A velemi túrán 
A koronavírus árnyékában - Első tavaszi kerékpáros körút a megyében 2020. March 19. 15:23 kellemesen csalódtam az út romlásának ütemében, ahogy a forgalom mennyiségében és minőségében is. A második - Pornóapáti-Vaskeresztes-Narda - körön sajnos egészen más tapasztalatokat gyűjtöttem.
Az utakról
Tavaly óta a burkolat minősége jelentősen romlott. Eddig Pornóapátitól Szombathelyig volt használhatatlan szinte végig, most már az ellenkező irányú sávban is sok helyen 1,5-2 métersere szélesedtek a nyomvályúk. Ezt tarkítja még az aszfalt jelentős repedezettsége, illetve sokszor nincs vályú, csak kifelé süllyed az út. Hogy a környékbeli falvak nem várnak kerékpáros turistákat, azt Nárai is igazolja. A kifelé vezető sávot a bekötések és a csatorna minősíthetetlen visszaaszfaltozása életveszélyessé teszik. Kikerülni csak a felezővonalon lehet, persze forgalomban nem igazán, itt a legerősebb kerékpáros telefontartó is hajlamos letörni.
A Pornóapáti előtti lejtő nyomvályúi veszélyesen tovább mélyültek, még kockázatosabb kerülni őket, mivel a jobbra ívelő kanyarban általában félig szembe jönnek az azt levágó gépkocsik. A faluba beérve keresztirányú átvágás fogadja az óvatlan biciklist, ajánlott a kormányt erősen fogni.
A Vaskeresztes felé ívelő kanyarban a kormányt eltekerni nem képes sofőrök mindig gondoskodnak a kavicsfelhordásról, ajánlott lépésben bevenni.
Az emlékeim szerint kb. 30 éve, bemutató munkának készült Pornóapáti-Vaskeresztes útszakasz ma is szinte tökéletes (finom repedezés itt-ott felbukkan), az ember legszívesebben csak itt tekerne oda-vissza. Felsőcsatár felé ismét foltos, repedezett utat kapunk, de ez még elviselhető, Narda felé viszont óvatosnak kell lennünk a magyar módi szerint elvégzett, útszéli foltozások miatt. Sem szintben nem illeszkednek, sem simák.
Narda után az emelkedő padkáját a traktorok a télen jó 20cm mélyen kijárták, pengeéles beton maradt ott. Nem tanácsos az út legszélén közlekedni, mert a legkisebb megingásból is komoly baleset lehet. A dombon a kátyúk és foltok tovább süllyedtek és emelkedtek, terheléstől függően. Itt is óvatosan közlekedjünk, mert a kanyar ívét rendszeresen átlépik a szembe jövő autósok, akik a bukkanó miatt sem feltétlenül látnak meg minket időben.
A Torony-Sé a falvakban a csatorna-bekötésektől eltekintve használható, a padkára épített, új kerékpársáv viszont erősen balesetveszélyes. Senki nem takarítja, rendszeresen parkolnak rajta, de ami a legrosszabb, legalább a felét, de inkább a háromnegyedét kavicsfelhordás borítja, amin nem egyszerű fékezni, ráadásul belevezették minden keresztutca végébe, anélkül, hogy a szegélykövek illeszkedését bárki ellenőrizte volna. Persze, tudom a szabványnak megfelel, csak éppen kiüti az ember alól a bringát. Mindennek tetejébe egy ugratóval belevezették a híd járdájába, hát, kívánom a tervezőnek ennek rendszeres használatát.
A közlekedésről
A forgalom mintha csak nőtt volna a korona-vírusos idők előtthöz képest, pedig nem csúcsban kerekeztem. Mivel az autósok szabálykövetése mit sem változott, az emelkedett forgalom arányosan nagyobb veszélyt jelent.
Általában 10 autósból 2 használ nappali fényt, 3 helyzetjelzőt, a többi semmit. Utóbbi kettőt visszapillantóban sem könnyű távolról észrevenni, hátrapillantgatva meg szinte lehetetlen, ezért fel kell készülnünk rá, hogy egyszer csak a "'semmiből" a nyakunkban teremnek.
Előzési szándékot olyan ritkán jeleznek, hogy nem is számoltam. Gondolkodás nélkül kerülnek bukkanó előtt és beláthatatlan kanyarban, majd ránk húznak, ha véletlenül szembe is jön egy autós, általában a kanyart levágva. Amúgy is rengeteg a felezővonalat a kormány alá vevő profi, aki még akkor sem tart jobbra, ha forgalom van szemben. Ilyenkor jobb fékezni, mert a minket előző biztosan nem teszi, csak lehúz jobbra. Ha ott vagyunk, repülünk az árokba.
Nálunk nincsen meghatározott kikerülési távolság, ezért fel kell készülnünk rá, hogy sok autós nagyjából a kormányunk végétől pár centiméterre húz el, sajnos a teherautósofőrök sem különbek. Egyik sem hallott még a fizikáról, különös tekintettel a légáramlásra, de sok a "mit keres ott egyáltalán a kerékpáros" mentalitással bíró is.
Fontos (lenne) tudni, hogy a bringás szigorú jobbra tartási kötelezettsége nem vonatkozik az úthibák kikerülésére (mindig jelezzünk!), de simán ledudálják az embert, még ha ott egy egész sáv is az előzéshez. A gyorshajtásról már nem is szólok, mert a 130-150-nel száguldozók legalább általában jó előre áthúzódnak a szemközti sávba, és pillanatok alatt eltűnnek a látóhatáron (meg kicsit meg is húzzák az embert).
Még ők a legkevésbé veszélyesek, legalábbis, amíg nem szembe jönnek.
Felsőcsatáron találunk egy edzőparkot, ám sajnos a szombathelyihez hasonló padokkal, amelyek nem túl pontos humán-anatómiai ismeretek alapján készültek, ráadásul még a lábtámaszokat sem sikerült a rudakkal egy vonalba letenni, tehát kicsit furán fogunk fekvőtámaszozni. Ebből a szempontból marad az első helyen a lukácsházi.
Végeredményben a fenti útvonalat én csak bátrabbaknak ajánlom, akik minden veszélyhelyzetre felkészültek és jó reflexekkel bírnak. Ha fentieket ép bőrrel megúsztuk, már vissza is értünk a megyeszékhelyre.
