A Királyba belépőt – mert általában csak így emlegetjük – évtizedek óta ugyanazok az arcok fogadják. Asszonyok kilencen, akiknek elhisszük, hogy friss a sonka, házi a májas és érdemes kóstolni az újdonságot. És egy tekintélyt parancsoló, de mosolygósan közvetlen úr, az egyik
gazda
.
A minőségen túl ők a titkai ennek az
intézménynek
. A finomságot kedvességbe csomagolják – néha plussz zacskóval, nehogy zsíros legyen a ruha. A törzsvevőnek már kérdés nélkül szeletelik a felvágottat, meg a kenyeret. És még a legkisebbnek is előre köszönnek, megkérdezve, milyen volt ma az ovi.A gasztronómia forradalmára
Évtizedek óta, két műszakban köszönni, kérdezni, szelni, papírba hajtogatni, pénztárgépbe ütni, visszaadni, takarítani, fertőtleníteni – ez itt bizony manufaktúra – közvetlenül, mosolyogva. Ezekre az asszonyokra lehet üzletet építeni – gondolom.
- Valóban – mondja Fenyvesi Károly és Horváth Györgyné a Kft két ügyvezetője – az állandóságra kezdettől fogva építettünk, már a nyitás pillanatában tudtuk, hogy ez egy kulcsszó. Persze olyan nehézségek itt is voltak, amiket manapság nem szívesen vállalnak fel a munkáltatók.
A két tulajdonos a 70-es években már a Vas Megyei Élelmiszeripari Vállalatnál dolgozott, az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy a Fő tér sarkán – volt Centrummal szemben – üzemelt a büfé, ami aztán a 80-as években költözött át a Király utcába. Akkoriban még külön üzletben sütötték a hurkát és mérték a tejet – közöttük működött az OMKER.
Aztán jó időre bezárt a Király, átalakítás miatt, évekig tartott, hogy a két helyiségből egyet csináljanak – akkoriban még így ment ez. És 86-ban elkezdődött egy új fejezet, kívül megszépülve, belül gazdagodva, majd rövidesen privatizálva. Húsz éve már magánkézben üzemel a büfé.
A Király - még a régi rendszerben! - tulajdonképp egyfajta
gasztronómiai forradalmat
hajtott végre: hidegkonyhai termékeket ajánlott nagy választékban. Nem volt könnyű, generációváltás kellett a sikerhez. Ebben most is vezetnek – mondják a vezetők – mert sokféle és mindig friss. Íme, egy másik kulcsszó.Tej és hurka
Egy pohár friss tej, langyos, roppanós kenyérrel az alumíniumtálcán,
jó étvággyal
körítve – ilyent máshol nem kapni. A türelmet nem is említve, amivel a háklis vendégnek háromszor is megmelegítik a kakaót. Mert van az is. Hajdan literszám főzték, mert a munkahelyre siető felnőttek és a diákok iskolába menet vagy osztálykiránduláson minden nap felhörpintettek egy-egy pohárral. Ma már kevesebben reggeliznek így itt, sietős mindenkinek és a pékségek tucatjával nyílnak a belvárosban.
A hurka, kolbász még mindig pörög, – a főtt- sült pultban is bőséges a választék – aki egy jó magyaros disznóságra vágyik annak itt a helye, ebédidőben mérhető, milyen sokan szavaznak még a hagyományos ízekre. Mustárba mártogatva, kenyérrel leküldve fogy a hurka meg a kolbász. Persze van „diétásabb” kínálat: hal, pizzák, csirke, saláta, de valljuk be, hangulata mégiscsak a disznóságok harapásának van.
Pulykából kolbász?
Itt mindig minden friss és szigorúan ellenőrzött. Hogy melyik sonka vagy kolbász költözhet be a Királyba – majd a mi hűtőnkbe – azt a két vezető dönti el. Ők az előzsűrizők. Ahogy mondják, hajdanán kóstolókkal egybekötött termékbemutatókra jártak: a gyár megmutatta, mit, hol, hogyan készít, aztán megkínálta a választékkal a kereskedőket. Jó volt a hangulat – nevetve emlékeznek – és jó volt az áru is.
- Mutattak például egyszer egy nagyon finom, amerikai exportra készülő sonkát. Akkoriban még olyan ára volt ezeknek, hogy hanyatt estek tőle. De azért hoztam és kipróbáltuk. Néhány hét múlva be is indult. Hozzánk már akkor is a minőségért jöttek be.
Aztán megszűntek a jobbnál jobb húsgyárak – mint a szombathelyi is – és most a működő 3-4 teríti az országot. Hozza „a fiú”, az üzletkötő a terméket, ők kóstolnak és eldől a sonka meg a kolbász sorsa. Bizony küldtek vissza terméket, mert
ehetetlen
volt.- Pulykából például nem lehet felvágottat készíteni - legyint fejcsóválva Fenyvesi Károly.
- Múltkor megkóstoltunk egyet, én még olyan bűn rosszat nem ettem, azonnal küldtük is vissza – bólogat nevetve Horváth Györgyné.
Persze a Király pultjában azért van pulyka párizsi meg csirkemell is, mert a vezetők figyelnek a vevőre – és erre igény volt. De két rúdnál többet nem tartanak belőle – súgják meg. És van 500 forintos párizsi is, mert arra is gondolni kell, aki ezt tudja megfizetni.
Útban a Sonkamázsák
A mintegy 120 féle húsáru nagyon jó minőségű, gusztusos, frissen szeletelt, a finom péksüteményeket egy helyi konyha süti, tejtermékből pedig ott van a polcokon a tartósítószer mentes, házi változat. Néhány hét múlva meg jön a húsvéti sonka is, 20 mázsát is eladnak belőle. De a zacskósat ne keresse náluk senki, a Király sonkáit egyenesen a sózóból hozzák – kicsit talán drágábban, de jóféle házit tehet az asztalra, aki itt veszi az ünnepi ételt.
És figyelik folyton a piacot, miből lehet még jobbat, még többet. De sok újat kitalálni már nem lehet – mondják - a minőséggel és kedvességgel lehet túlélni csak a válságot. Mert a Király is megérezte nagyon az elmúlt éveket: a vásárlóknak kevesebb a pénzük és amióta az étkezési jegyeket mindenütt elfogadják, ez a bevétel is kiesett. A megléte óta folyamatosan prosperáló cég forgalma is stagnált az elmúlt években.
Törzsvásárlóként meglepő ezt hallani – persze logikus valójában – hisz a Király ugyanolyan természetesen volt és működött változatlan minőséggel és kedvességgel az elmúlt években is, mint mindig. De azért a vezetők derűlátóak, őszre már javulást várnak.
Azt mondják szaga van
- Nekem az a legjobb érzés, hogy tudom, nem a göncöt etetjük az emberekkel. Van olyan apuka, aki elköltözött a belvárosból, de visszajár vásárolni, mert a kislánya csak a mi sonkánkat eszi meg.
- Meg a hagyomány is nagyon sokat jelent. Még vannak olyan vevőink is, akik a Fő térről ismernek minket. Azt mondják, szaga van a Király büfének. Mi mondjuk nem érezzük, de mi dolgozni jövünk – nevetnek.
A Király büfé arcait városszerte ismerik. Ahogy mondják, az utcán rájuk köszönnek, a hivatalban kedvesen segítenek. Szóval azt kapják vissza, amit adnak. A Király persze a piacról él, természetes, hogy
haladnia
kell, örülünk is az egyre szélesebb és minőségibb választéknak.Csak abban bízunk, hogy amitől a Király, a Király azt sikerül még sokáig megőrizni. Az üvegpoharas tejet a tálcán, a mustárba tunkolt kolbászt, a talponállást és a büfészagot. Azt a valamit, amit még a legkisebbek is éreznek, mert a Király előtt nem tud úgy elmenni egy anyuka sem, hogy egy kifliért be ne húzná őt oda a csemete.
