Horváth Nikinek nem az számít, hogy hányan olvassák a blogját, vagy hogy mennyien lájkolják a Facebook-oldalát, hanem az, hogy milyen visszajelzéseket kap az emberektől. Az írásaival próbál lelki támaszt nyújtani az olyan embereknek, akik hasonló betegséggel küzdenek, de azt sosem gondolta volna, hogy még a teljesen hétköznapi embereknek is példát tud mutatni.
Sokszor kapok visszajelzéseket az olvasóktól. Az egyikük azt írta nekem, hogy egy nap felkelt, és úgy érezte már élni sem akar, mert annyira elege van a munkahelyéből. Aztán eszébe jutottam neki én, és azt mondta, hogy elszégyellte magát, hiszen hozzám képest neki igazából nincsenek is problémái.
Niki éppen ezért próbál mindig pozitívan írni, és nem sírdogálni a betegsége árnyoldalairól. Szinte mindig pozitív reakciókat vált ki az emberekből, de egy hozzászóló nehezményezte azt, hogy csak a boldog pillanatokról ír. Niki viszont úgy érzi, a boldog és a szomorú pillanatok is megjelennek az írásaiban, csak nem annyira negatívan, mint amire sokan számítanak.
Szombathelyen is vannak internetsztárok
A blogok világa mindenki számára rejtélyes terület. Csak kevés emberben van meg az a tehetség, hogy olyan témákról, és olyan formában írjanak, hogy az tetsszen az olvasóknak, és még ennél is kevesebben tudnak felépíteni maguk köré egy olyan olvasótábort, akik rendszeresen visszatérnek az oldalra egy-egy új poszt reményében. Horváth Nikoletta viszont ezen tehetséges emberek közé tartozik, épp ezért volt ő az Agora Művelődési- és Sportház Megosztók című előadássorozatának legújabb vendége kedden.
A beszélgetőest vendégei mind-mind olyan helyi bloggerek, vagy videobloggerek, akiknek méretes rajongótábora van az interneten. Niki a programsorozat harmadik vendége volt, előtte a RandomLevi néven elhíresült 12 éves Youtuber, és a Kritizátor, egy online filmes magazin csapata beszélgetett a Sportházban az érdeklődőkkel.
Nikit már bő negyed órával az előadás kezdete előtt körülvették az ismerősök, családok, barátok, akikkel vidáman sztorizgattak, miközben mindenki a lány vakvezető kutyáját, Lilit simogatta. Öt óra után nem sokkal az RTL videójával aztán elkezdődött előadást. Nikit még 2014-ben választották meg a nézők az év emberének, erről láthattunk egy rövid riportot. Végül a beszélgetés is beindult, mégpedig azzal, hogy Niki elmondta, mennyire utálja magát visszahallgatni, amivel egyből mosolyt csalt mindenki arcára.
Niki először arról mesélt a hallgatóknak, hogy miként került a kommunikáció szakra. Az egyetem előtt még a kémia és a biológia felé kacsintgatott, de ahogy ő fogalmazott:
vakon kicsit érdekes orvos lettem volna
. Később viszont nem akart a mások által kitaposott úton járni, így döntött a kommunikáció és médiatudomány szak mellett. Sokan próbálták eltántorítani, mondván, hogy egy vak lányból úgysem lehet újságíró, de ő céltudatosan ment előre, és végül kitüntetéses diplomával fejezte be az iskolát.Vakvágányon a vak vagány?
A blogját, aminek a Vakvagany címet adta, még 2012-ben indította. Eleinte csak a Facebookon posztolgatott kisebb híreket, írásokat az életéről, majd a rengeteg pozitív visszajelzés után döntött úgy, hogy internetes napló írásába kezd. Mint elmondta, az emberek először azt hitték, hogy elgépelte az blogja címét, hiszen hiányzott néhány ékezet, Niki viszont direkt hagyta így a címet. Azt szerette volna elérni, hogy az olvasók döntsék el, hogy az ő élete vagányság, vagy csak egy vak vágány, egy rossz út. Végül a vagányság ragadt rá, és ma már úgy ismerik a szombathelyiek, mint a Vak Vagányt.
Niki az interneten az életéről ír. Azt is fontolgatta, hogy más témákban is cikkezni fog, de csak a saját életéről szóló posztjaiban érzi magát igazán hitelesnek. Mint elmondta, ő kényszerből nem szeret írni, ezért nem is tervezi meg előre a blogposztjait.
Ezek csak úgy jönnek. Leülök, megírom, majd felállok az asztal mellől, nem számít az sem, ha ez éppen hajnali kettőkor van.
Az előadás során elhangzott, hogy az emberek ma már nem maguknak írják a naplókat, hanem egy közönségnek. Néhány évtizeddel ezelőtt még intim dolognak számítottak a személyes naplók, mára viszont a blogok teljesen eltörölték ezt a "titkolózást". Niki mindkét irányt érzi a saját írásain. Azt mondja azért ír, mert
Nekem az írás az öngyógyítás
, és a cikkeit azért osztja meg a világgal, mert amikor megbetegedett, ő is hatalmas erőt tudott meríteni a hasonló blogokból. Ő így próbál, így tud segíteni az embereknek.Hogy tud egy vak lány blogposztokat írni?
Niki azt is megosztotta a közönségével, hogy az írásban a legnagyobb nehézséget a képek feltöltése jelenti.
Manapság ha egy cikkhez nem csatolnak képeket, akkor arra már rá sem kattintanak, teljesen figyelmen kívül hagyják.
A képek készítésében az anyukája segít, aki a számítógépen is rendszerezi a fotókat, hogy Niki könnyebben megtalálja őket.Tele van a gépem olyan képekkel, aminek az a neve, hogy >>Lili ül a jobb fenekén, te pedig mosolyogsz rá<<
- tette hozzá Niki nevetve.
A Vak Vagány úgy tudja leellenőrizni, hogy mit írt, hogy egy számítógépes program segítségével visszahallgatja azt, amit begépelt. A számítógép hangját csak úgy tudja leírni, mint Darth Vader találkozását Törpapával. Az internetet is tudja használni ezzel a programmal, igaz a világhálónak csak egy részét akadálymentesítették a vakok és gyengén látók számára. Szerinte még rengeteget kell fejlődnie a weblapoknak ahhoz, hogy ő is teljesen ki tudja őket használni.
Niki számára az édesanyja a legnagyobb hős
Niki életében két nagy szereplő van: az édesanyja, és a vakvezető kutyája, Lili. Édesanyját egy ritka gyémánthoz hasonlította az egyik posztjában, és a tekintetéből is látszik, hogy mennyire szereti őt. Bár Niki nem lát, mindig tudta hova nézzen, ha édesanyjáról beszélt. Lilinek pedig a szabadságát köszönheti, hiszen a kutya segítségével egyedül is sétálhat a városban.
A beszélgetés során Horváth Zoltán, a rendezvény szervezője és lebonyolítója mindkettejükről felolvasott egy-egy blogposztot a Vakvagányról, amiket hatalmas tapssal fogadott a közönség. Niki szerint a kutyája karakteres, és jópofa személyiség, aki nem szereti, ha róla beszélnek. Véletlen vagy sem, Lili tényleg morgott egy picit amikor a róla szóló posztot halhattuk, majd el is fordult a közönségtől lányos zavarában.
Próbálja úgy tervezni az életét, hogy nem gondol arra, hogy bármikor vége lehet
Niki jelenleg a Vas Népének ír hetente egy-egy cikket, bennük szintén magáról és az életéről mesél az olvasónak. Emellett a Credo Rádióban dolgozik, saját műsora van, ahol interjúkat, portrékat készít kulturális témában.
Kiszel Tünde bugyiméretéről nem beszélek
- mondta humorosan, amikor a műsoráról kérdezték.Habár, ha kiderül róla, hogy intellektuálisabb, mint amilyennek látszik, akkor lehet meghívom magamhoz
- tette hozzá.Amikor az ideje engedi akkor óvodákba, iskolákba jár beszélgetni, de könyvtárakba, és a Sportházba is hívják egy-egy előadásra. Ezeken is gyakran viccelődik az állapotával, viszont azt mondja, hogy a fiatalok nem mernek nevetni a vaksággal kapcsolatos viccein. Kisebb felvilágosító szereppel érkezik hozzájuk, és azt próbálja elérni, hogy a kicsik is pozitívabban gondolkodjanak.
Sokan kérdezik tőle, hogy mit szeretne elérni a jövőben, amire az első válasza mindig az, hogy
Élni szeretnék
. Nincsenek extrém vágyai, nem akarja megmászni a Mt. Everestet, nem akar magának robotszemeket, csak azt szeretné, hogy még sok-sok évig menjenek tovább a dolgok ugyanúgy, ahogy most vannak.
