Múmiák testközelben címmel nyílt az egyiptomi halotti kultuszt boncolgató tárlat a budapesti Szépművészeti Múzeumban ezen a nyáron, de februárig tart még. Fogtuk is magunkat, és el is mentünk, hogy megtudjuk, érdemes-e ajánlanunk tiszta szívvel bárkinek. Röviden: érdemes. Hosszabban? Olvassanak tovább.
"Először is kiszedik az agy egy részét görba vassal az orron át, más részét pedig beleöntött szerekkel irtják ki. Aztán éles ethiópiai kővel felvágják a lágyékot és eltávolítják az összes belet. A test alsó részét kiöblítik pálmaborral, majd összetört füstölőszerekkel újra kitisztítják, megtöltik összetört és tiszta mirhával, kasziával és mindenféle füstölőszerrel - csak éppen tömjénnel nem - és végül bevarrják. Ezután a testet bedörzsölik salétrommal és hetven napra elrejtik, tovább azonban nem maradhat így bevonva. Hetven nap elmúltával lemossák, az egészet körültekerik büsszoszvászon szalagokkal és bekenik gumival, amelyet az egyiptomiak enyv helyett használnak. Ezután a hozzátartozók elviszik a holttestet és fából készült ember alakú koporsóba helyezik. Majd a sírkamrában függőlegesen felállítják és mint igen nagy értéket őrzik."
Ezek Hérodotosz szavai, és a Budapest Múmia Projekt kutatói most már azt is tudják, hogy ez tényleg mind így történt. Ők azok, akik a múzeum Egyiptomi Gyűjteményének négy múmiáját "kezelésbe vették", hogy átfogó, de nem invazív, azaz a testeket nem roncsoló vizsgálatokkal - komputertomográfiától az infravörös spektrofotometriai eljárásig - minél több információt kinyerjenek a ködös múltból.
Pont úgy járt tehát a szombathelyi múmia is, ahogy azt a görög történetíró elmesélte: az agyat az orron, a belsőségeket a lágyékon át szedték ki belőle, plusz a mumifikálás végén visszapakoltak mindent a textilpólyákkal kibélelt testüregbe - ahogy pedig az az időszámításunk előtti 4. századtól elterjedt gyakorlattá vált.
Mindez nagyszerű, főleg abban a háromdimenziós kisfilmben elmesélve, ami a kiállítás elején felpiszkálja a kíváncsiságot mindenkiben. De miért szombathelyi ez a múmia, mi köze van a vasi megyeszékhelyhez? - tehetjük fel a talán többeket izgató kérdést, ami sajnos sokkal misztikusabban hangzik, mint a rá adott válasz. A múmiát ugyanis dr. Rupprich Gusztáv fürdőorvos és Kunc Adolf prépost vásárolta Egyiptomban, hogy aztán utóbbi 1896-ban a Premontrei gimnáziumnak adományozza. Az értékes lelet onnan a Savaria Múzeumba, végül a Szépművészetibe került, sztori vége.
Egyáltalán nincs viszont vége ezzel a kiállítás érdekességeinek, tájékozódhatunk még a mumifikálás egészen apró részleteiről, múmiadíszekről és kémiai anyagvizsgálatról, megcsodálhatjuk egy ókori lány rekonstruált arcmását, ésatöbbi - de nem akarunk spoilerezni, éppen ellenkezőleg, tessék elmenni, megnézni, beépíteni az osztálykirándulás programjába. Februárig van még idő. És akkor már nem csak mi mondhatjuk majd el magunkról, hogy nyelvet öltött ránk a kora ptolemaioszi korban balzsamkezelt halott, akiből később a szombathelyi múmia lett.
