Az az igazság, hogy lecsúsztunk a Honderű Asztaltársaság által szervezett ünnepség jó részéről. A megemlékezésről csak a rendőrségtől szereztünk tudomást, amikor még a hét elején a bejelentett rendezvényekről tudakozódtunk. Úgy tudtuk, hogy az Asztaltársaság este hat és hét óra között ünnepel a Főtéren, ott viszont csak a mobil emlékmű állt, mellette ismerősnek tűnő rendező.
Végül ő világosított fel minket, hogy az ünnepség a premontrei gimnáziumban van, sőt, már bőven el is kezdődött. Nem akartunk késve érkezni, ezért jártunk egyet a téren, majd beültünk egy kávézóba. A szomszéd asztalnál helyi szocialisták beszélgettek, köztük Molnár Csaba államtitkár, a regionális fejlesztési tanács volt elnöke. Civilben, azaz öltöny és nyakkendő nélkül.
Méltóságteljes koszorúzás
Negyed nyolc körül aztán kisebb csoportokban érkeztek az ünnepség ünneplőruhás résztvevői, köztük több fideszes városi képviselő is. A mintegy 120 fős menetet terepruhás és fekete egyenruhás, piros parolis nők és férfiak vezették fel, közelebbről el tudtuk olvasni jelvényük feliratát: Nemzetőrség. Az egyik nemzetiszínű zászló rúdja mellett felismertük B. Kiss-Tóth Lászlót, a MIÉP szombathelyi vezetőjét. Katonai jelszavak, aztán a terepruhások díszőrséget álltak az emlékmű mellett.
Horváth Csaba városi képviselő (Fidesz) moderálása mellett megkoszorúzták a mobil emlékhelyet. Mégpedig a Honderű Asztaltársaság, a szombathelyi Magyarok Háza, a Polgári Egyesület és a Rákóczi Szövetség képviselői. Következett a Szózat, zenei kíséret nélkül, énekelve, aztán Horváth Csaba az Art kávézóba invitálta a résztvevőket
kötetlen beszélgetésre
.A csoport gyorsan távozott a térről, néhány perc múlva Molnár Csaba és kis társasága sétált az emlékműhöz, megnézték, aztán lassan, komótosan sétáltak tovább.
Soha kevésbé méltóságteljes, nyugodt megemlékezést. Csak az a gondolat nem hagyott nyugodni, hogy piros parolijuk valamikor az ávósoknak volt.