Beszéljünk kicsit a fontos dolgokról! A testünkben lezajló folyamatok nyilván ezek közé tartoznak. Mégis, míg nyíltan beszélünk bárkivel akár horkolásról, cigaretta miatti tüdőelégtelenségről, nátha alatti takonyképződésről meg egy csomó más természetes dologról, van valami, amit azért kikerülget az ember, ha teheti: a pukizás. A fingás. A végbélfütty, az alfarhang, a selyemsutty, az űrgyűrűfütty, a lyukszusz. Főleg, hogy aki azt mondja, hogy ő aztán sehol és sohase, nagyobbat hazudik, mint Orbán Viktor a kampánykörúton.
Na de ha már arra kerül a sor, hogy kieresszük magunkból - mert hát valamikor arra kerül a sor -, és éppen nem tudjuk ezt fene nagy magányunkban megtenni, akkor hogyan toljuk el magunktól a gyanúnak már az árnyjátékát is? A mindennapi életmódpraktikákra szakosodott oldalnak, a Lifehackernek persze erre is van pár megoldása.
A "légipermetezés-technika" tökéletesítése
Ez nem más, mint a mozgás közbeni szellőztetés. Ami igazán illetlennek tűnhet, mármint elkövetni a tettet, aztán futamodni, de tegyük a szívünkre a kezünket: ugye, mindannyian elsősorban önmagunkért cselekszünk? Na ugye. Ha még a horizonton sincs annak a lehetősége, hogy félrevonuljunk privátba, akkor gyalogszer közben essünk túl az elkerülhetetlen ákción!
Ha munkahelyi irodánkban jön ránk a ránkjöhetnék, és nem bírunk magunkkal, akkor legalább az eregetés után tüstént hagyjuk el a helyünket, mielőtt még a szomszédunk éppen csacsogni akarna kezdeni velünk, és rákérdezzen, hogy érzed ezt a szagot, mi ez, valami orosz kaja?! Vonaton természetesen a vagon másik felébe költözzünk. Csak ügyesen, nem feltűnően, lassan, de határozottan. És ne térjünk vissza a bűn színhelyére. Ebben a tekintetben ez épp olyan, mint a gyilkosság!
Fontos még, hogy vannak kifejezetten ideális placcok a fenti praktika gyakorlására: a mindenki mástól elszeparált helyek, a nagyon büdös helyek és a nagyon illatos helyek. Az elsőt nem kell magyarázni, ami a másodikat illeti, szemetesek és interspáros halpultok környékén egyébként is mindenki bűzzel számol; ami pedig a harmadikat illeti, a virágboltos mellett sem lehet különösebb gondunk.
Elnyomni / enyhíteni / semlegesíteni!
De ha mégis gondunk lehet, legyen nálunk valami, amivel kisebbítjük azt! Különösen akkor készüljünk fel előzetesen erre, ha délben anyu brutális stefániaszeletét költöttük el ebédre, vagyis lehet számolni azzal, hogy ez a rotyi merőben penetráns lesz. Hogy ránk ne tapadjon, inkább küzdjünk ellene rágóval, szájfénnyel, dezodorral, de még akár cigarettával is - ezek még mindig elfogadhatóbbak, mint az.
Ha randevún kopogtat az inger
Kivel ne esett volna már meg? Az ismerősöd ismerősével? Haha! Hazudik. Szóval, ha a nagy találkozás estéjén kezdenek edzeni a belek, arra is vannak módszerek. A vécére vonuláson túl például klasszikus a hölgy bizonyos helyeken előre engedése, hiszen a nyomaiban már békésen húzhatjuk a magán-chemtrailt. Vagy amikor kinyitjuk neki a taxi ajtaját, és átérünk a saját oldalunkra. Esetleg amikor odaugrunk a domboldalra leszakítani neki egy mezei virágot! A lehetőségeknek csak a sekélyes fantázia szab határt.
A Másra Terelés Művészete
Vigyázat! A gyanú lekoptatása magunkról már nem a belépőszint. A kulcsa az egésznek, hogy őrizzük meg a hidegvérünket, pukizzunk olyan halkan, amennyire csak tudunk, és, figyelem, nem az a lényeg, hogy másra kenjük a dolgot, csupán annyi, hogy megteremtsük a gyanakvás auráját.
Ehhez visszafogott, de profi színészi alakítással az arcunkra kell ültetni az undort, de nem azonnal! Várjunk kicsit vele, míg mások meg nem érzik a szagot. Na és akkor reagálhatunk mi is. Enyhe fintorral, majd a hüvelyk- és mutatóujj szimultán orrlyukakba döfésével.
És ne feledjük a kihagyhatatlan szemét húzást: ha megtörténni készül, aminek meg kell történnie, álljunk olyasvalaki mellé, akire jobban terelődhet a gyanú. Egy kisgyerek ilyenkor mindig jól jön, csak vigyázzunk arra, hogy még ne tudjon beszélni, mert pikpakk beköphet (és be is fog). Ízléstelenül öltözött emberek, kutyák úgyszintén jó választás lehetnek. Aztán ha igazán bátrak vagyunk, bevethetjük a direkt rákenés kegyetlen fegyverét, amikor odafordulva és akár vállat meglapogatva rámosolygunk az illetőre, és félhangosan közöljük:
"ne aggódj miatta, a legjobbakkal is megesik."
(Köszönjük az ötleteket az alábbi írásnak, amit kiegészítettünk itt-ott további fontos tapasztalatokkal.)
