„Az elmúlt évek valóban nagyon jók voltak, sok turista fordult meg nálunk. De a helyiek közül számosan aggódnak, hogy ez nem tart sokáig. Szerintem még néhány év van az Őrségben, aztán kezdődik a hanyatlás, aminek már most látható nyomai vannak” – mondja a szerkesztőségünkben ülve egy fiatalember, aki születése óta Őriszentpéteren él. Azt mondja, rajongásig szereti a szülőföldjét, és innen jön az aggódása is.
Hozzáteszi: a problémákat már több fórumon is felvetették, de nem találtak meghallgatásra, ezért fordult most a sajtóhoz.
A fiatalemberrel hosszan beszélgettünk, ennek a beszélgetésnek a rövidített kivonatát közöljük. Később több ott lakóval is konzultáltunk, és ezeknek a tükrében az aggodalmak egy része érthetőnek tűnik. Így arra a következtetésre jutottunk, hogy a témafelvetés mindenképpen kívánatos.
Kérdéseinket eljuttattuk az őriszentpéteri városvezetésnek és a nemzeti park igazgatóságának. Az országgyűlési képviselőket és jelölteket szándékosan kihagytuk az ügyből, hogy ezzel is jelezzük, a politikai dimenzióktól igyekszünk távol tartani a témát.
Választ Őr Zoltántól, Őriszentpéter polgármesterétől kaptunk, amit a cikk végén talál olvasónk.
Először jöjjenek felvetések.
Turizmus
Nyilván közrejátszik a világjárvány, mindenesetre az Őrség turisztikai szempontból kiváló két nyarat tudhat maga mögött. Tömve voltak a szállások, az idegenforgalomból élők szép bevételeket könyvelhettek el. Az ideérkezők zömét továbbra is elvarázsolja a környék, a nyugalom, a zöld környezet és a nem létező kerítések, de van, akit már most zavar a megfelelő infrastruktúra hiánya, például kevésnek találják az éttermeket. Az a pár étterem, ami jelenleg szolgáltat az Őrségben a nyári fő szezon lezárásával jócskán korlátozza a nyitvatartási idejét. Ősszel, illetve télen nagyon nehéz nyitott éttermet találni, holott a turistákat az őszi táj is vonzza. Ugyanez igaz a helyi szolgáltatásokra, a Nemzeti Park látogatóközpontja, a kiállítások, a templomok stb. mind nehezen, vagy teljesen hozzáférhetetlenné válnak az ősztől nyár elejéig tartó szezonban, néha még nyáron is.
Visszajönnek-e a hazai vendégek akkor, ha ismét megnyílnak a határok és szabadon lehet utazni európai országokba, és nagyon kemény ár- és élményversennyel kell majd megküzdeni? Elég vonzó lesz-e az Őrség akkor is?
Fejletlen kerékpárút rendszer
A látogatók egy jelentős hányada a kerékpározás miatt érkezik az Őrségbe, és a helyszínen derül ki, hogy a kerékpárutak minősége meg sem közelíti a szomszédos Ausztriáét vagy Szlovéniáét. Előfordul , hogy saras, murvás erdei utakat, közutakat jelöltek ki kerékpárútnak. Tulajdonképpen erre a célra épített kerékpárút egyáltalán nincs.
Rendezvények
A fiatal férfi szerint a kívánnivalót hagynak maguk után az őrségi nagyrendezvények és vásárok is (Tökfesztivál, Őrségi vásár stb.), melyeken egyre csökken termékek és programok színvonala. Az említett nagyrendezvények többnapos programjába egy-egy ismert zenekar, fellépő koncertje fér bele. „Nem VOLT fesztivál mennyiségű koncertnek kellene lennie, de ekkora, és ilyen látogatottságú rendezvényeknél szükség lenne legalább egy programra minden generációnak, gyerekektől a nyugdíjasokig” – mondja. Hozzátéve, hogy a Tökfesztiválról is olyan posztok jelentek meg a közösségi médiában, amely erősen kritizálják a rendezvény belépőjének ár-érték arányát. Szerinte méltatlan az őriszentpéteri szabadtéri színpad és a nézőtér állapota is, ráadásul több helyen sem megoldott a parkolás és az akadálymentesítés.
Rendezetlenség
Informátorunk szerint egyre rendetlenebb az őrségi összkép. Azt nem lehet tudni, hogy az őslakosok vagy a beköltözők okai, de évről évre elhanyagoltabbnak tűnnek a porták, rendezetlenek a külterületek. Az erdőkben és réteken megjelent a hulladék, sok a szemétlerakóként használt porta is. Lomtalanításkor az elszállítható hulladékok kategorizálva vannak, amit nem visznek el, az az erdőben végzi, ami egy turizmusból élő vidék esetén különösen kínos. Ide tartoznak a turistautak melletti, romos állapotban lévő információs táblák is.
Félrement beruházások
Ahogy Magyarország más tájegységein, úgy az Őrségben is történtek beruházások, de ezek nem feltétlen hordozzák magukban a jövő ígéretét.
Több ilyen konkrétan is előkerült a szerkesztőségi beszélgetés során.
Az őriszentpéteri csapadékelvezető rendszer igen hamar leamortizálódott (erről fotókat is kaptunk), és igencsak megkérdőjelezhető Őriszentpéter ikonikus épületének, a Sárga háznak a felújítása is. A férfi szerint a „szakavatatlan szemek” is látják, hogy a felújítás messze nem sikerült tökéletesre, az épület azóta sincs igazán kihasználva, nem sikerült megtalálni a funkcióját.
Szintén kaptunk fotókat egy őriszentpéteri fitneszparkról, amit annak idején hanyagul raktak össze, és azóta is úgy maradt.
A helyi termelői piacra és annak parkolójára már eddig is többször költöttek pénzt, de a megoldás a mai napig várat magára. Az eladók, illetve a vásárlók is ki vannak téve az időjárás viszontagságainak.
Internet, közlekedés, elvándorlás
Bár az Őrség az egyik legcsodálatosabb magyar tájegység, nem árt, ha az ott élők meg tudnak élni valamiből.
Egyelőre csak a turizmus látszik stabil bevételi forrásnak, az egyéb befektetések elkerülik a tájat, így az ottani fiatalok nem igazán látják a jövőjüket. Vonzó munkahelyek hiányában egy részük távolabbi városokba költözik, már csak azért is, mert a tömegközlekedés nehézkes.
Ehhez képest csak másodlagos probléma, hogy a térség nagyságszélű internetes ellátottsága nem megoldott. Korábban voltak erre ígéretek, de nem lett belőlük semmi.
Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a fiatalok elvándorlása mindennapos, és ha gond lesz a turizmussal, nagyon nehéz helyzetbe kerül a térség. Mert hogy mi marad akkor?
Még néhány év benne van?
„Ha nem teszünk semmit, még néhány évig működik az Őrség, aztán elkerülhetetlenül jön a hanyatlás” – ismétli el a beszélgetés lényegét a férfi, aki nem titkolja, hogy azért fordult hozzánk, hogy követ dobjon az állóvízbe, felrázza a döntéshozókat és az ott lakókat.
Őr Zoltán, Őriszentpéter polgármesterének a válasza
"Aki idáig elért a cikk olvasásában, az már kellően lehangolódhatott az Őrség kétségbeejtő állapota miatt, kibosszankodhatta magát a mihaszna, nemtörődöm helyi döntéshozók tehetetlenségén, akik miatt a település fejlesztési szempontból egy állóvíz, analitikus természete pedig bizonyára az őrség közismerten jó turisztikai pozíciójának okát máris a katasztrófa turizmus elképesztő térnyerésében látja. Aki azonban ismeri és szereti az őrséget, képes a józanabb mérlegelésre, az valószínűleg érzékeli, hogy valami azért nem stimmel sem az alapfelvetéssel, sem a következtetésekel. Védőbeszédemben - amely a tényeken és tapasztalatokon alapuló saját vélemény ugyan, de úgy gondolom, nem maradok vele egyedül - emiatt kénytelen vagyok rávilágítani a kiáltott farkas és a falra festett ördög erősen délibáb jellegére, a nézőpont féloldalasságára annak érdekében, hogy reálisabb képet kaphasson a helyzetről a kedves olvasó. Szándékaimtól eltérően azért lett jóval terjedelmesebb a cikkből hátralévő rész, mert arra az egyszerű felvetésre, hogy valami rossz, általában nem elég annyit reagálni, hogy nem az, hanem ki kell fejteni, érvekkel és példákkal alátámasztani, hogy én miért gondolok valamit másként. Ráadásul rossznak minősített dologból akad bőven, ezt láttuk, ezért előre elnézést kérek a megemelkedett karakterszámért!
Kezdjük néhány észrevétellel! A felsorolt és górcső alá vett tématerületekből rögtön kitűnik a turisztikai aspektusú megközelítés, amelyből aztán fakadnak a szintén turisztikai irányultságú, pesszimista hangvételű következtetések, amelyeket a névtelen aggódó – minden jel arra mutat, hogy a turizmusban érdelelt helyi szereplő – aztán indirekt módon az egész lakosság, a település és a térség jövőjére vetít ki sötét árnyékként. Ami furcsa már alapból, hiszen ezáltal éppen a legjobban prosperáló helyi szektor tűnik fel negatív színben, amely ráadásul folyamatos fejlődésben van, és ezt a rangos turisztikai pozíció, az évről évre egyre növekvő IFA bevétel (legutóbbi évben másfélszeresére nőtt!!!) és sok egyéb más is alátámaszt. Mindebből pedig éppen nem a hanyatlás jeleire lehet következtetni. Egysíkúnak és félrevezetőnek érzem így a módszertant, hiszen abszolút túlsúlyba kerülnek a negatívumok azt sugallva, hogy itt minden rossz irányban megy. Pozitív példát pedig nagyítóval sem lehet találni az értekezésben.
De valóban ennyire rossz-e minden és bátorkodom úgy is feltenni a kérdést, hogy rossz-e egyáltalán? Vegyük sorra!
Szabadtéri színpad
A mellékelt képek tanúsága szerint az ország egyik leggyönyörűbb helyén, a református templom lábánál, parki-játszótéri környezetben található a szabadtéri színpadunk a háttérben fasorral, ami mesés atmoszférát teremt a délutáni és esti koncerteken. A színpadot a műszaki állapotát tekintve sem érheti túl sok kritika egyszerűen azért, mert egy teljesen egyszerű, betonozott szerkezetről beszélünk, amelyre a rendezvények alkalmával mobil színpad épül és amely a zenekarok igényei szerint tetszés szerint bővíthető hang- és világítástechnikával, de akár led-fallal is. Persze előfordulhat, hogy félreértjük a helyzetet és a mellékelt képen látható, lelkesnek tűnő közönség csupán a színpad erózióját szemléli megigézve.
A porták rendezetlenségéről általában szintén teljesen más a véleményem. Egy-egy kirívó eset persze előfordulhat, de általánosságban egyáltalán nem tudom osztani a panaszos álláspontját.
A fitnessz parkban a képen látható eszköz külön kérésre, a praktikusabb használhatóság érdekében lett más módon összeszerelve, de tény, hogy nem volt jó az elgondolás, ezért kértük a visszarendezést. Az is tény, hogy az egyéb eszközökkel is vannak gondok, garanciális javításuk, cseréjük szintén még az ősszel meg lett rendelve.
A szélessávú internet lefedő hálózatának elkészültek a kiviteli tervei az egész településre, múlt héten adtuk meg hozzá az engedélyt. A település központjában régóta elérhető az ingyen WIFI (jelenleg éppen karbantartás alatt áll a rendszer), a jövőben ez a lehetőség a rendezvényterületeken is elérhető lesz.
A Sárga Ház problémáinak említésénél, ha számításba veszem, hogy nem új építésről, hanem egy százéves épület szűk költségvetésű felújításáról beszélünk, amibe nem fért bele a teljes vakolatcsere sem, akkor egészen elfogadható eredményről beszélünk. Nem gondolom kihasználatlannak vagy funkció nélkülinek sem a szociális-, a több szépségipari és adatbiztonsági szolgáltatás fellelhetőségével.
Csapadékvíz beruházás
A településnek egyelőre csak kisebb, de vízelvezetés szempontjából legproblémásabb részein valósult meg terv szerint a csapadékvíz elvezetés, amely terv pedig a település speciális domborzati, helyhiányos terepi, térbeli és kacifántos tulajdonviszonyaiból fakadó adottságait, azaz egyértelmű hátrányait igyekezett több-kevesebb sikerrel megoldani, kompenzálni. Tény, hogy vannak elégedetlen hangok a megváltozott helyzet miatt, de a probléma okát akkor sem a szakszerűtlen kivitelezésben látom. A panaszos fotója a csapadékvíz elvezető rendszerünk állapotáról cudar képet fest, kár lenne vitatni. Azt azonban valamiért elfelejti hozzátenni a kedves aggódó, hogy szeptember végén természeti katasztrófa sújtotta Őriszentpétert és Bajánsenyét 150mm csapadék és az azt követő villámárvíz formájában és annak következtében lett ilyen. A legnagyobb rombolást éppen a lefényképezett területen okozta a víz. A kár felszámolásának finanszírozására önkormányzatunk vis maior pályázatot nyújtott be.
Rendezvények
Ízlésekkel nyilván nem lehet vitatkozni, de a minőségi kifogások itt is érthetetlenek. Olyan zenekarok lépnek fel itt Őriszentpéteren, akiket szívesen látnának az ország bármely településén és bizony nagyon sok településnek nincs lehetősége őket meghívni. Az Őrségi Vásár és az Őrségi Tökfesztivál nem zenei fesztiválok. Ehhez képest én éppen erősséget látok abban, és büszke is vagyok arra, hogy ez a komponens is erős és megállja a helyét a vásárok és gasztro-kulturális fesztiválok sorában.
Kedves vendégeinktől – akik távolabbról érkeznek, ezért külső szemmel és talán objektívebben látják a dolgokat - gyakran kapok őszinte, elismerő szavakat és többször elhangzott már az is és többeknek a szájából, hogy Őriszentpéter rendezvénykínálata a nagyrendezvények tekintetében megyei jogú városokéval vetekszik. Ennek persze létezik a komplementer helyi leképeződése is, amit valahogy úgy lehetne összefoglalni, hogy „Itt aztán semmi nincs és ami van, az is rossz!”
Az Őrségi Vásár szombat esti kulturális programja a fiatalabb korosztályokat célozza, míg a vasárnap a gyermek- és nosztalgia programoké. Az Őrségi Tökfesztivál a térség leginnovatívabb rendezvénye, melynek 2010 óta Őriszentpéter Város Önkormányzata biztosítja a központi helyszínét és részvételünk egyértelműen gazdagította a programkínálatot, amire büszkék lehetünk. Egyértelműen a családok fesztiválja, a gyermek programok hiányolása érthetetlen, hiszen Őket tökfaragással, kézműves foglalkozásokkal, töklámpás felvonulással, három, alkalmasint 4 játszótérrel és külön vasárnap délelőtti gyermekkoncerttel várjuk, ami idén is fergeteges hangulatú volt és erről személyes élményként számolhatok be, hiszen két kisgyerekünkkel mi is aktív résztvevői voltunk.
Ár-érték arány. Mindenhol máshol a hasonló fesztiválok belépődíjasok már régóta, nálunk eddig nem volt az különböző nehézségek miatt. A belépő mértékét sem tartom kirívónak, 1500 Ft a felnőtt, 1000 a diák és a nyugdíjas, hat éves kor alatt pedig ingyenes. Máshol csak egy koncertbelépő 3-4000 Ft-ba kerülhet, itt az 1500 forintban minden benne van, de ezek szerint nálunk ez is sok. A Facebook-kommentek pedig alapvetően nem arányossági problémára voltak kihegyezve. Nem az volt a kérdés, hogy a belépő miért annyi, amennyi. Hanem egész egyszerűen azt a tételt vonták kétségbe, hogy a dolgoknak egyáltalán ára lehet. „Miért belépős, ami eddig ingyenes volt, hogy merhet egyáltalán ezért valaki pénzt kérni?” – inkább ez a felháborodás csengett ki a nagyobb számú, de kisebb csoporttól származó megjegyzésekből, méghozzá elég bántó hangnemben. Ezért nem érzem azt, hogy ezeket a véleményeket racionális közgazdasági megfontolás vezérelte volna, sokkal inkább ízlésbeli eltérésekből és a megszokások kényelméhez történő ragaszkodásból fakadó érzelmi okok, ezért ár-érték aránytalanságról beszélni így hangzatos, de üres dolog, inkább csak fedő sztori. Ha pedig valaki ezekkel a kommentekkel azonosul és ezeket tekinti mérvadónak, az nagyon sok mindent megmagyaráz, egy valamit azonban biztosan nem: a lokálpatrióta érzületet.
Termelői Piac
A 2012-es megnyitása óta az Őrségi Termelői Piac igazi sikertörténet, amit folyamatosan fejlesztünk, bővítünk. Néhány elhivatott termelővel és pár sörpad garnitúrával indultunk a parkba vezető út két oldalán, füves területen, ma pedig már 30-40 helyi termelő és kézműves árus fogadja hétről hétre szombatonként a vásárlókat zárt és nyitott pavilonokban egy erre a célra kialakított kavicsozott területen állandó piaci felügyelet mellett. Igazi turisztikai attrakcióvá fejlődött és nem ritka az autóbuszos csoportok érkezése sem, illetve főszezonban a 800-1000 napi látogató. Tény, hogy nem tartunk még ott a piac fejlesztésében, ahová el szeretnénk jutni, de már előkészítés, tervezés alatt van az a fedett vásárcsarnok, amelyre pályázni szeretnénk, és minden évben lehetőség szerint összegyűlünk és tanácskozunk a piaci szereplőkkel a piac fejlesztési lehetőségeiről, működéséről és több kevesebb forrással be is avatkozunk abba akár marketing oldalról, akár a működés körülményeinek a komfortosságát illetően. Most például rendezési tervet módosítunk a vásárcsarnok megépíthetősége érdekében és 13 db új ponyva beszerzéséről döntöttünk.
Kerékpárutak
Kerékpárutak tekintetében az osztrák példa emlegetésekor az embernek az az érzése támad, hogy az aggódót egy kicsit cserbenhagyja a realitásérzéke és a külföldi hivatkozás a magyar települések büdzséjének lehetőségeihez és az építőipari árakhoz képest aránytalannak tűnik. (1 km kerékpárút megépítése már évekkel ezelőtt 100 M Ft-ba került.) Ezzel szemben kiemelném a helyi kezdeményezés példaértékűségét és kreativitását, hiszen a projektet elindító önkormányzati vezetők későbbi civil támogatással és a Magyar Közút Kht. hatékony közreműködésével, miniszteri biztosi segítséggel úgy gondolták, hogy igen is fontos – ha már kerékpárútra nem telik – a meglévő közúthálózaton részben programajánlatként, részben pedig a kerékpárosok tájékozódását segítendő kijelöljék és kitáblázzák az Őrség I-VI kerékpáros útvonalakat. Valóban vannak murvás szakaszok, például, de ezek egyrészt a forgalommentességükkel biztonságosabbak és a zavartalan természetközeliséggel az élményfaktorát is emelik a kerékpározásnak. Egyébként, ha már osztrák példát emlegetünk, akkor - kövezzenek meg érte -, de én nem a kerékpárutakkal, hanem a közúthálózat színvonalának az emelésével kezdeném el a felzárkóztatást, hiszen ezzel két legyet ütünk egy csapásra. Aztán jöhetnek a kerékpárutak is. Ami egyébként pedig jön is, hiszen tervezés alatt áll a Zalalövő – Őriszentpéter kerékpárút, amely az összekötő szerepen túl a gerincét jelentheti az őrségi kerékpározásnak.
Romos állapotú táblák
Véleményem szerint inkább dicsérendő önkormányzati kezdeményezés a kerékpárútvonalak kijelölése mellett a szeri túraútvonalak kitáblázása is, mivel szintén nem általános jelenség mindenhol. Az pedig, hogy megrongálják, vagy alkalmasint éppen ellopják a kihelyezett táblát – ahogy ez például sajnálatos módon Galambosszeren történt – arról szintén nem biztos, hogy a fenntartó tehet.
Turista útjaink egy-egy kritikus szakaszát minden évben kaszáljuk a közterületek, temetők, közintézmények nem kis területével együtt, azonban a vegetáció burjánzása idején nem bírunk mindennel. Prioritási sorrendben pedig tény, hogy hátrébb vannak sorolva pl. az óvoda udvarhoz képest. A képen látható tábla különben nem romos, ellenben gazban áll, a táblát egyébként nem az önkormányzat telepítette. Ezzel persze nem mentséget keresek, de, véleményem szerint akkor sem lefényképezni kellene, rápirítva ezzel valakire és rossz hírét keltve a térségnek. Ha én látnék ilyet a lakóhelyem közelében, ráadásul a turizmusban érdekelt szereplő vagyok, akkor nem a fényképezőgépért ugranék haza, hanem fognék egy kaszát, mert kb. két perces munkáról van szó. Ráadásként talán még kérnék is egy vidám számot a Muravidéki Magyar Rádióban „lokálpatrióta” jeligére, ha éppen olyan kedvem van.
Éttermek hiánya
A zavarom és értetlenségem a panasszal szemben itt éri el a zenitjét. Étteremként vagy étterem jelleggel, ha szigorúan nézem, akkor is össze tudok számolni 6-7 vendéglátó egységet, közte országos hírűt is. Ezt a kínálatot nálunk sokkal nagyobb települések is megirigyelnék. Félve kérdezem meg, hogy itt mi lenne az elég?
A negatívumként feltárt másik jelenség (korlátozott nyitvatartás) egyszerűen a turisztikai szezonalitásból fakad, annak szükségszerű és (köz)érthető következménye, hiszen teljesen triviális, de úgy látszik mégis muszáj ezt leírni: nem azért van kevesebb vendég szezonon kívül, mert korlátozottan tartanak nyitva az éttermek, ellenben éppen azért reagálnak így az éttermek, mert kevesebb a vendég. De ez így van a nagyon erős turisztikai pozícióban lévő területeken is, a szezonalitás még őket sem kíméli, gondoljunk csak a Balaton parti települések éttermeire, vendéglátó egységeire!
A magam részéről ennek kapcsán hiányolom azt is, hogy a szlovén és osztrák példa említésén túl nincs semmilyen kitekintés, összehasonlítás arra vonatkozóan, hogy máshol hogyan működnek a dolgok. Jó lenne tudni például, hogy melyik az a referencia rendezvény, amely leiskolázza a tökfesztivál zenei programjait a maga kategóriájában. Attól, hogy nem a VOLT fesztivál az, még nincs erős támpontunk.
A felvázolt modellben zavarosnak és ellentmondásosnak látom, hogy nem pozicionálja a mesterséges turisztikai kínálat/turisztikai infrastruktúra szerepét (akár annak vonzerejével vagy éppen az általa vélt taszító hatásával) a turisztikai konjunktúrában, aztán a járványt követően jövendölt turisztikai apokalipszisért pedig mintha teljes mértékben azt tenné felelőssé.
A félig tele vagy félig üres pohár szemlélettel önmagában nincs semmi baj. A reális kitekintés és az összehasonlítás hiánya, a pozitív példák elhagyása viszont ürespoharasításhoz vezet, ami nem képezheti stabil alapját helyes irányú következtetéseknek. Az aggodalom ilyetén és ezen a módon történő megnyilvánulása pedig céltévesztést jelent, hiszen aligha kell magyarázni, hogy a negatív marketing nem használ egyetlen térség jó hírének sem.
Konklúzióként mit lehetne megállapítani és tanácsolni? Természetesen vannak problémáink, ahogy máshol is vannak, ám én nem feltétlenül a panaszos által leírtakat látom egy-egy kivételtől eltekintve a legfajsúlyosabbnak. Másrészt nem tudom, hogy milyen fórumokat említ a fiatalember a cikk elején, de az önkormányzatot sem célszerű kihagyni ezekből az egyeztetésekből, hiszen így elkerülhető lenne a nyilvános nyitott kapu döngetés és árnyékra vetődés. Egy ifjú ember helyében pedig én semmiképpen nem aggódnék az Őrség turizmusának jövőjéért, hiszen optimistának lenni már csak az önmagukat beteljesítő jóslatok okán is praktikusabb."
