Egyet szögezzünk le: én szeretem a városomat, az álmos, nyugodt kisugárzását, és hogy az emberek nem tapossák egymást agyon siettükben. Viszont van egy olyan gondom, amivel állandóan szembesülök: miért is nincsen Szombathelyen egy normális bevásárlóközpont?
Nem lehet kapni semmit
Vagyis hadd pontosítsak: mégis miért nem lehet itt semmit se kapni, ami legalább távolról minőségi ruhára emlékeztet? És nem, nem arra gondolok, hogy most rögtön húzzanak fel a Fő tér közepén egy Gucci butikot - lehetőleg egy Chanel és egy Louis Vuitton közé ékelve. Nem, senki ne essen tévedésbe, ez luxusnak számít mindenhol a világon. Most csupán arról van szó, hogy ha az ember lánya valami divatosabb cuccot szeretne egy Európában, vagy akár csak a fővárosban teljesen hétköznapinak számító márka kínálatából, akkor vagy vonatra kell ülnie, vagy elkocsikáznia valamelyik osztrák bevásárlóközpontig, vagy Győrig, Pécsig, esetleg Budapestig.
Nincsen ugyanis kedves kis városunkban se egy Zara, se egy H&M, vagy akár egy Marks&Spencer. Néhány kivételtől eltekintve (amikor esetleg az ára többszörösét kérik érte) nem lehet kapni a Mango, a Mexx vagy a Springfield kollekcióit. No és isten segítse meg azt, aki meg szeretné nézni mit kínál mondjuk a Bershka vagy a Stradivarius, mert Szombathelyen még csak a hírét se hallották az üzleteiknek.
A felsoroltak nagyobb része, elsősorban a fast fashion képviselői, az olcsóbb árkategóriát testesítik meg például Budapesten (a remek kínai szortimentet most leszámítva). Ezek a márkák a nagyobb városokban jellemzően a bevásárlóközpontokban telepednek meg, a mi plázánk jókora része azonban üresen tátong, a Fő tér ruhaboltjaiban inkább csak hüledezni lehet, vásárolni kevésbé, a kisebb bevásárlóparkok (mint ami a Metro mellett is van, vagy az Intersparnál) szintén csak igen szerény választékot vonultatnak fel.
Tizenkettő egy tucat
Tegyük fel, hogy valami egyszerű darabot szeretnél beszerezni, mert még nincs olyanod, vagy a régit végképp elnyelte a mosógép: legyen ez mondjuk egy sima fekete garbó, ami minden női ruhatár fontos darabja. Na, ha most elindulsz, sok pénzben merek fogadni, hogy nem találsz magadnak. Vagy azért, mert egyszerűen nincs, vagy mert ami van, az úgy néz ki, mint ha most szökött volna meg a kutya szájából.
Nincsen választék, mindenki ugyanabba az öt boltba kénytelen járni, úgyhogy senki se döbbenjen meg, ha szembejön vele az új nadrágja, egymás után háromszor.
Fordított arányok
A másik dolog- ami egyáltalán nem fair a nőkkel szemben -, az a ruhák mérete és trendisége közötti ijesztő összefüggés. Észrevettétek már, hogy minél nagyobb a méret, annál alaktalanabb és avíttabb a szabás? Mert tényleg nem mindenki hord 36-os ruhát (főleg nem ilyenkor, karácsony után), de attól még nem kell úgy kinéznie, mint egy nyugdíjas énektanárnőnek.
Ha valaki egy bizonyos ruhaméret fölött van, attól még lehet fiatal, és egy idősebb, gömbölyű nő is szeretheti a divatot. (Például a 46-os méretet viselők időnként könnyebben találnak maguknak divatos holmikat a kismamaruhák között, mint a nekik szánt részlegnél.) Egyáltalán nem okés, hogy ők mind ruhának nevezett lebernyegek hordásra vannak ítélve.
De mi az oka?
És hogy mi is lehet a pontos oka annak, hogy a városunk ennyire el van hanyagolva divatügyileg? Talán nem érné meg ideköltözni egy nagyobb üzletnek, mert nincsen elég vásárló? Vagy csak túl közel vagyunk a határhoz, és ezért inkább mindenki az osztrák szomszédokhoz jár vásárolni? (Ami egyébként egy ördögi kör lenne: azért járunk oda ruhát venni, mert itthon nincs, de ide meg azért nem jönnek az áruházak, mert úgyis átjárunk shoppingolni).
Esetleg lefelejtettek minket a térképről, és a nagy ruhacégek nem is tudják, hogy Szombathely is van a világon, szegény divatra éhes lakóival? Míg Budapest szinte minden egyes plázájában megél egy-egy üzlete a már említett márkáknak, addig Szombathelyen egy szálat sem tart el a város közel 80 ezer lakosa? Tudjátok a megfejtést?
