Uniós csatlakozásunkkor a kormánynak sikerült kiharcolnia, hogy hétéves moratóriumot hirdethessen a külföldiek földvásárlására. Magyarul: 2004-től 2011-ig külföldi állampolgárok nem vásárolhatnak termőföldet Magyarországon. Gazdasági társaságok, vállalkozások egyébként sem, még hazai cégek sem, ez is politikai döntés volt a 90-es évek közepén.
Mezőgazdasági nagyhatalom voltunk
Tavaly ősszel aztán a kormány hivatalosan jelezte az Európai Bizottságnak, hogy a moratóriumot szeretné újabb három évvel meghosszabbítani, a kérést azonban az Unió elutasította. Így két év múlva a külföldiek szabadon vásárolhatnak termőföldet, már ha találnak eladásra kínált területeket.
A politika persze ráugrott a témára, a jobboldal a magyar természeti kincsek kiárusításáról beszélt, arról, hogy a külföldiek kiszorítják a magyar gazdákat saját országukból. De nézzük, hogyan is alakult ki a jelenlegi helyzet.
A rendszerváltás előtt a termőföldek legnagyobb hányada állami illetve szövetkezeti tulajdonban volt, csupán kisebb, alig néhány hektárnyi területek maradtak magánkézben. A közös művelésbe vont területeken az állami gazdaságok és a tsz-ek gazdálkodtak nagyüzemi módszerekkel, a nagy számok törvénye miatt gazdaságosan, hazánk mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben exportra is termelt,
mezőgazdasági nagyhatalom
voltunk. Különösen az akkoriban stabil és cserébe olajat adó Szovjetunióba. (Ma is exportorientált mezőgazdaságunk van.)Spekulánsok vásároltak földeket
A rendszerváltás után – a koalíciótag kisgazdapárt nyomására – elindult a kárpótlás, amelynek lényege volt, hogy azok a családok, akiktől a II. világháború utáni államosításkor elvették a földeket, visszakapják azokat. Persze, ugyanazt a területet nem nagyon lehetett visszaadni, ezért kárpótlási jegyeket bocsátottak ki, amelyekkel – elvileg – lehetett földet vásárolni. A tsz-eket ugyanis nagyrészt szétverték, alapvetően megszűnt a nagyüzemi gazdálkodás.
Jellemző a helyzetre, hogy a kárpótlási jegyeknek saját piacuk alakult ki, a dömping miatt értékük a tizedére esett vissza. Ezeket aztán spekulánsok vásárolták fel, akik segítségükkel földterületeket is szereztek. Persze, a jogos tulajdonosok közül is sokan tettek így, többségükben azonban olyanok, akik nem értettek a mezőgazdasághoz és nem is akartak azzal foglalkozni.
Ráadásul a földterületeket felaprózták, ún. nadrágszíjparcellák jöttek létre, amelyeken egyszerűen nem lehetett gazdaságos művelést folytatni. Néhány év múlva valamennyire konszolidálódott a helyzet, egyrészt kialakultak a családi gazdaságok, másrészt gazdasági társaságok (bt., kft., rt.) jöttek létre. Amelyeknek maradt a bérlet.
Az osztrákok képesek terjeszkedni
A termőföld mindig is kincs volt, az országhatárok túloldalán dolgozó gazdák ráéreztek a lehetőségre, és a földdel nem foglalkozó tulajdonosoktól kibérelték azokat, olykor hosszú távra. Itt, a Nyugat-Dunántúlon ez még inkább jellemző volt, hiszen nincs komoly távolság Burgenlandtól, a osztrák gazdáknak úgy is megéri a dolog, hogy naponta utaztatják a munkagépeket.
De miért is alakult ki ez a helyzet? Imre János, a Vas Megyei Agrárkamara titkára azt mondja, az a fő probléma, hogy a jog szerint elkülönül a termőföld tulajdon- és használati joga. A magyar tulajdonosok egy része nem akarja megművelni a földet, akik pedig próbálkoznak vele, ők tőkeszegények. Nincs pénzük fejlesztésekre, gépek beszerzésére, hiába voltak a kedvezményes hitelek. Próbálkoznak a földvásárlással, de néhány száz hektárnál többet nem képesek megvenni, ahhoz olyan összegek kellenének, amihez még kamattámogatott hitelből sem tudnak hozzájutni.
A hazai gazdasági társaságok csak bérleti joggal működhetnek, hiszen nem vásárolhatnak termőföldet. Viszonylag nagy gazdaságokról van szó, terjeszkedni viszont nem nagyon tudnak. Az osztrákok pedig tőkeerősek, képesek terjeszkedni is.
A termőföld tíz százaléka van osztrák kézben
Olyan bérleti díjat is kifizetnek egy-egy területért, amely akár a család megélhetését is biztosíthatja. Akár többet, mintha saját maguk művelnék földjüket. Imre János szerint ugyanis az élelmiszeriparból éppen az igazi erőt privatizálták. Az ágazat vertikális felépítésében legalul van a termelő, ő az, aki a legkevesebbet keresi. Azért sem, mert a kisebb parcellákon nem lehet gazdaságosan dolgozni. Az osztrákok pedig kiviszik a terméket az országból, Ausztriában vagy más országokban értékesítik azt, nagyobb haszonért.
Nézzük, hogyan is alakul a termőföld használata a Nyugat-Dunántúlon. A KSH Győri Igazgatósága 2005-ben végezte el gazdaságszerkezeti vizsgálatát. Ebből kiderül, hogy a (mező)gazdasági szervezetek száma az 1991-es 300-ról 2000-re 1050 fölé nőtt, eközben az egyéni gazdaságok száma a felére csökkent, a tendencia a mai napig tartja magát.
Nem változott 2000 óta számottevően a földhasználat megosztása sem. 2005-ben a gazdasági szervezetek kb. 500 ezer hektárt, az egyéni gazdaságok kb. 280 ezer hektárt műveltek. A külföldiek által bérelt földterületek nagyságára nincs adat az anyagban, ezt nem vizsgálta a jelentés. Imre János szerint is csak saccolni lehet, ő úgy látja, hogy az egyéni gazdaságok használatában lévő földterületek mintegy felét bérli külföldi gazda. Vagyis a Nyugat-Dunántúlon mintegy 140 ezer hektárt, ami az összes művelésre alkalmas terület 18-20 százaléka.
Kérdés, kié lesz a föld haszna?
Imre János úgy véli, nem biztos, hogy rossz hatással lesz a magyar mezőgazdaságra, ha megszűnik a moratórium. Egyrészt ma már azt is nehéz megmondani, mit is jelent az, hogy magyar mezőgazdaság, hiszen a gazdasági társaságok tulajdonviszonyai eléggé bonyolultak. A hazai termelők számára kedvezőtlen lépésről van szó, hiszen tőkehiány miatt elesnek a vásárlási lehetőségtől, a külföldi, tőkeerős bérlő valószínűleg élni fog a lehetőséggel. A fő kérdés az, hogy kié lesz a föld haszna: a magyar gazdáké, a
sógoroké
, vagy a tőkeinvesztícióból fakadóan megnövekvő befizetendő adókon keresztül a magyar államé.
Az is valószínű, hogy a moratórium megszűnésével a gazdasági társaságok számára is lehetővé teszik a vásárlást. Hiszen annak megtiltását éppen a társaságok átláthatatlan tulajdonviszonyai indokolták. Az állam számára kedvező is lehet a változás, hiszen a külföldi tőke felpörgetheti a mezőgazdaságot, a büdzsének pedig mindegy, hogy ki fizeti a járulékokat.
Jelenleg a haszonbérlőt (pl. kft-t), illetve annak legalább a vásárlást megelőzően három éve helyben lakó természetes személy tagját illeti meg első helyen az elővásárlási jog. Ha ez a szabály 2011 után érvényben maradna, a külföldiek nem juthatnának földtulajdonhoz. Azonban ma már sok külföldi külföldi tulajdonú gazdasági társaság tulajdonosa rendelkezik magyarországi lakóhellyel, igaz, nem állandó lakóhellyel. (Az állandó vagy ideiglenes lakóhely között a jelenlegi törvény nem tesz különbséget.)
Menteni akarják a menthetőt
A magyar termőföld ára jelenleg egyébként – éppen a tilalmak miatt – jó tíz évvel ezelőtt befagytak, messze el vannak maradva az uniós áraktól. De várható, hogy a moratórium megszűnése és a gazdasági társaságokra vonatkozó tilalmak megszűnése után felmegy az áruk. A növekvő érdeklődés miatt, hiszen így működik a piac. Lehet vásárlói rohamra számítani, hiszen jelenleg is nagy harc folyik a bérleti jogokért, ez mutatja, komoly érdeklődés van a hazai termőföldek iránt.
Imre János szerint azonban az lenne a legszerencsésebb, ha hazai tulajdonú vállalkozások tudnák használni a termőföldeket, erre viszont semmi garancia. A kamarai titkár úgy véli, ha már a Unió nem hajlandó engedélyezni a moratórium további fenntartását, megoldás lehet a bérleti szerződések akár húsz évre történő meghosszabbítása. Ennek viszont az a hátulütője, hogy gazdasági társaságaink – a piaci viszonyok miatt – nem tudnak biztonságot adni a tulajdonosoknak.
Az Alkotmánybíróság nem foglalkozik az üggyel
A helyzetet bonyolítja, hogy 2013-tól a mezőgazdasági támogatások is leépülnek. Viszont erre is van megoldás, az ún. SPS rendszer. Lényege, hogy a termeléstől elkülönítik a támogatást, és az a korábbi földhasználót illeti meg. Az Agrárkamara a 2006-os évet szeretné bázisévnek tekinteni. Tehát, már akár a jövő évtől a földterület után járó támogatás azt illetné meg, aki 2006-ban igazolt művelője volt a termőföldnek. Ezek többnyire hazai tulajdonú társaságok.
A kormány döntött is arról, hogy a jövő évtől bevezetik az SPS rendszert, az ellenzék viszont ellene volt, és az köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz fordult. Az AB pedig nem vette eddig napirendjére a beadványt. Az érdekszervezetek és a kamara már tiltakoztak az AB-nél, egyelőre minden hatás nélkül.
Szóval, rendesen bonyolult a dolog, látható, hogy vannak próbálkozások a várható változások hatásainak kivédésére. Sok múlik a politikán, Imre János azt mondja, a mezőgazdaság ügyében egyetértésre lenne szükség a politikai erők között. Úgy tűnik, ez nehezebb, mint megművelni a termőföldet…
