Halottak napja van. November elseje a katolikus naptár szerint ugyan Mindenszentek ünnepe, amikor az üdvözült lelkekre emlékezünk, halottainké csak a rá következő nap. De a temető-látogató nem tesz különbséget, már hétvégén tömegesen zarándokolunk ki koszorúkkal, mécsesekkel, visszük a krizantémot és ültetjük az árvácskákat…
Az idén úgy határoztunk, nem csak saját rokonainkra szentelünk időt, hanem felkutatjuk az egykor volt (mára leginkább utcanévként ismerős) szombathelyi hírességek nyughelyét. Minden-szentek voltak? Vagy csak halottak? Mindegy is, gyertyát gyújtva, lefotózva rájuk emlékezünk.
Géfin Gyula (1889 - 1973)
A Székesegyház temetkezési helyén nyugszik a katolikus pap, Szombathely és a szombathelyi egyházmegye történetének tudós kutatója, Géfin Gyula.
Kárpáti (Koudelka) Kelemen József (1859 – 1923)
A Szent Márton temető parcellái között bukkantunk rá a premontrei szerzetes, kanonok, pedagógus, etnográfus és gimnáziumigazgató, Kárpáti Kelemen sírjára.
Többek között úttörő szerepe volt a Vas megyei néprajzkutatás megteremtésében. Részt vett Szombathely város és Vas megye monográfiájának megírásában. A klasszika-filológia terén maradandó alkotása Horatius és Rufus műveinek fordítása. Az általa írt latin nyelvtankönyveket évtizedeken át használták az ország középiskoláiban.
Kapossy János (1894 – 1989)
A Szent Márton temetőbe akadtunk rá a jeles művészettörténész, levéltáros, Kapossy János sírjára is, aki a szombathelyi barokk kutatója volt, és nem mellesleg a Magyar Országos Levéltár igazgatója, és az MTA tagja. Emlékét a városban a Rákóczi utcai szülőházán egy emléktábla is őrzi.
Mészáros Hugó (1892 – 1969)
Az írót, költőt, publicistát és várospolitikust, Mészáros Hugót (Ősz Ivánt) szintén a Szent Márton temetőben találjuk.
1917-ben Prohászka Ottokár ösztönzésére Horváth Jánossal, Kocsis Lászlóval és Finta Sándorral megalapították a Nemzedékek irodalmi vállalatot, amelynek célja a vidéki katolikus írók könyveinek kiadása volt. 1921-23-ban a Magyar Nyugat c. napilap irodalmi rovatvezetője. 1935-ben részt vett az Írott Kő c. folyóirat megalapításában.
1941-44-ben ő volt a város polgármestere. A német megszállás idején az izraelita felekezetekkel való tárgyalás alapján a két zsinagóga közelében állíttatta föl a gettót. Mint zsidóbarátot 1944 októberében letartóztatták. 1946-ban „összeesküvés” vádjával letartóztatták, nyolc hónap múlva szabadult. Ismételt letartóztatása után Győrött 1947-ben a Népbíróság 5 évi börtönre ítélte. 1951-ben engedték szabadon. Utána gyári segédmunkás, raktáros volt.
Pável Ágoston (1886 - 1946)
Pável Ágoston sírját Szombathelyen, a Szalézi (Szent Quirin) templom melletti parcellában kereshetjük fel. A neves nyelvész, etnográfus, folklorista, költő, műfordító, lapszerkesztő és egyetemi magántanár egyik leghíresebb tanítványa Szent-Györgyi Albert volt. A Nobel-díjas tudós évekkel később is meleg szívvel emlékezett Pável tanár úrra.
1928 és 1942 között a szombathelyi múzeum néprajzi tárát vezette. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak. Mint néprajzkutató elsősorban a vend nép életével foglalkozott. Az Őrség néprajzi feltárásában is jelentős szerepet vállalt.
Az 1933-ban megalakult a Vas-vármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete elsősorban Pávelnek köszönheti a létrejöttét. Ugyanebben az évben az egyesület életre hívta a Vasi Szemle című folyóiratot, melynek ő lett a főszerkesztője. Ő rendezte sajtó alá a Dunántúli Szemle Könyvei köteteit is.
Brenner János (1931 – 1957)
A Szalézi templom sírkertjében található a magyar elsőfogadalmas ciszterci szerzetes, rábakethelyi káplán, az 1956-os forradalmat követő egyházüldözés vértanújának, Brenner Jánosnak nyughelye.
A vértanú halálának körülményeiről ezt olvashatjuk:
A fiatal papot azzal az ürüggyel hívta el éjfél körül a rábakethelyi plébániáról egy 16 éves fiú, Kóczán Tibor, hogy a nagybátyja Zsidán (Szentgotthárd része, 1950 előtt külön falu, akár Rábakethely) halálos beteg (ez nem volt igaz). Brenner János karinget és stólát öltött, magához vette az Oltáriszentséget és a betegek olaját, Zsidára azonban már nem jutott, mert a község határában 32 késszúrással és torkát átvágva megölték.
” (wikipedia.hu)Bár megöléséért két embert is elítéltek (előbb Tóka Ferencet, majd rehabilitálása után Kóczánt), valódi gyilkosainak személyére sohasem derült fény.
Gazdag Erzsi (1912 – 1987)
A neves költőnő (aki Sebesi Erzsébet néven született) sírját a szombathelyi Jáki úti temetőben találjuk.
Törvénytelen gyermekként látta meg a napvilágot. Korán Sárvárra került, anyai nagyanyjához, Gazdag Erzsébethez (az ő nevét vette fel később). Szombathelyen a neves nyelvész, költő, néprajztudós, Pável Ágoston karolta fel. Több egyetemmel is próbálkozott, ám egyiket sem fejezte be.
Fiatalkori barátságot kötött Weöres Sándorral. Sokáig élt különféle munkákból (szemfelszedés, gyógynövény gyűjtés, újságírás), végül a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár könyvtárosa lett nyugdíjazásáig.
Első kötete Pável Ágoston segítségével jelent meg 1938-ban Üvegcsengő címen. Ez a kötet egyaránt tartalmazott felnőtt, illetve gyermek verseket. Weöres Sándor főként ez utóbbiakat méltatta a Nyugat hasábjain, és ezekre figyelt fel Kodály Zoltán is, aki többet megzenésített közülük.
A biztatásoknak köszönhetően Gazdag Erzsi figyelme egyre inkább a gyermekversek felé terelődött. Sorra jelentek meg népszerű kötetei: Mesebolt (1957), Itt a tavasz! (1967), Egérlakta kis tarisznya (1970), Ringató (1974), Mézcsurgató (1981) stb.
Békefi Antal (1926 – 1982)
A népdalgyűjtőt, zeneszerzőt, folkloristát és zenepedagógust, Békefi Antalt a Jáki úti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Középiskolai énektanári és egyházkarnagyi oklevelét a budapesti Zeneakadémián szerezte 1947 és 1949 között. Ezzel párhuzamosan kántortanító volt szülőfalujában, Bakonyoszlopon 1950-ig. 1950–től 1959-ig általános iskolai ének-zenetanárként és karnagyként dolgozott Zircen, 1955 és 1957 között zeneszerzést tanult a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában.
1959-től haláláig tanított a szombathelyi Tanárképző Főiskolán mint tanszékvezető tanár. Ausztriában és Csehszlovákiában is fellépett mint karnagy. Számos néprajzi, zenetörténeti, népzenei tárgyú cikke jelent meg, de emellett dalokat és kórusműveket is komponált.
Éhen Gyula (1853 – 1932)
A Jáki úti temetőben helyezték végső nyugalomra Éhen Gyulát, akinek nevéhez Szombathely nagy korszaka fűződik.
Polgármestersége alatt 1895 és 1902 között épült meg a vízvezeték- és csatornahálózat, az utcákat szilárd burkolattal látták el. Új közlekedési eszközként megjelent a villamos, amely a vasútállomást kötötte össze a városközponton keresztül kelet-nyugati irányban a Kálvária templommal.
Felépült a városi Kaszinó és a Nagyszálló épülete. Megalakult a Fehérkereszt Egyesület és megépült a gyermekmenhely, amely a vidéken az első ilyen intézmény. Megalakult a városi Kultúregyesület, a városban pezsgő társadalmi élet alakult ki. Négy évtized alatt a város lakossága megnégyszereződött.
1901-től kormánypárti programmal a város országgyűlési képviselője, később díszpolgára.
Finta Sándor(1889 - 1950)
Az egykor országos hírű tanító, költő, író és publicista, Finta Sándor sírját a Jáki úti temetőben találtuk meg.
1950 augusztusában úgy temették el Szombathelyen, hogy csak a családtagok és a közvetlen rokonok, ismerősök álltak a sírja körül; nemhogy nekrológra, de még egy gyászbeszédre sem méltatta az utókor. Hogy ki is volt ő?
1928-tól a Katolikus Tanítók Országos Egyesületének elnöke – irodalmi munkássága mellett irodalomszervező tevékenységével vált ismerté. Kocsis Lászlóval, Ősz Ivánnal és Váth Jánossal létrehozták a Nemzedékek könyvkiadó vállalkozást, szerkesztője volt a vasi írók és költők Tavaszi könyv című antológiájának.
Verseskötetei közül A rettenthetetlen ólomkatona (Győr 1911); a Börtön éjszakák (Szombathely 1921); a Robinson szigetén (Uo. 1925); a Harmatos virágok (Uo. 1925); a Gyermekmosoly (Uo. 1929); a Forrásvíz (Uo. 1932) – regényei közül a Rózsavár (Bp. 1922); a Szakállas kitykiritty (Szombathely 1926); a Vásárosok (Uo.1932) ismertebbek.
Welther Károly (1905 – 1957)
Az 1956-os áldozatot, Welther Károlyt a Jáki úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Welther Szolnok-Doboka vármegyében dolgozott tiszti főügyészként, mint állami alkalmazott, 1945-ben egyre nyugatabbra menekült. Szombathelyen telepedett le családjával, de itt is B-listára került. Eleinte jogi tanácsokat adott és különböző segédmunkát végzett. Közben felvették az ügyvédi munkaközösségbe.
1956-ban a Megyei Nemzeti Bizottság elnökévé választották, a szabadulást követő zaklatások miatt öngyilkos lett. Neki köszönhető, hogy november 4-ig elkerülték a harcok Szombathely városát.
Gothard Jenő (1857 – 1909)
A herényi temetőben nyugszik a híres csillagász, mérnök, feltaláló, tudományos fotográfus, műszer- és erőműtervező, az MTA tagja, Gothard Jenő.
Élete során több világraszóló felfedezést tett, melyekért több kitüntetést, elismerést is kapott: ő tett először említést arról, hogy a Lyra gyűrűs ködében új csillagot észlelt. Ő volt az első a hullócsillagok, üstökösök fényképen történt megörökítésében.
A röntgensugár felfedezésének bejelentése után néhány héttel már saját maga is készített röntgenfelvételeket. Hazánkban először ő és Konkoly-Thege Miklós használt mikrofont és szerkesztett fonográfot.
Ő tervezte meg az ikervári vízierőművet, és a vízierőmű által fejlesztett elektromos áram felhasználásával indította útjára a szombathelyi villamos vasutat.
Gothard Sándor (1859 – 1939)
Szintén a herényi temető lett nyughelye a neves csillagász testvérének, a természettudós Gothard Sándornak is, aki mezőgazdász, csillagász, országgyűlési képviselő, gyáralapító és fegyvertervező volt.
Testvérével ketten alapították az obszervatóriumot, észlelőnaplójukban az első bejegyzés 1881 októberében született.
Szily János (1735 – 1799)
A szombathelyi székesegyház kriptájában nyugszik a felsőszopori katolikus pap, Szombathely első püspöke; építtető, könyvgyűjtő, nyomdaalapító Szily János. Püspöksége alatt soha el nem évülő érdemeket szerzett Vas megye egyházi és kulturális életében, amelyre saját vagyonából is áldozott.
Az egyházmegye megszervezése mellett Hefele Menyhért építésszel felépíttette a püspöki palotát, a püspöki szemináriumot és a Keltz-Adelffy árvaházat. Az épületek freskóinak megfestéséhez híres művészeket hívott, mint Franz Anton Maulbertsch és Dorfmeister Istvánt.
Jó néhány barokk templom, mint a szentgotthárdi, apátistvánfalvai kegyhelyek, továbbá a szombathelyi székesegyház is Szilynek köszönhető. Összesen tizenkilenc új plébániát hozott létre és kétszer vizitálta az egyházmegyét.
Értékes könyvtárat adományozott a szemináriumnak 1791-ben. 1793-ban megalapította a Királyi Líceumot, ahol rövidesen elkezdődhetett a tanítás. Ő alapította a szombathelyi könyvnyomdát és élénk kapcsolatot tartott fenn a kor magyar irodalmáraival.
A szemináriumban – melynek felépítését legfőbb feladatának tekintette –, felügyelete alatt kiváló professzorok tanították a növendék papokat és teológusokat, a tehetségeseket pedig Rómába küldte tanulmányaik folytatására.
A Papnevelő Intézetben tanultak 1952-ig, a kommunista diktatúráig az egyházmegye kispapjai.
Dr. Smidt Lajos (1903 – 1975)
A régiséggyűjtő orvos, régiségtári őr, a Smidt Múzeum alapítója, Dr. Smidt Lajos sírhelyét a Jáki úti temetőben találjuk.
Már 8 éves kora óta szenvedélyes gyűjtő volt. Az orvosi fakultás mellett a Zeneművészeti Főiskola ének szakán operaéneklést is tanult. Ám nemcsak a zene, hanem az utazás és a költészet is vonzotta. 1926-ban 43 napos rekordidő alatt gyalogtúrát tett Budapestről Rómába.
Őszi bánat címmel később, a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság kiadásában verseskötete is megjelent, Érsekújvári Lajos álnéven. Diplomája megszerzése után rövid ideig a budapesti Új Szent János kórházban dolgozott, majd a szombathelyi megyei kórház állományába került.
1950-ben politikai okokból félreállították. Pályája így derékba tört. Mellőzöttségében igazán gyűjtői szenvedélye éltette, amelyben vigaszt keresett. Egyik alapítója volt a Vas Megyei Múzeumbarátok Egyesületének. 1936 nyarától 1940 tavaszáig ő volt a Vasvármegyei Múzeum Régiségtárának őre.
1966 első napján vonult nyugállományba és ettől kezdve már csak közel 40 ezer darabból álló magángyűjteményének élt, amelyet 1968-ban Vas megyének és Szombathely városának adományozott.
Sírjaik hol domborulnak?
És a listánk még koránt sem teljes, voltak sírhelyek, amiket szerettünk volna lefotózni, de nem találtuk, mások pedig idén az időnk végessége miatt maradtak ki a sorból.
Ha Halottak napján épp nem Szombathelyen, hanem Budapesten tartózkodunk, ott is tiszteletünket tehetjük számos Szombathelyről elszármazott híresség előtt: a Kerepesi úti temetőben nyugszik például a legendás színésznő Márkus Emília, a színész Csákányi Lászlót a Farkasréti temetőben, és a költő Weöres Sándor nyughelyét szintén ugyanitt találjuk (a Farkasréti temetőben).
(Az életrajzi adatokban segítségünkre volt a wikipedia.hu)
