A belvárosi mozi szakmai stábja jóvoltából nem először adódik lehetőségünk az egyedi filmek áradatában hasonló témájú klasszikusan kommersz és igényesebb alkotások, amerikai és európai filmes változatok összevetésére. Nos, egy ilyen alkalom lesz a szerdáig a Savaria Filmszínházban vendégeskedő Paul nevű földönkívüli kalandjainak és a csütörtökön érkező, (véleményem szerint) roppant haloványra sikeredett Super 8 című jenki darabnak az összevetése. Előbbi már csak azért is különösen javallott a mozi-bolondoknak, mert Paul (Harry Potterrel ellentétben) nem marad velünk hetekig a gyöngyvásznon...
A földönkívüli fanatikus európai haverjai
Az amerikai független mozi oldalvizén indult Greg Mottola ( Kiruccanók, Superbad avagy Miért ciki a szex?, Adventureland - Kalandpark) ezúttal két karakteres és fiatal angol vígjátékszínész főszereplésével, sőt az ő forgatókönyvükből készítette el sci-fi paródiáját. A Paul pedig műfajában az idei mozis termés eddigi egyik legfrissebb darabjának tűnik. Simon Pegg és Nick Frost olyan zseniális darabokban brillíroztak már eddig is, mint a zombi-paródia Haláli hullák hajnala és a minden idők egyik legjobb akcióvígjátékának tekinthető Vaskabátok.
A zsánereket kifordító, az amerikai popcorn-mozik kommersz szórakoztató nívójánál intelligensebb humorukat ezúttal egy olyan sztoriban csillogtatják, amelyik egészséges arányban vegyíti az alienes sci-fi, a klasszikus road-movie, az akciós kalandmozi, a vígjáték és a romantikus film műfaji jegyeit. Mindezt nyakon öntve nem csak ínyenceknek való posztmodern fílinggel: direkt és bújtatott filmes utalások garmadájával és nem kevés Amerika-kritikával.
A felsorolt zsánereken túl a brit duó sikerrel lovagolja meg a lúzer-mozik utóbbi évtizedben sikeressé vált témáját is. Földi főhősei ugyanis igazi sci-fi és képregénymániás lúzer figurák (szakértő angolul: geek figurák). A rajzoló Greame és az író Clive az San Diegó-i éves képregényfesztiválon tett látogatásuk után felkerekednek, hogy végig látogassák az Egyesült Államok leghíresebb UFO-találkozási pontjait az 51-es körzettől Roswellig. Ami a túra során történik velük, arra viszont fan létükre ők maguk sem gondoltak volna...
Egy harmadik típusú találkozás egy negyedik típusú idegennel
A nevadai sivatagban található legendás „fekete postaláda” mellett egy szemük láttára balesetet szenvedő autóból ugyanis határozott fellépésű földönkívüli kerül elő és kérezkedik fel lakóbuszukba. Pault ugyanis üldözik. Természetesen a kormány sötét szemüveges, komor autós ügynökei, akiket titkos bázisáról egy kegyetlenül eltökélt nő irányít (akivel egyébként csak a film fináléjában fogunk találkozni, alakítója legyen addig titok).
Paulnak nem is annyira földönkívüli képességei, hanem megnyerő pofátlansága és laza stílusa a legérdekesebb vonásai. Miközben persze átmenetileg képes láthatatlanná válni, gondolatátvitellel kommunikálni és még frissen kimúlt élőlények felélesztésére is vállalkozik, egy szerethető vagány alient ismerhetünk meg benne. Aki igazi rongy-lábkirály táncos, jogos indulatait szívbaj nélkül vezeti le szaftos káromkodásokkal, nem veti meg a füves cigit és intelligens humorral képviseli szuper-racionális, szkeptikus világlátását. És nem mellesleg (mint a jó vagányok és jó-rosszfiúk mindegyike) érzékeny is.
Haza, haza!
Természetesen E.T.-hez hasonlóan ő is haza szeretne jutni és az övéivel megbeszélt találkozásra való eljutáshoz van szüksége a két kockafejű jó barát segítségére. A fél Amerikán átívelő kalandtúra azonban nem csak a minden kudarcuk ellenére is kitartó ügynökök miatt nem egyszerű mulatság. Egy lakókocsiparkban ugyanis szükségből túszul kell ejteniük a csinoska aggszűz Ruth-t, akinek így vallási fanatikus apját is magukra haragítják.
A túra során alkalmuk lesz találkozni az úti-mozik egyéb jellegzetes helyszíneivel az országúti büféktől a jellegzetes kisvárosokig és magányos farmokig, a homofób redneck farmerektől a jobb sorsra érdemes kisvárosi pincérnőkig bezárólag. Paulnak ráadásul a közelgő találka előtt nem sokkal még egy lelkiismereti adósságát is rendeznie kell egy bizonyos földlakóval. Hogy aztán sor kerülhessen a nagy búcsúra Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjének legendás sziklájánál - az egykor giccses, szentimentális finálé frenetikus humorú, fordulatos és mégis megindító paródiájával.
Mottola és a két angol filmje jól adagolja történetben és az akciókban rejlő feszültséget, ügyesen egyensúlyozik a romantikusság és a humor párhuzamos hangulatai között. És bár az alkotók nem félnek néha egészen banális, sőt altesti poénokat bevetni, azért a film mégis inkább egy másfél órás színvonalas, friss és intelligens, felvilágosult és humánus, tömény szórakoztató mozi. Tele levadászható utalásokkal a popkultúra alapműveinek tucatjaira a már emlegetett alapművektől a sci-fi klasszikusokon és a Szelíd motorosok-on át a Titanic-ig és a Lorenzo olajá-ig...
