Mi az összefüggés a Galaxis útikalauz és a védjegyjog között? Nem a 42! – interjú Buda Álmos ügyvédjelölttel

Vállalkozói útikalauz védjegyvadászoknak

Babits után szabadon: minden rossz védjegy törött ablak, melyen át egy rossz árura vagy szolgáltatásra látni. A leíró jellegű védjegy csapdája, a leggyakoribb hibák és megoldások.

Van egy remek üzleti ötlete, amellyel be akar törni a piacra? Egy jól megtervezett védjegyen reményteli vállalkozásának sikere múlhat. Azonban a projektcég bejegyeztetése és a domain megvásárlása után még korai a biztonság illúziójába ringatnia magát: sokan esnek abba a hibába ugyanis – különösen, ha szakember bevonása nélkül vágnak bele a lajstromoztatásba –, hogy úgy gondolják, ha a megjelölés „szabad” (értsd: nem áll fenn korábbi védjegyjogosult jogába ütközés miatti, ún. relatív vagy viszonylagos kizáró ok), a védjegyoltalom elnyerésének nem lesz akadálya. Később aztán hidegzuhanyként éri őket, ha a védjegyhivatal a lajstromozást valamely ún. abszolút (feltétlen) kizáró okra hivatkozással elutasítja. A gyakorlatban a megkülönböztető képesség hiánya, azon belül is a megjelölés leíró (deskriptív) jellege merül fel igen sokszor akadályként. Sorra vesszük a leggyakoribb hibákat és megoldásokat.

A megkülönböztető képesség hiánya és annak eklatáns példája, a leíró jelleg általában kéz a kézben járnak, éppenséggel egymásból következnek: a megjelölés azért nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, mert leíró jellegű, és vice versa. Noha van mód jogorvoslatra (végső soron az Európai Unió Bírósága tehet pontot az ügy végére), ám a hosszadalmas eljárással járó függő jogi helyzetet az üzleti élet dinamizmusával összeegyeztethetetlen. Szerencsétlen esetben csak akkor derül ki, hogy az általunk megálmodott szó, szlogen vagy logó nem részesülhet védjegyoltalomban, amikor már a teljes brand kiépült: a projektre létrehozott cég bejegyezve, a domain megvásárolva, a promóciós anyagok a nyomdában, a termék a polcokon. Tevékenységünk ettől ugyan még nem lesz jogellenes, de a védjegy nélküli brand olyan, mint a védtelen gyermek: kiszolgáltatott.

A helyzetet bonyolítja, hogy a tagállami védjegyhivatalok gyakran elnézőek a kizáró okok vizsgálata során, és olyan védjegyeket is lajstromoznak, amelyek később a közösségi védjegyhivatal (OHIM, Office for Harmonization in the Internal Market), vagy akár az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt nem állják ki a tűzpróbát. Nem arról van szó pedig, hogy ezen szervek eltérő mérce szerint vizsgálódnának: a közösségi Védjegy Irányelvet (2008/95/EK) a belső jogba átültető jogszabályok éppen ugyanúgy kötik a tagállamok védjegyhivatalait a saját nemzeti lajstromukba történő bejegyzés során, mint ahogyan az Irányelv köti az OHIM-et és az EUB-ot. Akkor járunk el okosan tehát, ha védjegyünket mindjárt az EUB joggyakorlatára figyelemmel „álmodjuk meg”; ezáltal elkerülhetjük a kellemetlen meglepetéseket és az azokkal járó költség- és időigényes jogi eljárásokat.

Egy megjelölés akkor leíró jellegű, ha nem tesz egyebet, mint tájékoztatja a releváns vásárlóközönséget az érintett áruk vagy szolgáltatások valamely jellemzőjéről. Ez a probléma a gyakorlatban legtöbbször a szóelemet (is) tartalmazó védjegyeknél merül fel. Az alapul fekvő közérdek az, hogy az ilyen megjelölések mindenki által használhatók legyenek, és azokra senki ne szerezhessen kizárólagos jogot, jelesül: védjegyoltalmat. Az Irányelv példálózóan említi a következő jellemzőket: fajta, minőség, mennyiség, rendeltetés, érték, földrajzi származás, előállítási vagy teljesítési idő. Az összefüggésnek az EUB szerint kellően közvetlennek és konkrétnak kell lennie ahhoz, hogy a megjelölés deskriptívnek minősüljön. Tartsuk észben, hogy elegendő a kizáró ok megállapításához, ha a releváns vásárlóközönségnek akár csak egy része (például közösségi védjegy esetében az EU bármely tagállamának lakossága, vagy annak is csupán egy szűk csoportja) leíró jellegűnek érzékeli a megjelölést.

A helyzet mégsem reménytelen: a leíró jelleg a megjelölés leleményes megváltoztatásával kivédhető. Az EUB az átfogó benyomáson alapuló értékelés elvét vallja, ami azt jelenti, hogy a megjelölést egészében kell vizsgálni, nem csupán annak egyes elemeit egymástól elszigetelten, hiszen általában maga a vásárló sem ekként vizsgálódik. Lényegében arra kell törekednünk, hogy a védjegy a deskriptív elemek mellett olyan sajátosságokat is magán hordozzon, amelyek kellően dominánsak ahhoz, hogy a vásárló a megjelölést észlelve ne elsősorban az áru vagy szolgáltatás valamely jellemzőjére, hanem annak kereskedelmi származására (ti. a gyártóra, szolgáltatóra) asszociáljon. Erre különböző, jobb és rosszabb praktikák alakultak ki a gyakorlatban.

A szó írott alakjának megváltoztatása (például betűk kihagyása, vagy más hasonló tudatos elírás, átírás) elég egyediséget csempészhet a megjelölésbe ahhoz, hogy az így már ne minősüljön deskriptívnek. Ehhez azonban az EUB azt várja el, hogy a változtatás olyannyira szokatlan, feltűnő legyen, hogy azt az átlagos figyelmet tanúsító vásárló azonnal észrevegye. Kerülendő az olyan közhelyes átírás, amely a szó várható kiejtésére nincs hatással, és az írott alakot sem változtatja meg szembetűnően (pl. „teaház” helyett „te_KUKAC_ház”). Kiváló megoldás viszont, ha az átírással a szó új- vagy többletjelentést kap, vagy egyébként a vásárlót bizonyos szintű absztrakciós gondolkodásra készteti, esetleg csupán meghökkenti vagy megmosolyogtatja.

Több, önmagában véve deskriptív szó összekapcsolása általában nem szünteti meg a leíró jelleget, még akkor sem, ha az összekapcsolás következtében olyan szóösszetétel jön létre, amely – ebben a formájában – szótárban, lexikonban nem szerepel. A fentebb írtak ugyanakkor itt is irányadók: ha az egybeírás következtében a kifejezés merőben szokatlanná válik vagy új értelmet nyer, védjegyként megállhatja a helyét.

Hát a Budapest Bank? A PrímaPék? Ezek a jól ismert védjegyek alighanem deskriptívek. Vagy mégsem? A Budapest Bank budapesti székhelyű hitelintézet, a PrímaPék príma péksüteményt árul. Hogyan kerülhettek lajstromozásra? A védjegyhivatalt egyszerű szóösszekapcsolással, a kis- és nagybetűk variálásával nemigen lehet megvezetni. A titok nyitja – legalábbis részben –, hogy ezek a megjelölések nem szóvédjegyként, hanem vizuális elemet is tartalmazó ábrás védjegyként nyertek oltalmat. Vizuális elem elméletileg bármilyen képi információ lehet, így akár betűtípus, betűméret, logó, vagy bármilyen grafikai megoldás.

A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Pusztán azzal, hogy egy szót figuratív védjegyként kérünk lajstromozni, nem lehet a leíró jelleg problematikáját kikerülni. Amikor arra keressük a választ, hogy egy megjelölés a vásárlóban milyen benyomást kelt (így például összetévesztheti-e egy korábbi védjeggyel, vagy deskriptívnek észlelheti-e azt), az EUB szerint a megjelölést először vizuális, fonetikai és konceptuális szempontból kell vizsgálni, majd ezt követően kell megállapítani, hogy az említett sajátosságok közül melyek az ún. domináns elemek, amelyek a vásárló összbenyomását döntő súllyal meghatározzák. Ha a vizuális összetevők nem kellően hangsúlyosak, a vásárló figyelme, észlelése továbbra is a fonetikai, azon keresztül pedig a konceptuális elemre koncentrálódik, vagyis: a szóra és annak jelentésére.

Mit jelentek az eddig leírtak gyakorlati szempontból? A grafikai tervezést nem szabad félvállról venni! Nem úszhatjuk meg a leíró jelleg miatti elutasítást azzal, hogy a szót valamilyen cikornyás betűtípussal ábrázoljuk. A betűméret vagy a kis- és nagybetűs írásmód variálása önmagában véve szinte mindig elégtelen. Hovatovább, egy mégoly precízen kivitelezett logó hozzákapcsolása is kevés lehet, ha az ábra jellegtelen, közhelyes, vagy maga is deskriptív.

A megkülönböztető képesség szempontjából nem sok reménnyel kecsegtetnek az elcsépelt, banális formák, pusztán dekoratív célú grafikai díszítések (pl.: kör, négyzet belsejébe írt vagy vonallal aláhúzott szó). Kerülendők az olyan képi elemek is, amelyek az érintett árut vagy szolgáltatást – akár csak szimbolikusan vagy stilizálva – ábrázolják, hiszen ilyen esetben arról van szó, hogy a leíró jellegű szóhoz egy szintén deskriptív ábrát kapcsolunk; a cél éppen ellenkező lenne. Jó tanács: ha megpróbálná levédetni azt, hogy TEAHÁZ, ne egy teafiltert vagy gőzölgő csészét ábrázoló logóval induljon neki!

Tartózkodjon az olyan figuratív elemek használatától is, amelyeket az érintett áruk vagy szolgáltatások kapcsán a kereskedelemben állandóan és szokásosan alkalmaznak. Ilyen lehet például maga a zöld szín bio-termékeknél, a szív jele diétás élelmiszereknél, vagy a magasfeszültségre utaló „villám” piktogram egy áramszolgáltatónál. Ami azt illeti, alighanem ilyen a PrímaPék logóját ékesítő szakácssapka is – ott azonban a logó és a kedvesen alliteráló szóösszetétel keltette összbenyomás mégis kellően egyedi ahhoz, hogy a védjegy egészében megállja a helyét.

Nem arról van szó természetesen, hogy a fenti grafikai eszközökkel egyáltalán nem élhetünk; csupán arról, hogy ne reméljük tőlük sokat: jobb esetben vajmi keveset javítanak a megjelölés leíró jellegén, rosszabb esetben még súlyosbítják is azt.

Ha minden kötél szakad, az Irányelv egyetlen „egérutat” enged a leíró jelleg csapdája elől: ha a megjelölés használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet, védjegyként lajstromozható. Ez természetesen minden esetben alapos vizsgálat tárgya.

Képzeletbeli esetünknél maradva, ha valaki – akit nevezzük most „X.Y.”-nak – éveken át „teaház” név alatt üzemeltetne teázókat olyan elsöprő sikerrel, hogy végül a szó hallatán minden releváns fogyasztó „X.Y.” teázójára asszociálna, „X.Y.” jó eséllyel igényelhetné a védjegyoltalmat a „teaház” szóra. A példa persze megmosolyogtatóan abszurd, ám sem elméletileg, sem pedig gyakorlatilag nincsen kizárva. A jelenleg az UNILEVER Magyarország Kft. jogosultat illető „BABA” szóvédjegy például minden bizonnyal csak azt követően kerülhetett lajstromozásra, hogy a márka, illetve a híres „baba szappan” több, mint fél évszázados használat után általánosan ismertté vált az országban.

Természetesen senkinek nem javasoljuk, hogy abban a reményben kezdjen el vállalkozása égisze alatt használni egy leíró jellegű megjelölést, hogy az majd előbb-utóbb megszerzi a megkülönböztető képességet. Nem árt azonban ezzel a lehetőséggel is tisztában lenni.

A tanulság? Engedje szabadjára fantáziáját a tervezés során, alkosson bátran! A védjegyoltalom kérelmezése előtt gondolja át kétszer, ötször, tízszer: biztosan jó lesz ez így? Szükség esetén vegye igénybe az üzleti életben és a védjegyjogban egyaránt járatos szakember segítségét. Használja ki nyelvünk csodálatos rugalmasságát és saját leleményességét. Aknázza ki a képi megjelenítésben rejlő lehetőségeket! Számos példát lehet találni a világhírű védjegyek között, ahol a szóelem briliánsan ötletes, vagy az ábrás elem olyannyira jellegzetes, hogy már-már elnyomja a szóelemet (gondoljunk csak a Nike, a Mercedes vagy a McDonald’s logójára). Miért érné be éppen Ön kevesebbel?