Ahogy azt ma már többen megírták - mi is -, a komoly tiltakozásokat kiváltó Szabadság téri emlékművet éjjel szállították a helyére és állították fel erős rendőri védelem mellett, ami egészen a következő utcasarkokig terjedt ki. Ezzel a sunyi módszerrel esélyt sem adtak az elmúlt hónapok tiltakozóinak bármiféle közbelépésre, így a náci megszállást pontatlanul ábrázoló, timpanonos szoboregyüttes vasárnap hajnalra már az eredeti terveknek megfelelően meredezett. Illetve kapott még plusz két díszt: a sas lábára egy gyűrű került 1944 felirattal, hogy a hülyék is értsék, Gábriel arkangyal kezébe pedig egy aranyló országalma.
Dupla kordon, masszív rendőri jelenlét
Reggel ugyan megjelent párszáz tüntető, hogy tojásdobálással kísérve elítélje a hazug emlékművet, de tehetetlenek voltak a helyzettel szemben, miután a Készenléti Rendőrség tagjai továbbra is dupla kordon mögül őrizték a furcsa kolosszust a harminc fokot meghaladó hőségben, az egész nap folyamán. És egyébként a tér különböző szegleteiben is bőségesen akadt még egyenruhás (összesen félszázan lehettek), a szomszéd utcának pedig a felét rendőrautók foglalták el. Képeinket a délután folyamán készítettük:
Mi a gond az emlékművel? Hát nem a holokauszt zsidó áldozatainak emlékére állították?
Ezt kommunikálta az Orbán-kormány, igen. Csak éppen azt felejtették el beleönteni a műalkotásba, hogy a huszadik század legnagyobb tragédiájában nem csak a németek vállaltak egyedül szerepet. Ezt 26 magyar történész fogalmazta meg még az év elején nagyon pontosan, egy közös nyilatkozatban, így:
A magyar holokauszt a magyar hatóságok aktív közreműködésével zajlott le. Az emlékmű azonban a felelősséget kizárólag a németekre és a német hadsereg nyilaskeresztes fiókáira hárítja. A valóságban a nyilasok az 1944 nyarán lezajlott deportálásokban semmilyen szerephez nem jutottak.
De nem csak ők emelték fel a hangjukat a holokauszt megengedhetetlen relativizálása ellen, és nem is csak a hazai liberálisok, vagy mondjuk a Mazsihisz. Randolph L. Braham holokausztkutató például visszaadta magas állami kitüntetését, de elutasította az emlékművet a Zsidó Világkongresszus elnöke, az izraeli nagykövet, de még Jelenits István piarista szerzetes, Budapest díszpolgára is. Sőt, a Medián májusi mérése szerint Magyarország lakossága is megosztott a kérdésben.
És hogyan söpörte le a kormány az emlékműről szóló népszavazási kezdeményezést, a megosztottság ellenére?
Egy döbbenetesen suttyó indoklással: az alkotásra azért nem lehetett népszavazást kiírni, mert azt egy kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánította. Hogy a nemzetgazdaság hogy jön a képbe egy művészeti objektum kapcsán, azt a kormány természetesen nem magyarázta. Nyilván csak nem akarták, hogy a nép közbeszóljon a tervekbe.
Az emlékművet elvileg hétfőn avatják hivatalosan, bár eddig ezt a hírt senki nem erősítette meg. Mindenesetre elképzelhető, hogy ezért volt a nagy, vasárnap éjszakai alattomos sietség.
