Ezt bogozd ki Máli néni! – WSSZ premier

Mindig jó jön a háznál egy Máli néni, akinek vállára borulva elsírhatjuk bánatunkat, aki vajákos asszonyként csűri-csavarja a kibogozhatatlannak tűnő szálakat. És mindig jól jön a színháznál egy Máli néni, ha lazítani akarjuk az évadot, ha valami könnyű komédiával szeretnénk kényeztetni a szórakozni vágyó közönséget. Füst Milán Máli nénije sikerre ítéltetett darab, az első magyar abszurd, Örkény előtti korból, kevésbé keserű (feledhetőbb is). Ez a mese ugyan nem szánt a mélybe, karakterei viszont szerethetőek és nyomokban életet is tartalmaznak, jellem- és helyzetkomikummal tűzdelve.

De kié a gyerek?

Mészáros Zsolt

Jordán Tamás, a WSSZ igazgatójaként a Máli nénivel biztosra ment: rendezte már (nagy sikerrel) a Radnóti Színházban, szerették ott is, kedvelni fogjuk Szombathelyen is. Lehívott rendezni egy öregmotoros nevettetőt, Koltai Róbertet, és adta hozzá a társulat színe-javát. Nem is sorolom, meglátják.

Ha nem lenne hangsúlyos a szombathelyi rendezés díszletében a múlt századi avangarde, a jelmezekben nem köszönne vissza a 30-as évek polgári stílusa, hát lehetne ez a történet akár mai is, több évadra való brazil szappanopera. Mert ki nem halott már kapuzárás előtti pánikból menekülő hatvanas igazgatóról, aki huszonéves titkárnő után koslat? Utóbbi nem csak fiatal de csóró is, ráadásul becsületes, és legfőbb vágya (ezt mantrázza reggel-este) egy könyvelő, havi fixszel?!

Össze-vissza

Mészáros Zsolt

A szépséges Margit kisasszony (Csonka Szilvia) a Hamupipőkénk, aki egy négyszáz főt foglalkoztató gyár titkárságának íróasztala mögött csücsül. Bált nem rendeznek a hercegi udvarban, de anélkül is legyeskednek körülötte a férfiak. Legfőképp az őszülő amorózó vezérigazgató (Trokán Péter), és annak idegtépően szerelmes Alfonz fia (Kálmánchelyi Zoltán), valamint hordja a virágcsokrot rendületlenül a kedves és szerény könyvelő (Orosz Róbert). Köztük téblábol a mostoha úrilány: a gazdag, karcos-titokzatos és ultramodern Tilda (Nagy Cili).

Ebben a tébolydában tesz rendet a jó öreg Máli néni (Kiss Mari). Ő az, aki törülközőt teker a női hasakra, gabalyítja majd kibogozza a szálakat, hogy aztán tágra nyílt szemekkel csak ennyit mondjon: MIIITTUDOMÉN. És abszurdként ott van mindvégig Novák bácsi (Kertész Péter), a dekadens öreg, aki fütyül Máli néni boszorkánykonyhájára, és csak ül, és alszik, mint egy csendes őrült abban a zöld fotelben. Mert, ahogy egy helyütt olvastam: „Füst Milán darabja szinte azt sugallja: az élet már nem is álom, inkább őrület. De – vígjátékról lévén szó – szeretnivaló őrület…”

Máli néni analízisén

Mészáros Zsolt

Koltai és a szombathelyi társulat tisztes (iparos) munkát végzett, felszolgálta azt, amit Füst Milán kifőzött. Ha valamiért nem kedvelem a főpróbákat, azt most, csütörtök este is éreztem: ez a Máli néni pár előadás múlva érik majd össze. Vissza kéne jönni később, mert a színészek akkorra oldódnak bele igazán szerepeikbe.

Végezetül Máli nénitől mi nézők annyit biztosan tanulhatunk: mielőtt kilátástalanságunkban felkötnénk magunkat, előtte vegyünk egy nagy levegőt, vagy kérjünk tanácsot a hozzánk legközelebbi öregasszonytól. Vagy menjünk el színházba, és röhögjük ki magunkat. Mert a felhőtlen vidámság, mint a Máli néni cigije és csokija bizonyítottan immunstimuláló hatással bír, nincs ennél jobb pszichofitness a hosszú téli estékre.