Az utóbbi években-évtizedekben belénk égette a média, hogy az egészségünk egyik feltétele, ha sok vizet iszunk.
Így aztán cipeljük haza a palackokat a boltból, már egy húszperces buszútra is elvisszük a kulacsot, és egy valamirevaló értekezlet sincs vízivás nélkül.
Az általánosan elterjedt vélemény szerint naponta körülbelül két liter vizet kell meginnunk, lehetőleg 8 x 2,5 deciliter bontásban.
Ennek a gyakorlatnak és hiedelemnek járt alaposan utána még tavaly a BBC, és a cikk most azért került ismét reflektorfénybe, mert bekerült az év legtöbbet olvasott írásai közé.
A szerző azt gyanítja, hogy két liter vízzel kapcsolatos javaslat egy 1947-es, nagy hatású amerikai tanulmányban bukkant fel először, amely minden kalóriához egy gramm folyadékot tanácsolt. Aztán 1974-ben egy könyv is megjelent hasonló adattal. Az már később elsikkadt, hogy a folyadéknak nem feltétlenül kell víznek lennie.
A víz nagyon fontos, de a test nem hazudik
Testünk kétharmada vízből áll, és az élet szempontjából életfontosságú funkciói vannak.
Napi tevékenységeink alatt folyamatosan veszítjük a vizet, ráadásul elég, ha 1-2 százalékkal csökken a víztartalom testünkben, máris jelentkeznek a dehidratáció tünetei. Ez utóbbi - szélsőséges esetben - halálhoz is vezethet - emlékeztet az írás.
Ugyanakkor nem kell pánikba esnünk, ha szomjúságot érzünk: az nem a kiszáradásnak a jele, ahogy esetleg a környezetünk sugallja, hanem egy teljesen természetes reakció.
Sőt.
A szakértők többsége egyetért azzal, hogy a testnek nincs szüksége több vízre, mint amennyit az természetesen jelez.
„A hidratációnk szintjének fenntartására a legkifinomultabb technikákat fejlesztette ki testünk, amióta őseink kiléptek a tengerből” – nyilatkozta a BBC-nek Irwin Rosenburg amerikai kutató, ezzel nagyjából össze is foglalta a teendőnket a vízivással kapcsolatban.
Agyunk képes kinyomozni a testünkben a vízhiányt, arra utasítva minket, hogy igyunk, és a vesénk is parancsot kap a takarékosságra.
„Ha hallgatunk a testünkre, megtudjuk, mikor kell innunk” – mondja egy sportegészséggel fogalkozó szakember, aki szerint szintén tévhit, hogy a szomjúság megkésettséget jelez.
Miért lenne pont ez a jelzőrendszerünk tökéletlen, amikor az összes többi tökéletes? – teszi fel a kérdést Courtney Kipps.
Ami a tudományt illeti
Az írás cáfol néhány, korábban elfogadott összefüggést.
Ilyen például a sok vízivás és a fogyás kérdése. A szerző szerint sokan azért fogynak a megnövekedett vízivástól, mert közben kevesebb cukros vizet isznak.
Hasonlóan tudománytalannak tűnik a vízivás és a bőr hidratáltságának az összefüggése.
Szervezetünknek valóban szüksége van napi 6-8 pohár folyadékra, de a szükséges vizet megtalálja a teában, tejben, cukormentes üdítőitalokban vagy éppen kávéban.
Sőt, olykor jobban járunk, ha nem vizet iszunk. A víz ugyanis önmagában nagyon gyorsan átfuthat a testünkön, míg ha például leves formájában fogyasztjuk, sokkal tovább marad a gyomorban.
A túl sok vízivás szélsőséges esetben akár káros is lehet. A fent említett sportegészségügy-szakember legalább 15 esetről tud, amikor sportolók halálához vezetett a túlzott vízfogyasztás.
Konklúzió
A terjedelmes írás egyik legfőbb konklúziója az, hogy:
Úgy tűnik, a szükségesnél több víz fogyasztásának egyetlen egészségügyi előnye van: néhány kalóriával többet adunk le, mert többet kell a vécére gyalogolnunk.
