Weöres Sándor így foglalta rímekbe a medve télvégi dilemmáját. Mint oly sok más, ez a „népi megfigyelés” is Jókai Mór lelkén szárad. A nagy mesemondó a százerek által olvasott „Új földesúr” című regényben írt arról, hogy ezen a napon, a téli álmot alvó medve felébred, kitekint a barlangja bejáratán, hogy megnézze, milyen az idő. Ha derült az ég és szépen süt a nap – meglátja a saját árnyékát –, akkor folytatja az alvást, ha borús, ködös idő van, kint marad...
Február 2-a, a katolikus vallásban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, amikor a templomokban gyertyát szentelnek és gyertyás körmenetet tartanak. A „Mária megtisztulása” elnevezés bibliai eredetű. Mária a zsidó törvények iránti engedelmességből gyermeke megszületése után a 40. napon a Mózes törvénykönyvében meghagyott módon teljesítette a tisztulási áldozatot. Az elsőszülött Jézust szülei bemutatták és Istennek szentelték a templomban.
A keleti liturgiában Hypapanie az ünnep neve. Az örmények „az Úr érkezése a templomba” néven nevezik. A bemutatás ünnepéhez, a Karácsony rendszeresítésével kapcsolódott „Mária tisztulásának” napja, így került február 2-ra a Mária-ünnep. És így kerültek ide a „tél végét” jelölő időjárási megfigyelések, amelyek régebben január 25-höz, „Pálfordulás” napjához kötődtek.
A 19. századi kalendáriumokban rendre szerepelt a mondás, hogy ha „Szent Pál-kor megcsordul az eresz, még visszajön a tél” ezt napjainkra felváltotta a medve. A hajnali ködöt látva úgy gondolom, kint fog maradni...
