Nem kell ahhoz abszolút hallással rendelkezni, hogy valaki bizonyos hangsorokhoz adott élményeket kapcsoljon. Ahogy az omlós sütemény illata megidézi a nagymama sürgés-forgását, a tiniszerelmet ábrázoló fotó újra felkorbácsolja a pulzusszámot, úgy régi (persze ma már vállalhatatlan) popdalok is eszünkbe juttathatnak felhőtlen éveket, amiket legszívesebben ismét átélnénk egy kicsit az aktuális mókuskerék helyett.
Martin Lindstrom - akit a Time magazin 2009-ben beválogatott az év száz legbefolyásosabb embere közé, miután Buyology című bestsellerében feltárta a reklámok működésének neurológiai alapjait - friss írásában ennél messzebbre megy. Szerinte a hang szerepe alá van becsülve, hiszen a reklámok 83 százaléka a szemünket célozza meg, miközben nagyon is ragaszkodunk a hangokhoz: amikor Las Vegasban kiiktatták a csilingelő-berregő hangjelzéseket a nyerőautomatákból, a bevétel háromnegyedére esett vissza; de kimutatták azt is, hogy - vendéglátósok, figyelem! - ha egy étteremben lassú zene csordogál, akkor a vendégek is lassabban és többet fogyasztanak.
Véletlen egybeesések, vagy a hangok tényleg motiválnak minket?
A dán szakember szerint az ötvenes éveikben járó amerikaiak még ma is egy sor televízióból hallott melódiát el tudnak dúdolni, míg ha ugyanezt az éppen nagykorúvá érett fiataloktól kérnénk, csak állnának megkukulva (ha belegondolunk, mi is hamarabb énekeljük el a Süsüt, vagy brummogjuk el a tévémaci főcímét, mint bármely mai mesefilm dallamát). "Vajon elveszett a televízió újszerű hangjának varázsa, vagy csak a reklámvilág nem vesz tudomást arról a tényről, hogy az embereknek hangszóróik vannak otthon?" - tette fel a cinikus kérdést Lindstrom, a választ viszont már egy tudományos módszerre bízta.
Egy, a hangok beazonosíthatóságával foglalkozó new yorki kutatóintézetben 50 vállalkozó kedvű tesztalanyt drótoztak be, hogy megmérjék a különféle hangokra adott reakcióikat. Az eredmény meghökkentő volt: számos világmárka szlogenként is betudható dallama olyan természetes hangokat is kiütött a nyeregből, amikről egyébként azt gondolnánk, hogy jogos trónkövetelők a legnagyobb hatást kiváltó auditív élmények közül.
A valóság az, hogy a madárhangok még csak a top 10-be sem jutottak be. Sokkal erősebb válaszreakciókat adtak az amerikai tesztalanyok például a mobiltelefon rezgésére (némelyikük még a headsetet is levette magáról, és nyúlt a táskájáért, hogy megnézze, ki hívta). Íme a lista, amik ma hivatalosan a legaddiktívabb hangok a világon - vagy legalábbis annak óceántúli részén:
TOP 10 hang (a linkekre kattintva meghallgathatók):
1. Babanevetés
2. Az Intel dallama
3. Mobiltelefon-rezgés
4. Bankjegykiadó automata
5. National Geographic
6. MTV
7. T-Mobile csengőhang
8. McDonald's
9. Az USA himnusza
10. State Farm biztosítócég dallama
A további felsorolásban olyan hangokat találunk még, amik az amerikai életvitelből kifolyólag nyertek bebocsáttatást a legnépszerűbbek közé, vagy mert a popkulturális folklór szerves részét képezik odaát. Így például a steak sercegése, a David Letterman show főcímzenéje és a Disney produkciókból nálunk is ismert Wish Upon A Star váltott ki az átlagosnál hevesebb válaszreakciót, de bekerült a listára Mendelssohn világszerte ismert esküvői bevonulózenéje, és a már-már kakukktojásnak is beillő meggyújtott, majd pöfékelésnek alávetett cigaretta hangja is.
Egy hasonló kísérletet persze kétségkívül a big bandes főcímzenék, táncdalok, lakodalmas diszkóslágerek, a SÜN! hívószó és az egyik legzajosabb országgyűlés földjén, Magyarországon lenne igazán érdekes elvégezni. Amíg ez nem valósul meg, addig marad a tippelés - Önök szerint mik azok a hangok, amire mi magyarok a leginkább bukunk?
