Kalocsai mintában, meg rózsaszínben, zöldben, kékben pompáztak a lovak vasárnap Vépen, a Pata Tanyán megrendezett versenyen. Az indulók kizárólag gyerekek voltak, a legkisebb alig három éves, és a legidősebb sem töltötte még be a tizennyolcat. Ennek ellenére a legtöbben hivatalos felszerelésben, lovaglónadrágban és zakóban érkeztek, no meg fülig érő mosollyal az arcukon. Sokuk először startolt versenyen, nem hiába: az országos megmérettetéseken tíz éves kor a határ, és akkor is csak úgynevezett rajt engedély vizsgával indulhatnak, vagyis előtte bizonyítaniuk kell, hogy tényleg megtanulták a díjlovaglás csínját-bínját, és a kispályás ugró szám sem ejti zavarba őket.
Ehhez persze több éves gyakorlatra van szükség, de legtöbbjük ezt már maga mögött tudhatja. – Szerencsére sok gyerek szerelmese a lovassportnak, országszerte népszerűek azok a klubok, ahol a gyerekek oktatásával is foglalkoznak – mondja Németh László, a Pata tanya edzője, a Kertai Gidrán Lovas Egyesület elnöke, aki egyben a verseny fő szervezője is. – Mintegy száz gyerek, összesen 160 starttal nevezett a versenyre. Ez sokkal több, mint amire számítottunk.
Érkeztek indulók a Szombathelyi Savaria Lovassport Egyesülettől, a Csepregi Csillagösvény Lovas Egyesülettől, a Körmendi Szarvascsárda Lovas Sport Egyesülettől, a Nemesbődi Bosics Farmról, sőt a Veszprém megyei Kertai Sport Egyesülettől is. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az elmúlt idők lovas versenyeit tekintve, ez volt az egyik legsikeresebb a megyében. A sok jelentkező miatt egy számot el is kellett halasztanunk, mert nem jutott rá idő.
Persze egyértelmű, hogy ezekből a gyerekekből nem feltétlenül válik minden esetben versenyző, ugyanakkor a megmérettetés az élet más oldalain is segíti a fejlődésüket. Egy idő múlva csökken bennük a vizsga drukk, ráadásul ők még valóban lelkesen készülnek, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy akár hobbi lovasként is biztonságosan, helyes testtartással, kifejlett egyensúlyérzékkel üljenek a lovon. – Két fő célja volt a kezdeményezésünknek. Az egyik, hogy a Magyar Lovas Szövetség által rendezett versenyeknek is egyre több Vas megyei kis gyerek lehessen aktív résztvevője. A másik pedig, hogy ezt a kezdeményezést, amit egyébként évente kétszer tervezünk megrendezni, beillesszük a Gyermek- és Póni Lovasok Országos Szövetségének verseny rendszerébe. Ez utóbbira „minősülni” kell, vagyis be kell jutni, amire itt helyben eddig nem volt lehetőség. Reméljük, hogy ezen változtatni tudunk – foglalja össze Németh László.
– Mindkét cél eléréséhez sokat kell dolgoznunk, támogatókat, szponzorokat kell megnyernünk, olyan embereket, akik szeretnének tenni a gyerekek versenyeztetéséért. Ez egy több éves folyamat lesz, de elengedhetetlen ahhoz, hogy Vas megye lovassportja fellendülhessen. A nemzeti lovas program felépítését szerintem alulról építkezve kell elkezdeni – vélekedik a főszervező.
Mindez persze nem olcsó mulatság. Egy ilyen verseny költségvetése mintegy 250-300 ezer forint között mozog. S, hogy mi kerül ennyibe? Először is a mentő állomásozása, amiért ötven-hatvanezer forintot kell leperkálniuk a szervezőknek, ezzel biztosítva, hogy ha bármi történik, a segítség karnyújtásnyira van. A bírói gárda sem olcsó mulatság, különösen, ha nemzetközi bíró is képviselteti magát. A vépi versenyre is érkezett egy Debrecenből, ő a díjlovaglást és a díjugratást bírálta, a többi versenyszámban Vas megyei bírók pontozták a gyerekeket.
A pályák rendbetételéhez és a lovarda felkészítéséhez is jócskán a zsebükbe kell nyúlniuk a szervezőknek, ezúttal a Prenor annyival megkönnyítette a helyzetet, hogy a dekorációt biztosította a Pata Tanyának. Sikerült megnyerni a Decathlont és a Vépi Önkormányzatot is az ügynek, no és természetesen az egyesület tagjai bőven kivették a részüket, hogy tökéletes lehessen az esemény. Igazán kedves gesztus volt, hogy a legkisebbek, akik még nagyon az elején járnak, eredménytől függetlenül emléklapot és érmet is kaptak, hogy nem csak élményekkel, de jutalommal is motiválják őket a továbbiakra.
A kis lovasok két „futószár”-, három gyermek ügyességi-, két díjlovagló-, és három díjugrató számban nevezhettek. A futószár egy-kettőben a legkisebben indultak, nekik két járómódban azt kellett bemutatniuk, hogyan sajátították el a helyes lovas testtartást, hogy ülik meg a hátast, hogy végzik az egyensúlygyakorlatokat, akár kengyel és szárfogás nélkül is. (És jól teljesítettek! De ami a legfontosabb, hogy valahányan büszkék voltak magukra, az érmükre, és a lovakra. Talán már él bennük a versenyszellem, de azért a részvétel és a lovak szeretete egyelőre erősebben dominál...) A gyerekügyességi számoktól kezdve azonban már kupáért folyt a harc…
Kovács Pétert, Vép polgármesterét is meglepte az az érdeklődés, ami a vasárnapi versenyt övezte. – A lovarda a község középiskolájáé, tőlük bérli az egyesület. Mi úgy látjuk, hogy remekül működik, erről árulkodott az a száz gyerek is, aki a hétvégén nevezett a versenyre. Felkérésükre látogattam ki magam is az eseményre, és adtam át a gyerekeknek a díjakat – mondja a polgármester, majd beszámol arról is, hogy az önkormányzat több formában is együtt működik a Pata Tanyával, és örül annak, hogy a faluban tevékenykednek.
A vasárnap jól sikerült, s még az időjárás is kegyeibe fogadta a rendezvényt. A szülők sem unatkoztak, ha épp nem a csemetéiknek szurkoltak, akkor babgulyást falatoztak, beszélgettek, vagy csak ültek a napsütésben és pihentek. Nem úgy a gyerekek, akik a verseny végeztével sem tágítottak, ellepték a tanyát, és igazán felejthetetlen élményekkel gazdagodtak.
