Már szinte látom magam előtt, ahogy El Risitas, tudják, a fogatlan spanyol ember, aki mindig beszámol a magyar focimeccsekről, mesél otthon a Konyhafőnök című műsorról. Hallom az ismert asztalracsapós jelenetet is:
Tudják, van az a magyar tévécsatorna, amelyik pár éve kitett egy lányt az egyik valóságshow-ból, mert megdobta egy naranccsal a villatársát. Emlékeznek rá, akkor azt mondták ott az okosak, hogy az ételt meg kell becsülni. Na, ez a csatorna most indított egy másik realityt, ez most főzős.
*asztalracsapás*Hát mit csinálnak? Kilószám dobják a kukába a vacsorát kóstolatlanul, mert nem néz ki jól a tányéron.
De valamivel komolyabbra fordítva a szót, nem ez a legnagyobb baj ezzel a műsorral, mondom ezt úgy, hogy részt vettem már itthon főzős valóságshow készítésében, ráadásul pont annak a magyar verziójában, amelynek eredetijét most nagyon kevés sikerrel próbálják koppintani. De egyébként is főzőműsor, de főleg Masterchef fetisiszta vagyok, szóval lehet, hogy ezért veszem észre azokat a hibákat, amelyek kinyírják, élvezhetetlenné és összecsapottá teszik ezt a műsort, bár a Facebook falam nem erről tanúskodik.
A kreativitás nem pénz kérdése
Mellesleg az internetes videómegosztóknak köszönhetően mintegy három és fél perc ráfordításával lehetne annál valamivel kreatívabb párbajfeladatot is összehozni, minthogy ki ismeri fel szagról az őrölt kardamomot meg a csillagánizst. Arról nem is beszélve, hogy hogyan fordulhat elő 2014-ben egy kereskedelmi tévé napi realityjében főműsoridőben, hogy három ember egy asztalnál percekig beszélget. Unalmas, ahogy én igazából a narrátor szerepét sem értem, ha már van három nagyszerű(-nek gondolt) műsorvezető. De mondjuk ez legyen az én bajom.
Az viszont mindenkinek a baja, hogy zsűritagokból valami olyan elképesztően antipatikus robotokat szeretnének faragni, amelyek gombnyomásra fikázzák a szerencsétlen Taktaharkány felsőről felbuszozó Marika nénit. Emberek, értsük már meg, ez a fajta tahóság Gordon Ramsay-n és Homer Simpsonon kívül senkinek nem áll jól. Egyébként meg nem lehet véletlen, hogy az amerikai Masterchefben Ramsayt már inkább egy jópofa szakácsként látjuk, aki egy adásban többet dicsér, mint a Pokol konyhája 13 évadának összes részében együttvéve.
Amihez képest a nürnbergi per matinéelőadás
És akkor még messze nem is ez a legjobb feldolgozás a formátumból. Az ausztrál verzió verhetetlen, ha nekem nem hiszik, tegyék meg az ausztráloknak. Náluk minden idők legnézettebb öt műsorából kettő az első két évad döntője. De ha kivesszük ezek közül helyi érdekeltségű sportközvetítéseket, a második 2005-ös Austral Open döntőt és a negyedik 2007-es rögbi vb fináléját, plusz az első helyen álló Katalin és Vilmos esküvőjét, akkor a 2009-es és a 2010-es döntő a legnézettebb műsor arrafelé. Igen, gyökérkedés nélkül, szerethető zsűritagokkal, kreatív feladatokkal. Ki gondolta volna?
Végképp azonban akkor nyílt ki a zsebemben a bicska, amikor ilyen ValóVilágban is cikinek számító fogással próbálják mesterségesen fenntartani az érdeklődést, pedig menne ez másképp is, mint az amúgy kiváló blogger Fördős Zé elképesztően hülyén mutató óraindító kézmozdulatával. Vagy a tényleg kreatív séfnek tűnő Bernáth József miezaszaréshogynézki műmájerkodása nélkül is.
Arról nem is beszélve, hogy a Konyhafőnök zsűrizéséhez képest a nürnbergi per matiné-előadásnak tűnhet a Bábszínházban. Márpedig már az sem számít túl szórakoztatónak az este tévét néző közönség körében. Uraim, hazaküldeni valakit egy főzős műsorból, mert elszór egy poént arról, hogy szívesen megkóstolná a bort, amivel főz? Átlátszó, nagyon ciki. Ha ezt Keith Floyd hallaná... Ja, hogy kell anyag a Fókuszba? Az más.
