És ez nem elmélet, kollégánk élesben mutatta meg a módszert a szerkesztőségben.
Nem akarjuk az előzményekkel kapcsolatos felesleges információkkal terhelni az olvasóinkat, legyen annyi elég, hogy a szerkesztőségben egyik kollégánk azt találta mondani: azért nem eszik narancsot, mert nem szereti, amikor hámozás közben mindent összefröcsköl a ragacsos lé.
Különösen a vékonyhéjú narancsok viselkednek lehetetlenül, ahol a hámozásnak gyakran trancsírozás lesz a vége.
„Holnap hozok be egy narancsot, és megmutatom hogyan kell ezt csinálni” – ajánlotta fel a másik kollégánk a segítséget, és amikor a szóban felvázolt technikát nem találtuk sehol az interneten, úgy döntöttünk, dokumentáljuk a módszert.
Ami nem mellesleg tényleg praktikus.
A narancson kívül mindössze egy kés kell hozzá, lehetőleg recés vágóéllel.
Nézzük tehát a technológiai sorrendet:
1. A narancs mindkét „végét” ügyesen megskalpoljuk.
2. Megnézzük, milyen vastag a héja
3. A két skalpolás között függőlegesen bemetsszük a héjat. (A recés késsel könnyebben lehet tartani a vágásnál a héj vastagságát.)
4. A vágást egy-két centiméterenként megismételjük.
5. Cikkejenként eltávolítjuk a héjat, amely így könnyen és fröcsögésmentesen lejön.
6. Ha körbeértünk, és a narancsgerezdek nem válnak szét könnyen, a késsel besegíthetünk.
7. Együk meg a héjatlan narancsot, amelyet így nem marcangoltunk szét és körmünk sem szakadt be.
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
