Álruhában, mint Mátyás király
Tegnap este Szíj Melinda és Feke Pál duettje volt az utolsó nagy lökés, hogy elinduljak otthonról Kiscsillag koncertre. Útközben pedig azon gondolkodtam, hogy vajon rajtam kívül tudja-e még valaki, hogy Lovasi Andrásék Szombathelyen koncerteznek. A plakát és a szóróanyag szerény volt, így joggal hihettem, hogy a csekély szájhagyomány kevés lesz ahhoz, hogy Szombathely zeneszerető lakossága értesüljön róla: a Kiscsillag a városban ragyog ma este. Útközben tehát kérdezősködtem, hol koncertezik a banda, ha valóban jól tudom, hogy a városban koncerteznek?
Biztos válaszokat kaptam, mindenkitől, hogy bizony ezt jól tudom, méghozzá a moziban csaptak a húrok közé. Bár a szőke lányok útbaigazítása kissé kaotikus volt, azért 26 év helyismeret kisegített és oda aláltam a frissen felújított mozgóképszínházba. Útközben pedig furcsán redőztem a homlokom, hogy péntek este révén mégis mekkora mozgás van a belvárosban.
Miután kollégám kidőlt a sorból, helyettesítőként kicsit késve érkeztem. Az előzenekart, a körmendi Soulwave-t lekéstem - pedig állítólag nagyon is érdemes őket mostanában hallgatni. Maradtak Lovasiék.
Nagy a rendetlenség
A Kispál és a Borz megszűnt lélegezni, úgyhogy az alteroknak most már a Kiscsillaggal kell beérniük. Azért olyan hűdenagy változást nem kell átélniük a zenebolondoknak, mivel Lovasi András és Leskovics Gábor már helyenként a Kispálban is együtt nyomta. Szóval a hangzás megmaradt, csak Kis Pál cigizős alakja hiányzott a színpadról. A közönség is nagyjából maradt a régi. Ugyanazok az alter arcok tolongtak a mozi aulájában most is, mint akik úgy egyébként szoktak mindenféle műunderground összeröffenésen. Az első sorokban tini lányok sikongattak, a pultnál meg rájuk vadászó középkorú csávók sörözgettek, és tették ezzel kvázi lehetetlenné az italrendelést. Lovasiék meg szórakoztatták egymást a színpadon. A hangosítás azonban annyira jó volt, hogy ebből csak és kizárólag őt értettek bármit is. Mindegy, ők legalább jókat nevettek a vicceiken.
A buli azért korrekt volt. Lovasi vén róka, tudja, hogy mi kell a népnek. A nagy slágereket azért biztos ami biztos, a végére hagyták, kifacsarva a közönségből egy-egy „Vissza, vissza” rigmust és lubickoltak a tudatban, hogy rájuk azért itt most nagyon-nagy szükség van.
