- Hol dolgozik most?
- Sosem gondoltam volna, hogy a magánszektorban kötök ki. Családunkban mindenki alkalmazott volt/van/valahol: közgazdász, tanár, mérnök, orvos. Én is az voltam 51 éves koromig, de tavaly, a magyarországi Vegyépszer vidéki területi szervezeteinek megszűnése után egykori kollégáimmal egy kis céget hoztunk létre. Műszaki ellenőrzéssel foglalkozunk. Ebben az évben már autópályákon és egyéb kivitelezési munkákon is dolgozunk.
Érdekes ez a helyzet, nekünk is szokatlan. A Dunántúl szinte mindegyik megyéjében dolgozunk, Vasban még nem. Most pályázunk egy szombathelyi munkára, reméljük, rövidesen meglesz az első helyi munka is.
- Változatlanul sokat jár Erdélybe, házán nemzeti zászló lobog. Szoborállításban is jeleskedik. Ennyire fontos a nemzeti elkötelezettség?
- Nagyon nyugodt, elégedett szívvel alszom, hiszen Széchenyi szobrot állíthattunk Vasváron, Széll Kálmán szobrot Szentgotthárdon, Wass Albert szobrot Szombathelyen - ahol egy Széchenyi domborművet is el tudtunk helyezni a régi közúti központ falára. Büszke vagyok arra is, hogy Ausztriából érkezve egy keresztet látunk Búcsúnál, amely Magyarország ezeréves államiságát jelképezi. Egy hármashalomra helyeztük – ez szintén az én ötletem volt.
Azt gondoltam, szakembert keresnek…
Sok előadást tartottam Erdélyről, a tapasztalataimat ideje lenne könyvben megírni. Tevékenységemért Julianus díjat kaptam, amely közelebb áll a szívemhez, mint a sok szakmai elismerés. Az én kertemben tíz éve lobog a magyar zászló, kár, hogy nem lett sok követőm. Norvégiában, Dániában szinte minden házon ott van a nemzeti lobogó.
- Nemrég volt egy rövid kitérője a SZOVA Zrt-nél is. Miért ment oda, és miért jött el ilyen gyorsan?
- A Vegyépszer megszűnése után nem volt egyszerű a magáncég elindítása. Ezen átmeneti időszakban jött a felkérés a volt városgazdákodási egység vezetésére. Én naív, azt gondoltam, szakembert keresnek, na ez nem így volt. Bólogatójános meg sohasem voltam, sajnálom, hogy egyesek nem egy jól működő városi céget, hanem egy lehetőséget látnak az egységben.
- Az utóbbi időben néhány egyéb ügy kapcsán is bedobták az Ön nevét, és politikai indíttatás is volt ezek mögött. Keresi a kihívásokat?
- Nem. Azt hiszem, az ember fejem lágya ennyi idős korára már régen benőtt. Nézze, 2005 végétől sok szakemberrel együtt én is kényszerpályára kerültem. Hiszen tönkretették azt a céget, ahol én művezetőként, legalul kezdtem, ahol később igazgató lehettem. Ma sem hiszek az idegenből hozott menedzserekben, akiknek fogalmuk sincs egy cég működéséről. Badarság, hogy ők jobbak lennének annál, aki egy cég életét az alapoktól ismeri.
A felelősök magas végkielégítéssel távoztak
Egy nagyon sikeres céget vezethettem, és a megyei szervezetek megszüntetése a sikerek csúcsán ért minket. Az én korosztályom vezető beosztásban dolgozóinak volt a legnehezebb. A nálunk idősebbek elmentek nyugdíjba, a fiatalabbak máshová mentek dolgozni, a korosztályomból meg sokan nem tudták, hogy 45 és 50 között mi lesz velünk.
Egyébként akkor is elmondtuk sokszor, hogy a közút 2005-ös átalakítása teljes szakmai képtelenség, mára sajnos be is igazolódott, gondoljunk csak az úthálózat mai állapotára. Akik pedig kormányzati szinten végrehajtották ezt, magas végkielégítésekkel, a lovak közé dobva a gyeplőt távoztak.
2005-ben, 15 év után szakított az MDF-fel is.
- Meguntuk Dávid Ibolya hintapolitikáját és 2005-ben követtük Lezsák Sándort a Nemzeti Fórumba, amely akkor is és most is a Fidesz szövetségese. Nézze meg, hova jutott egykori szeretett pártunk, az MDF? 2006-ban a Nemzeti Fórum kérte Szombathely polgármesteri helyét magának, akik benne voltak a politikában, nyilvánvalóan tudták, hogy ez az én jelölésem jelentette. Azt vettem észre, hogy a sok támogatás mellett a jelöltségem nem tetszett egy rétegnek.
Megismertem az élet olyan árnyoldalait, amelyek 2006 előtt számomra ismeretlenek voltak. A névtelen leveleket, a mendemondákat, a kitalációkat. Nagyon nehezen éltem meg ezt az időszakot. Szomorú, hogy a közélet erkölcsisége azóta sem javult, hanem inkább romlott. Én nem ilyen erkölcsi közegben nevelkedtem, nem ilyen erkölcsi közegben kezdtem politizálni, és főleg nem ilyen közegben dolgoztam.
- Szóval úgy látja, hogy nagyot változott a közélet hangulata?
- Nagyot romlott Magyarországon az erkölcsi, politikai helyzet. Ezt egyértelműen Gyurcsányhoz és Kókához kötöm. Nem pártokhoz, mert úgy vélem, Kókának semmi köze nem volt az SZDSZ-hez. Nekem volt SZDSZ-es miniszterem Lotz Károly személyében, akkor nagyon jó volt szakembernek lenni, nagyon jó volt dolgozni. Pedig pontosan ismerték a jobboldali elkötelezettségemet, mégis azt mondták: ha jól végzitek a munkátokat, nyugodtan dolgozzatok itt tovább. Vagyis az egész nem párt-, hanem személyfüggő.
Hiányzik a régi politikai mentalitás
A Vegyépszernél öt megyében dolgoztam, azt tapasztaltam, hogy ha például Győrben vagy Zalaegerszegen bemegyek a polgármesteri hivatalba, ott rend van. Nincsenek klikkek, nem szól bele a műszaki osztályon sem a vezető, sem a beosztott, hogy mit kellene csinálni: van egy szerződés, és azt kell betartani mindenkinek. Magyarul, nagyon sajnálom, hogy Szombathely a botrányokkal került, kerül be az országos médiába.
Az a politikai mentalitás, amelyet egy Wagner András, Hende Csaba, Heigl István, Joubert Attila, Heckenast Gusztáv, Harangozó Bertalan, Kovács Jenő neve képviselt, meg ne sértődjenek a maiak, de ma már nagyon is hiányzik. Nem véletlen, hogy a 89-ben, 90-ben aktívan politizálók közül egy-két utolsó mohikán maradt csak.
- De azért a megyei közgyűlésben jelen volt és jelen van most is.
- Így van, megtiszteltetésnek veszem, hogy a területfejlesztési feladatokat tanácsnokként irányíthatom. Figyelemre méltó, hogy a megyeházán 2006-ban megvalósult a Fidesz, KDNP, Nemzeti Fórum összefogása. ha emlékeznek, közös plakátjaink is voltak. Egyértelműen ennek az összefogásnak tulajdonítom, hogy a megyei közgyűlésben elsöprő erejű volt a jobboldali győzelem.
Ez az összefogás Szombathelyen nem jött létre. Ezt a mai napig is sajnálom. Nagyon bántott, hogy amikor az országban az öszödi beszéd után szinte mindenhol jobboldali polgármestereket választottak, a püspöki székhelyű, konzervatívnak mondott Szombathelyen szocialistát.
Nem tett jót a városnak a szoros közgyűlési arány sem. Régi szabály, hogy mindig ott van a botrány ahol nincs igazán győztes. Erdélyben is ott van a legnagyobb gond, ahol fele-fele arányban vannak a románok és a magyarok, lásd Marosvásárhely. Ahol több román, vagy több magyar van, nincsen annyi probléma.
- A megyei közgyűlésben más arányok vannak, tehát akkor ott nyugodtabbak a viszonyok…
- Jó a kérdés, a viszonyok egyértelműen nyugodtabbak, a megyei közgyűlésre inkább azok a pénzügyi nehézségek nyomják rá a bélyeget egy-két éve, amelyek nehezítik az intézmények működtetését. Az biztos, hogy ezen intézményekből az utóbbi évek kormányzati intézkedései miatt nagyon sok ember került az utcára. Olyanokról van szó sajnos, akik jól végezték a munkájukat. Tudunk a kórház problémájáról, a megye és a város közötti vitákról, bízom abban, hogy ezek a problémák az önkormányzati választások után megszűnnek vagy legalábbis csökkenni fognak.
- Milyen szakmai terveket dédelget?
- Az embert a sikerei mutatják. A megyében említhetném a szentgotthárdi, vasvári, celldömölki főteret, a szombathelyi keleti (86-87-es) csomópontot vagy a sárvári Rába-hidat. Bárki megnézheti ezeket! Legnagyobb szakmai sikeremnek azt tartom, hogy Szombathely és Felsőőr között előbb értük el az országhatárt az úttal, mint a gazdag „sógorok”.A pénzt négy helyről „kalapoltuk” össze, Phare, állami költségvetés, Széchenyi Plusz és egyéb pályázati forrásból.
Remélem, a leendő döntéshozók is emlékezni fognak ezekre a sikerekre. Többen vagyunk az országban, akik szeretnénk folytatni azt a munkát, ami 2005-ben megszakadt a közútnál. Hogy ez a munka megyei, regionális vagy országos szintű, ezt ma megmondani nem lehet.
A Holdról hozott menedzserek
Azt gondolom, hogy akik látják azt a lehetetlen állapotot, ami a közúton bekövetkezett, lásd legutóbb azt a bizonyos hófúvásos időszakot, azok a szakembereket vissza fogják hívni. Óriási hiba, bűn volt Kóka János részéről, hogy a legjobb szakembereket küldte el, legyenek azok akár bal- vagy jobboldaliak. Ez a magyar állami közúthálózat mai állapotán igencsak meglátszik.
Én egyébként ma is vallom azt is, hogy felelősséggel tartozom azok iránt az emberek iránt, akik a közútnál jól végezték munkájukat és azok iránt is, akikkel a Vegyépszernél voltam együtt. Nem csak a saját sorsomról, hanem több száz ember szakmai pályafutásáról van szó.
Jól esnek a telefonok, amelyek az utóbbi időben érdekes módon megsokszorozódtak, hogy: igen is gyertek vissza! Ez nem volt így 2006-ban, mert akkor még nem látták azt, hogy a „Holdról hozott menedzserekkel” egy szakmát nem lehet jól vezetni.
Nekem már csak a sok gyermekem miatt is sokáig kell dolgoznom. A gyerekeket fel kell nevelni, és ehhez még egy 10-15 éves alkotómunka szükséges.
- Szóval, vissza a közúthoz…
- Igen, a közúti szakmába. Igaz, azt nem tudni még, hogy milyen állami cégek lesznek. Magyarán nagyon nehéz ma még megmondani, hogy a közútkezelés, a közút üzemeltetés, a közút fejlesztés területén milyen szervezetek alakulnak majd ki.
- És a közélet? Az önkormányzati választások előtt is ott olvashatjuk majd a nevét?
- Ez egy kényes kérdés, a rágalmazások nem hiányoznak. 2006-ban is elfogadtam a Fidesz központi döntését, hogy a három jelölt közül nem a Nemzeti Fórum jelöltjét jelölték polgármesternek, hanem mást. Ezt mi akkor elfogadtuk, és szurkoltunk az akkori indulónak. A Nemzeti Fórum idén is a Fidesz szövetségese, mi most is a két szombathelyi fideszes országgyűlési képviselőjelöltnek gyűjtjük a kopogtatócédulákat.
Megtisztelő, hogy a nevem felmerült, mint polgármesterjelölt, mégis úgy gondolom, hogy a közúti szakmai területen tudok Vas megyének, illetve Szombathelynek leginkább segíteni.
Kovács Jenő
1957-ben született tőzsgyökeres Vas megyei értelmiségi családban. A család (Márkus) anyai ága régi szombathelyi polgári gyökerű, ismert orvosok, mérnökök tanárok a tagjai. A katonaságot és az egyetemet leszámítva mindig Szombathelyen élt.
Építőmérnök, környezetvédelmi szakmérnök. Az Éhen Gyula kör alelnöke, majd 8 évig városi képviselő. Az MDF tagja volt 2006-ig, jelenleg a Nemzeti Fórum városi elnöke, pártnak nem tagja. 12 éve tagja a megyei közgyűlésnek, 2006 óta területfejlesztési tanácsnok.
A megyei közútkezelőt közel 13 évig vezette, irányítása alatt számos fejlesztés történt megyénkben. Szakmai lapokban 22 publikációja jelent meg, konferenciákon számos előadást tartott. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el (Jáky-díj, Brenner-díj, MTESZ-díj, KTE díjak,stb.) A MTESZ országos alelnöke, a megyei mérnökkamara elnökségi tagja. 2005-ben Szombathelyre hozta a Vegyépszer Dunántúli Igazgatóságát, azt megszűnéséig (2009) vezette.
Szobrokat állított, (Hollósy Simon,Széchenyi István, Széll Kálmán, két Wass Albert, stb.), temetőtisztításokon, templom megmentésén dolgozott. Tevékenységéért Csíkszeredán 2006-ban Julianus díjat kapott.
Hét gyermeke van, ketten már felnőttek, dolgoznak. Első fia Szombathelyen, követve apját, építőmérnökként dolgozik. Belvárosi házában harmadik feleségével, négy gyermekével és édesanyjával él együtt.
Kovács Jenő meghívja nyaralójába a kommentelőket
Megdöbbenve és szomorúan vettem tudomásul a hozzászólásokat, azok stílusával természetesen nem szeretnék foglalkozni, de a valótlan állításokra, sajnos reagálnom kell.
Nyugodt szívvel, a nagy nyilvánosság előtt jelentem ki, hogy rengeteg valótlan állítást fogalmaztak meg a hozzászólók. Ezúton, nyilvánosan teszek ígéretet, ha a hozzászólásokban említett nyaralót megtalálják, akkor az összes hozzászólót két hétig vendégül látom ebben a nyaralóban.
És ha útépítés melletti területet is találnak az én nevemen vagy családtagjaim nevén, az annak hasznából befolyó összeget átutalom a hozzászólónak, illetve családjának.
Eddigi pályafutásomat sokan ismerik, a támogató telefonok adnak erőt, hogy a hazugságokat és a rágalmakat emelt fővel tudjam elviselni.
Ezzel a vitát lezártnak tekintem.
Kovács Jenő
