Tömeg kígyózott szombaton este fél héttől az Arena Savaria előtt, mint később kiderült telt ház előtt táncolhattak Michael Flatley tanítványai. Nincs ebben semmi meglepő, a világban bármerre járnak, ezt tapasztalhatják.
De tegyünk egy kis kitérőt, ki is az a Michael Flatley. Ír szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 53 évvel ezelőtt és Chicagoban nevelkedett. Az utca törvénye miatt sokszor betörték a kis Flatley orrát, ezért édesapja boxra taníttatta második gyermekét. 17 évesen meg is nyerte a Golden Glove bajnokságot. De a kisfiú füle nem csak az utcai pofonoktól csengett. Szülei és nagyszülei is rajongtak a zenéért. Édesapja a box mellett fuvolázni is megtanította. Flatley pedig számos díjat besöpört, többek között Írország fuvolabajnoka is lett.
Valamit még kifelejtettünk. A táncot. Azt kivételesen nem édesapjától tanulta, hanem a nagymamájától. Valószínűleg az előzőleg említettek ismeretében nem okozunk nagy meglepetést, ha eláruljuk, a pofozkodó, furulyázó kisfiú ebben is sokra vitte. Pedig a tánciskolába először fel sem vették, mert 11 évesen vénnek számított oda. Aztán a tudás mégis többet nyomott a latba és biztosak vagyunk benne, hogy az iskola vezetése nem bánta meg a döntését, Flatley ugyanis végigtarolta az USÁ-t, besöpörve minden díjat azokban a számokban, amikben indult. Mindezt abban az évben, amikor a boxtrófeát is elnyerte. K.O. a táncban is.
Az 1993-as Spirit of Mayo fesztivál után Flatley-t felkérték egy 5 perces show elkészítésére. Riverdance - ez volt a címe az 1994-es Eurovíziós dalfesztiválon Jean Butlerrel előadott produkciónak, ami a következő videóban látható.
Nézők millióinak maradt tátva a szája. Flatley pedig remek érzékkel nem hagyta kihunyni a 15 perc hírnevet, ami mindenkinek jár. Két évvel később mindössze két hónap alatt hozta össze a Lord of the Dance előadást, ami azonnal robbant és 15 éve töretlen érdeklődés van rá.
A siker receptje pedig nem egyszerű. Kell hozzá jó zene, lassú és gyors. Kell pattogós ritmus, ami magával ragadja az embert. Kell egy könnyen feldolgozható történet - ezúttal a bevált jó és rossz harca. Kell még sok vizuális effekt körítésnek. És ez még egyáltalán nem elég a sikerhez. A legfontosabb: kellenek olyan profi táncosok, akiknek kisugárzásuk van és akiken másfél óra pörgés után is látszik, hogy élvezettel csinálják és mindent megtesznek a közönségért. És nem utolsósorban: együtt kell mozdulnia a csapatnak. Márpedig Flatley izmos vádlijú, mosolygós csapata ilyen.
Szombathelyen az előadás végén a közönség szűnni nem akaró tapsa jelezte, tetszést aratott a műsor. Ugyan a produkció elején már felfigyeltünk egy nézőre, aki hangos "Fúú! Fúú!" kiáltásokat hallatott két tánc között, de hamar rájöttünk, hogy ő így örül. ÉS tényleg, a végén felállva, kipirosodott arccal, nevetve tapsolt. A ráadás sem maradt el, a "hullám" pedig még mindig nagy siker.
Az Arena Savaria előtt tíz perccel az előadás vége után felfigyeltünk egy nyugdíjas korú férfire és 40-es éveiben járó kísérőjére, aki talán a fia lehetett. Felszabadultan szteppeltek a szökőkút mellett - pontosabban imitálták a szteppet, szájukkal csettegve. Senki sem nézte őket hülyének, akik észrevették, jót mosolyogtak rajtuk. Két kisgyerek is csatlakozott a duóhoz pár másodpercre...
Védett tartalom
Számunkra szomorú megállapodás alapján dolgozhattunk az Arena Savariában. A sajtó részére ugyanis csak az első, látványban a későbbiekhez képest rendkívül szolíd kilenc percben engedték a felvételek készítését a szervezők. Ezt fájó szívvel betartottuk, emiatt azonban nem tudjuk megmutatni a színes és látványos jelmezeket, vagy a szombathelyi Arena színpadán bemutatott szemkápráztató jeleneteket.
