért csinálom, nem ez volt a célom.
Irén ennek ellenére nagyon büszkén néz fiára, mint mondja, jó, hogy a fia valami maradandót alkotott. Bár nem emiatt a legbüszkébb rá.
Én annak örülök, hogy ennyire gerinces ember lett. Soha semmiből nem akarta kivonni magát a betegsége miatt – a büntetésekből sem. Volt, hogy az egész osztály rossz jegyet kapott, vele kivételezni akartak, de nem hagyta. Aztán itthon büszkén mutogatta az egyest, amit kapott.
Krisztián végzettségét tekintve kereskedelmi ügyintéző.
Informatikai osztályban szeretett volna tanulni, de nem indult el, így ez maradt. Ennek ellenére becsületesen tanult, le is vizsgázott, de az érettségije is jól sikerült.
Irén elmondta, ő már csak arra vágyik, hogy másoknak is reményt adjanak. Krisztián és édesanyja tényleg sugározza, hogy a nehézségek ellenére is mennyire szeretnek élni.
Ha a rajzai miatt már csak egy reményvesztett ember azt mondja, hogy ő is megpróbálja, már megérte ez az egész.
Irén szeretetteljesen simogatja meg fia hátát.
Én tényleg erre vagyok a legbüszkébb. Hogy ilyen nagy az igazságérzete is, és ennyire jó embert sikerült belőle nevelnem. Nem a rajzai miatt. Akkor is ilyen büszke lennék, ha hímezne vagy gyöngyöt fűzne. Na jó, az talán már tényleg furcsa lenne.
