Önkormányzati üzlet 1. – Mitől „Art” és „irodalmi” a főtéri kávézó
Miként lehetséges az, hogy Szombathely egyik legjobb helyen lévő, Fő téri üzlethelyiségét a város gazdasági bizottságának az elnöke, Molnár Miklós (Pro Savaria), és társa kft-je kilenc éve úgy bérli kedvező áron az önkormányzattól, hogy annak köze sincs ahhoz az eredeti kávéházhoz, amit a város ide tervezett és amiért a bérleti díj kedvezményt adja?
És miként lehetséges az, hogy ez kilenc éve senkinek sem szúr szemet?
A Művészetek Háza alatt ugyanis egy irodalmi, külsejében is reprezentatív kávéháznak kellene működnie. Egy olyan helynek, amire büszke a város, s ezért megéri neki a kevesebb bevétel.
Bár a bérleti szerződést a felek ügyesen kötötték meg, valami azonban nagyon nincs rendjén. Elég, ha leülünk az Art Caféban egy italra, majd a közeli Sopron vagy Győr bármelyik hasonlóan központi helyére. A különbséget egyből érezzük. És nem az árban.
Jutányos a bérleti díj
A Szombathely Fő tér 10 - Belsikátor 1. számú ingatlan földszintjén 146 négyzetméter alapterületű üzlethelyiség (91 négyzetméter földszinti üzlettérrel, 18 négyzetméter földszinti egyéb helyiséggel valamint 37 négyzetméter pincében lévő helyiséggel) található. 2009-es őszi adatok alapján a bérlemény havi bérleti díja akkor 428.202 ft + áfa, azaz 2.366 ft/négyzetméter/hó + áfa volt.
Kereskedelmi rádió a kávéházi hangulat
S ha már a szeződésnél tartunk, ebben leírják: „…a bérlő az üzlethelyiséget „irodalmi kávéházként” köteles üzemeltetni. A kávéház és működése meg kell, hogy feleljen a XX. század eleji kávéházak hagyományának és hangulatának.” A kikötésben viszont szerepel: „A kávéházban televízió, rádió, és az eladótérben a vendégek számára nem működtethető…” „ A háttérzenének alkalmazkodnia kell a kávéházi funkcióhoz…”
Ami az irodalmi kávéház meghatározást illeti, az ember azt várná, hogy itt kiállítások, kulturális rendezvények, esetleg koncertek legyenek. Körbekérdeztünk, sajtótájékoztatókon, és nagy ritkán megtartott politikai, közéleti találkozókon kívül senki nem tudott az utóbbi években bármilyen rendezvényt is. Pláne nem olyat, amitől irodalmi lenne az Art Cafe.
Kilenc éve, a megnyitáskor az Art Caféban még jazz-zene szólt, gyanítjuk pár hónapig, azóta akkor szűrődik be ide igényes zene, ha a Fő téren nagyrendezvényt tartanak. Ma a helyiségben egyvégtében a helyi kereskedelmi rádió szól – ami a szerződés szerint tilos.
Lerí róla az olcsóság
Beültünk a kávézóba egy lakbarendezővel is. Szerinte „az Art Café nem avult el, mert sohasem volt igényes”. Lerí róla az olcsóság, a nem minőségi anyaghasználat. A feketéző semmivel sem lett különb vagy más, mint a város egyéb, hasonló funkcióval bíró helyei.
Furnérozott forgácslap burkolatok, kereteket imitáló lécrátétek, hozzá semleges barna bútorzat. Az adottságai alapján amúgy impozánsnak nevezhető teret egy márványerezetű műanyag (hatású) álmennyezettel vágták fejbe. (A szerződés egyik melléklete szerint a mennyezeten világító, színes üvegkupolának kellene lennie, ahogy a bárpult felett is.) Csupán a régi szombathelyi képek sugallnak némi polgári hangulatot. A legszembetűnőbb a megkopott laminált parketta, amely nyilvánvalóan nem képvisel magas nívót, sem mint anyag, sem mint stílus-elem. De olcsó.
Persze vitatkozhatunk azon, mit nevezünk nívósnak, és mit tartunk: „irodalmi”-nak. Egy biztos, ha az Art Cafét megillet ez a cím, akkor minden környékbeli kávézót.
A kultúra csak arcokban képviselteti magát
Ma a városlakó a jutányosan megszerzett önkormányzati ingatlanban háromszáz forintért kap egy kávét, a sajtos-rúdon kívül alig van választék, normális szendvics, vagy virsli nincs, a meleg ételt előre csomagolt toast képviseli. Bizonyára így lehet nyereségesen fenntartani egy ilyen helyet – kaphatnánk a racionális gazdasági magyarázatot. Ám mindezt az önkormányzat terhére? Miért jár akkor a jutányos bérleti díj? Hiszen a hely semmiben sem különb, igényesebb, mint a Fő tér többi kávézója. Ráadásul a bérlő kilenc éve gyakorlatilag látványosan nem fejleszt, újít benne semmit.
Elég csak ellátogatni a közeli Sopronba, vagy Győrbe, milyen egy kávéház, egy valóban igényes hely. Merthogy a feketét ott sem mérik drágábban, de minőségi anyagok és tárgyak vesznek körül bennünket. A pultban pedig szemet gyönyörködtető, gyümölcsöktől roskadozó süteménycsodákkal szemezhetünk, nyáron helyben főzött fagyival kínálnak, és minőségi borokkal koccinthatunk.
Ahogy a lakberendezéssel foglakozó szakember fogalmazott: el lehet dönteni, hova akarunk tendálni: a gyékényesi restihez, vagy a soproni Perkováczhoz…
Önkormányzati üzlet 2: Férfiruha-üzlet a kezdő vállalkozókat segítő inkubátorházban
Molnár Miklós ügyvezetője és egyik tulajdonosa az Excellent Plusz Kft-nek is, amely férfiruha-kereskedelemmel foglalkozik, és a szombathelyi ipari parkban, pontosabban az önkormányzat által üzemeltetett inkubátorházban van üzlete, már hatodik éve. (Molnár egyébként 1986-tól 2001-ig dolgozott a jelenleg felszámolás alatt álló Styl Ruhagyárnál, 1993-tól kereskedelmi igazgató volt, így nem meglepő, hogy ezen a területen is indított vállalkozást.)
Az inkubátorház fogalmával a rendszerváltás után találkoztunk, Szombathelyen 2004-ben a Széchenyi-terv támogatásával készült el a Claudius Ipari Park inkubátorháza. Az alapelv a következő volt: Segítséget nyújtani az induló tőkeszegény vállalkozásoknak, hogy meg tudjanak kapaszkodni a piacon. Ennek érdekében irodahelyiségeket, műhelyeket adnak bérbe kedvezményes áron, és ingyenes szolgáltatásokkal segítik a vállalkozások megerősödését.
A vállalkozásoknak bizonyos idő – általában három-öt év – után el kell hagyniuk az inkubátorházat, hiszen jó esetben annyira megerősödnek, hogy saját lábukon is meg tudnak állni.
Az ipari park honlapja szerint az inkubátorház három, egyenként 75 négyzetméteres műhelyt tartalmaz, 5,8 méteres belmagassággal, ipari árammal, sűrített levegővel, szociális blokkokkal ellátva. Tehát elsősorban ipari tevékenységre tervezték őket. Az épület második és harmadik emeletén bérelhető irodahelyiségek vannak, tárgyalókkal, irattárral, internet csatlakozással.
A Claudius Ipari Parkot tavaly bevitték a SZOVA Zrt-be, így további információkért a városi vagyonhasznosítóhoz kellett fordulnunk, ami nem ment túl egyszerűen, jó néhány napba került, amíg hozzájutottunk a szűkszavú tájékoztatáshoz.
Megtudtuk, hogy a kedvezményes bérleti lehetőség csak az első három évben működött, majd a működtető a piaci árakhoz igazította a bérleti díjakat, a szerződéseket pedig határozatlan időre kötik. Vagyis, addig marad a vállalkozás az állami és önkormányzati pénzből felépített létesítményben, amíg akar.
Mit is tartalmaz a bérleti díj?
A SZOVA közlése szerint a jelenlegi bérleti díj az alapterülettől függően 1350 és 1900 Ft között van négyzetméterenként és havonta, ehhez jön az áfa és a rezsi. A bérlők ingyen használhatják a parkolókat és a 24 órás épületfelügyeleti rendszert, vagyis az őrzés-védést. A lapunk által megkérdezett ingatlanszakértő szerint ez az ár valóban a piaci szint környékén van, az iparterületen ennyiért lehet bérelni műhelyt vagy irodát.
Viszont az említett honlap szerint a bérleti díj tartalmazza a víz és csatorna-szolgáltatás, a szemétszállítás, a karbantartás, a fűtés, a fűnyírás, a közös helyiségek használatának költségeit is. Így már kicsit másként néz ki a dolog.
Az épületben jelenleg két 20 négyzetméteres iroda és egy 75 négyzetméteres műhely áll üresen. A SZOVÁ-tól kapott információk szerint a bérleti lehetőséget folyamatosan hirdetik a honlapon és az inkubátorház épületén. Nos, az épületet többször is körbejártuk, hirdetménynek nyomát sem láttuk.
Kértük a jelenlegi bérlők névsorát is, ennek közlését a cég visszautasította, mondván, a bérlők beleegyezése nélkül nem hozhatják nyilvánosságra az őket érintő adatokat. Ezt aztán már végképp nem értettük, a honlapon ugyanis ott van a bérlők listája, amelyek egyike az Excellent Plusz Kft., Molnár Miklós cége, és itt tudtuk meg azt is, hogy az indulás, tehát 2004 óta üzemel a férfi ruházati üzlet a kezdő vállalkozások számára épített inkubátorházban.
Önkormányzati üzlet 3: Lakás és férfiingek a Falconak
Végül megemlíthetünk még egy üzletet. Egy áprilisi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a többségi önkormányzati tulajdonú Falco kosárcsapat havi 75 ezerért bérel Molnártól egy lakást egyik játékosának, miközben a piacon ennél olcsóbb kiadó lakások is vannak. Sőt, Molnár férfiruházat kereskedésétől kéthetente vásárolt a Falco egyesülete ingeket, egy-egy alkalommal 60-65 ezerért, ajándék és reprezentatív célra. Molnár akkor egyébként a Falco csapat kistulajdonosa volt… Vagyis, egy veszteséges, önkormányzati többségi tulajdonú cégből kistulajdonosként pénzt vett vissza.
Végszó
Természetesen nincs azzal semmi probléma, ha egy városi képviselő több vállalkozásban is érdekelt, hiszen a városnak is érdeke, hogy jól működő helyi cégei legyenek. Ha azonban a képviselő az önkormányzattal kerül üzleti kapcsolatba, az már kényes ügy. Ráadásul, amikor Molnár Miklós, képviselőként, a pénzügyi és gazdasági bizottság elnökeként állandóan a tisztességes magatartásról beszél és Grál-lovagként hadakozik, szerinte az önkormányzat érdekeiért, talán nem kellene kihasználnia az önkormányzattal szemben a jogi és üzleti kiskapukat és legalább teljesíteni kellene a szerződésben előírtakat. (Az meg eszünkbe sem jut, hogy esetleg pont azért nem ellenőrzik, mert ő városi képviselő.)
Mert így könnyen kilehet mondani, hogy Molnár Miklós vizet prédikál és bort iszik.
Art Café-történelem – A nagyszabású tervek
A Fő tér-Belsikátor sarkán álló Grünwald-házat 1915-ben a város egyik tehetős polgára építtette. A földszinten üzlethelyiségek, első emeletén a család szalonja állt. Az épület az államosítás után az Életünk című folyóirat, a Forgó Klub és a Kulturális Menedzseriroda otthonául szolgált. A házban tíz évvel ezelőtt a Művészetek Háza, majd egy jegyiroda kapott helyet. Pár éve az Agora székhelye és jegyirodája lett Ez már olyan elit, hogy nincs is... 2001. March 26. 01:18 .
A Fő térre nyíló üzlethelyiséget anno irodalmi kávéház létesítésére hirdették meg. Irodalmi jellegét a pályázatban, követelményekben rögzítették. Kitételként szerepelt, hogy itt csak a "XX. század eleji kávéházak hagyományait" követő feketéző létesülhet. A helyiség berendezésének illeszkednie kell a Művészetek Háza építészeti stílusához. A pályázat nyertesének dolga a padlóburkolatot és az álmennyezetet elkészíteni, és a helyiséget saját költségén berendezni. A belsőépítészeti munkákat azonban az önkormányzattal véleményeztetni kellett.
Bukás a lépcsőn
Az első pályázat nyertese az akkor még virágzó Írókéz Kft. lett, azonban a bérleti szerződés aláírásáig nem jutottak el. A vita tárgya többek között egy lépcső volt, ami összekötötte volna a kávéházat a Művészetek Háza pincéjével. Hónapokig tartott a huzavona. Végül jött a második pályázat, melyet a kávéház esetében is érvénytelennek hirdették ki. Később a közgyűlés felhatalmazta az akkori polgármestert, hogy "a helyiségek mielőbbi bérbeadása érdekében, és a szakmai elvárások megvalósulása biztosítékaként az alábbi két ajánlattévővel folytasson tárgyalásokat".
A két cég: régi harcosként az Írókéz, és új befutóként Molnár Miklós és társa cége, a Vasi INTERIX Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. lett. Abból, hogy a közgyűlés határozatban szólt arról is, hogy "az intézmény használatában lévő pincehelyiség jelen bérbeadás tárgyát nem képezheti", kitűnt, hogy az Írókéz elvesztette a lépcső-vitát. Így a nyertes, bár nem pályázaton nyert, a Vasi INTERIX lett.
A bérbeadási szerződést 2001. február 28-án kötötték meg, tíz évig terjedő határozott időre. Ezt az önkormányzat részéről az akkori polgármester, Szabó Gábor, az akkori gazdasági bizottsági elnök, Vigh Gábor, illetve a jogi bizottság elnöke, dr. Kövesdi Zoltán szignálta, valamint a bérbeadó részéről Czenki Zsuzsanna, a Művészetek Háza akkori vezetője írta alá.
