A Savaria karnevált sok dolog miatt lehet szeretni. Valaki a jelmezbe bújást és az időutazást, mások a koncertáradatot várják, megint mások a rengeteg árus és csecsebecsék kavalkádjában szeret elveszni, és persze ne feledjük a kecses hastáncosokat meg szilaj testű gladiátorokat se.
Olyan karneválozóból viszont nagyon kevés van, aki legalább egyszer ne csábulna el a kifőzdék illatától.
A karnevál egyik kardinális kérdése, hogy mi mennyibe kerül. Ennek mi is minden évben utána szoktunk járni, ám ennek idén nem volna sok értelme. Annak viszont igen, hogy együtt felidézzük, milyen finomságokkal kényeztetik ízlelőbimbóinkat a Fő téri sütödések, vagy éppen a Rákóczi Ferenc utcai borászok.
Akit pedig nem a kulináris élvezetek hajtanak, azokat a vásár többi bódéja ejtheti rabul. Ott vannak ugyebár a virágárusok, a portrérajzolók, keramikusok a pöttyös bögréikkel, és még sok különböző kézműves portéka is, például csontból és szaruból, különböző csecsebecsék meg még sok minden más.
De ne feledkezzünk el a gyerkőcökről sem, akikkel valószínűleg félve sétálgat a szülők többsége a vásári forgatagban, hiszen jobbnál jobb játékok csábítgatják őket. Plüssök, bábok, fakardok és pajzsok... Mi másra is vágyna a gyerekszív?
