A fentiekből két dolog is magyarázatra szorul. Egyrészről, hogy vendéglátónk ezúttal nem a Perintparti, hanem a 11-es Huszár úti volt laktanyában 2009-ben alapított, Waldorf-pedagógiát alkalmazó „másik” közösség volt. A laktanyában a rendszerváltás óta folyamatosan pedagógiai programokkal kísérletező Apáczai Alapítvány segítségével, a szülők és segítők támogatásával néhány éve működő iskola ezúttal karácsonyváró ünnepségére invitált minket.
A szülők is aktivizálták magukat
Bár több iskolában igyekeznek a készülődésbe bevonni a kisdiákok szüleit és családjait, azért az Apáczai Waldorfban kitalált módi sok kívülállónak mégis formabontónak tűnhet. Itt ugyanis a műsort nem a kellően izguló és övéik előtt bizonyítani igyekvő gyerekek adták.
A rövid betlehemes játék szerepeiben, Máriaként és Józsefként, a Megváltó köszöntésére összesereglő pásztorok (néha egészen vérbő és humoros) alakítójaként ezúttal felnőtteket, elsősorban a nebulók szüleit lehetett látni. A lámpaláz rajtuk annyira nem érződött (vagy jól palástolták) és az előadás remekül sikerült.
A közönség soraiban lelkesen figyelő és tapsoló kisdiákok pedig a mostani Karácsonyon még büszkébbek lehetnek szüleikre. Mindez a reformpedagógiát folytató, a hagyományokat, művészeteket és a társas tevékenységeket középpontba állító iskolában persze nem szokatlan eset. Mindenesetre figyelemre méltó ötlet és követhető példa lehet másoknak is.