Néhány hete Dunaföldváron győzött 57 százalékkal az MSZP polgármester-jelöltje a fideszes indulóval szemben, a hétvégén aztán Sopron 8-as egyéni választókerületében ismétlődött meg az eset, itt a szocik jelöltje 49 százalékot szerzett, a fideszes induló 33,5-et. El is indult a véleményáradat, hogy ezzel megfordult a trend, és ismét előretör az MSZP, maga mögé utasítva a Fideszt.
Véget ér a kivételezett helyzet
Persze, a szocialista politikusoknak ezt kell mondaniuk. A Fidesznek meg azt, hogy csak kivételes esetekről van szó, egyébként is, Dunaföldváron függetlennek mondta magát az MSZP-s, Sopronban meg a Jobbik vitte el a szavazatokat előlük.
Ennél azért bonyolultabb a dolog, és gyorsan leszögezem, szerintem nincs szó trendfordulásról. Inkább arról, hogy lassan véget ér a Fidesz számára kivételezett helyzet, és némileg visszaáll a régi, két évtizeden át működő felosztás jobb és bal között.
Vannak, akik a 2010-es elsöprő Fidesz győzelmet úgy értékelték, hogy vége a helyi különbségeknek, a települések és a településeken belüli körzetek eltérő gazdasági, szociális, oktatási, stb. körülményei már nincsenek hatással a választópolgárok döntésére. Akkor valóban nem voltak, de úgy tűnik, lassan visszatérnek. (Lásd a választási térképeket. Megjegyzés: A 2002-es és 2006-os térképeken SZDSZ-s győzelmet jeleznek, ez pontosabban SZDSZ-MSZP összefogást jelent.)
Vissza a régi trendekhez
Arról van szó, hogy a pártpreferenciák területi alapon is meghatározottak, hol jobban, hol kevésbé. Vas megye például alapvetően jobboldali, benne a baloldali, liberális Szombathellyel. De Veszprém megyében például a Balaton-part és Pápa környéke jobboldalinak számít, Ajka és Várpalota térsége balosnak, Veszprém városa liberálisnak.
És ezek a tendenciák jelentkeznek most a két legutóbbi időközi választáson. Mind Dunaföldvár, mind Sopron ezen körzete alapvetően baloldalinak számított az előző ciklusokban, ez jól látható a korábbi választási eredményeken. Sőt, még a 2010-es szavazati arányokon is. Sopronban minden egyéni választókerületet elvitt ugyan a Fidesz, de az MSZP-s jelöltek mindenütt a második helyen végeztek, a szocik listán három, a Jobbik egy képviselőt küldhetett a testületbe. (Ez egyébként némileg hasonlít a szombathelyi eredményekre, a vasi megyeszékhelyen azért az MSZP két választókerületben nyert.)
Dunaföldváron, a kislistás választáson a Fidesz három helyet szerzett két éve, öt mandátumot függetlenek vittek el. Vagyis, Sopronban és Dunaföldváron két éve is jelen volt és maradt a baloldal, a fideszes cunami ellenére.
Élesedik a küzdelem
Vagyis, szó sincs trendfordításról, arról van szó, hogy a Fidesz népszerűségének olvadásával visszatérnek a korábbi tendenciák. Azt még nem tudjuk, milyen mértékig, nem lehet azt mondani, hogy az MSZP átfordította az arányokat, azt sem, hogy a Fidesz most sorra veszíti el az időközi választásokat. Egyszerűen élesedik a politikai küzdelem.
Nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni a két eredményből, az országgyűlési választásokra vonatkoztatva végképp nem. Az önkormányzati választásokon sokkal nagyobb súlya van a jelöltek egyéni kvalitásainak, népszerűségének, mint a parlamenti választásokon. Egyelőre az is kérdés, hogy az új politikai szervezetek (Milla, Szolidaritás, DK) mennyire tud beleszólni majd a dolgokba, és hogy az LMP hogyan szerepel majd. Hogy lesz-e összefogás a demokratikus ellenzék között, illetve, hogy Bajnai színrelépése hogyan alakítja majd át a köztük lévő erőviszonyokat.
Mindenesetre rövidesen Dabason és Tiszavasváriban lesznek időközi választások. 2010-ben Dabason minden egyéni körzetet elvitt a Fidesz, és az MSZP-t megelőzve a Jobbik jött fel a második helyre. Tiszavasváriban a Jobbik tarolt, öt egyéni helyet szereztek meg a hatból. És mindkét település alapvetően jobboldalinak számít. Nem hiszem, hogy itt megjelenne a sajtóban emlegetett trendforduló.
(Címlapkép: 168ora.hu)
