Empátia: fn A beleélés képessége, a másik személlyel való együttérzés. Vagyis ami megakadályoz minket abban, hogy megbízhatóan és jól cselekedjünk. A Yale pszichológusa, Paul Bloom szerint, amire szükségünk van, az a kevesebb empátia.
Nem hangzik túl logikusan, főleg egy olyan világban, amit maga Barack Obama is empátia deficitesnek titulál. Állítólag a megértő emberek önzetlenebbek és jobb kapcsolatok is jellemzik őket. Egyesek szerint ilyen képességekkel a rasszizmustól a globális felmelegedésig bármit meg lehet oldani. De akkor hol itt probléma és Bloom miért gondolja, amit gondol? Talán csak bal lábbal kelt fel, de az is lehet, hogy nem…
A probléma ott kezdődik, hogy az empátia érzelmeket von maga után, így aztán esélyünk sincs tiszta fejjel, megbízhatóan dönteni. Ami ennél is rosszabb, hogy többnyire olyanokkal vagyunk együttérzők, akik szimpatikusak, hasonlóak, azonos származásúak, ne adj Isten, akik jól néznek ki. Egy szóval ez a képesség egyben elfogulttá is tehet minket. Nem beszélve a „nem beazonosítható áldozat” effektusról, aminek a lényege, hogy előbb megérint minket egy elveszett kisgyerek ügye, mint azoké az embereké, akiket egy kormánydöntés tesz tönkre – pedig ők mégis csak többen vannak.
Bloom a The Guardian cikkében egy közgazdász példáját is felhozta, mint érv:
Tegyük fel, hogy adott egy hat éves, barna hajú kislány, akinek több ezer dollárra van szüksége, hogy megműthessék és megérje a karácsonyt – másnap a postákban kígyóznak majd a sorok. És tegyük fel, hogy bejelentést tesznek, miszerint bizonyos adók nélkül az egyik kórház ellátása romlani fog és ezzel növekszik majd az egyébként elkerülhető halálozások száma – kevés könnycsepp fog hullni.
És ahogy Jack Handey is írta: mielőtt másokat kritizálsz, járj egy km-t a cipőjükben – így messze leszel és lesz egy jó cipőd. De ha valóban segíteni akarsz, maradj csak a saját cipődben. Persze érezd át a fájdalmukat, de nem jobb, ha inkább teszel is valami hasznosat az ügy érdekében?
