Ipkovich György játékosan elégedetlen volt a búcsúztató kezdetén, az idei kupaezüst ugyanis még nincs meg a gyűjteményében. Gráczer György, a Falco KC ügyvezetője azonban megnyugtatta, hamarosan megkapja.
Köszönet a boldog évekért
A polgármester kifejtette: sajnálja, de tiszteletben tartja az edző döntését, hogy elhagyja a csapatot és a várost, viszont köszönetet mondott az itt töltött időért, az eredményekért, mivel ez volt a csapat életének legsikeresebb korszaka. Ipkovich azonban nem egy személyben, polgármesterként, hanem a szombathelyi polgárok nevében mondott köszönetet. Sok sikert kívánt az edzőnek, hozzátéve: kivéve egy esetet, amikor a Falco ellen vezeti új csapatát.
Azt is kifejtette: abban is bízik, hogy találkozik még a város, a csapat és Szekulovics egy újabb közös munka erejéig, ezért kérte az edzőt, tartsa meg jó emlékezetében Szombathelyt. Azért is, mert a helyi polgárok nagyon a szívükbe zárták őt, s vele együtt a csapatot.
A polgármester ajándékkal is készült, amelyet nehezen lelt meg a fotel mélyén, de azért előkerült a táska, s annak tartalmát bemutatva, kommentálta is: nyakkendő, ezt máshol is kaphatsz, bor, ezt is. Majd egy fadoboz került elő, benne egy légiós szobrával, amely egyként utal a városra és a szurkolótáborra is, szűkebben a kemény magra, a Falco Legióra.
Végső (?) szavak Szrecskótól
A tréner kifejtette, nagyon jól érezte magát a városban és a klubban is, tárgyalt is a Falco vezetőségével, korrekt ajánlatot is kapott, mégis a távozás mellett döntött. Kőkemény profinak tartja magát, aki mindig száz százalékot akar nyújtani, s erre most Szombathelyen nem látott esélyt. Nem a feltételek miatt, hanem mert nem érezte magában a megújulás lehetőségét és erejét. Nagyon sajnálom – mondta -, de a sport és főleg az edző élete és sorsa erről szól. Az ajtót viszont nem végleg tette be maga mögött, és büszke eredményeire, főleg azért, mert még soha nem volt bajnokcsapat edzője, ez itt sikerült először, és – egy félmosoly – tán nem utoljára.
Ennyi volt, kézfogások, még egy polgármesteri puszi is járt, egy korszak lezárult, kezdődik az új. Kemény idők jönnek, jegyezte meg Gráczer Gyögy, és a polgármester is egyetértett vele. De mosolyogva megjegyezte, ha nyugira vágyna az ember, akkor erdőkerülőnek állna, s nem politikusnak vagy sportvezetőnek. Ebben pedig mindenki egyetértett.
