Dési Huber István nevét sokan ismerjük szombathelyiként, 1980-ban még iskolát is neveztek el róla városunkban. De valójában tudunk róla mélyebben is bármit? Nem itt született, sőt nem is élt Szombathelyen, mégis kötődik a városunkhoz.
Jelentős gyűjtemény található alkotásaiból a Szombathelyi Képtárban, melyből tavaly egy életmű kiállítás is látható volt. A jelenlegi gyűjtemény eredetileg nem is Szombathelyre került volna, a művész özvegye ajándékozta a városnak, hogy a hagyaték állandó helyet kapjon.
A gyűjtemény először az akkori Derkovits Gyula Emlékmúzeumban kapott helyet, melyet akkor bővítettek ki. Dési Huber István életműve 1985-ben került át az akkor újonnan megépített Képtárba.
A múlt héten a Dési Huber István 130 Életmű és kiállítás lezárásaként egy, a művész életének fontos, de nem művészethez kapcsolódó életszakaszába kaphattunk betekintést, ugyanis hosszú évekig ötvösként, ezüstművesként kereste a kenyerét egy manufaktúrában.
Szántó István képzőművész, aki az életmű-kiállítás kurátora, egy rövid tárlatvezetéssel vezette be az érdeklődőket Dési Huber életének érdekes momentumaiba. Dési Huber önkéntesként vett részt az I. világháborúban. Itt lett beteg, és a súlyos tüdőbaja végigkísérte és sokszor szólt közbe negatívan élete alakulásába is.
A háborút követően megpróbált elhelyezkedni fémművesként, amiről hiába szerzett papírt is, nem ez volt az ő igazi művészeti ága. Ebben az időben rengeteg nemesfémüzem, többszáz manufaktúra működött Budapesten. Ez volt az iparág aranykora. Talán ezért is gondolta, hogy ebből megélhet. Dési mégis nagyon nehezen kapott állást. Végül Polgár Kálmán gyárában tudott elhelyezkedni.
De alaposan meg kellett dolgoznia a megélhetéséért. Martincsák Illés ötvösmester, arany és ezüstműves mesélt arról, milyen munka is volt az, amit Dési Huber végzett. Ez volt a nemesfémmunka egyik legnehezebb változata: a tálcázás.
Ez a legnagyobb fizikai erőnlétet kívánja a szakmában. A fémtárgy, azaz a tálcák - mert tálcásnak lenni, valóban azt jelenti, hogy tálcákat készít az ember - kialakításához nehéz szerszámok és sok erő kellett.
A trébelés során a hideg fémlapot üllőre fektették és hosszas kalapálással domborították a kívánt formára. Ezt csinálta Dési Huber 1932-ig. Ekkor ugyanis egészségi állapota közbeszólt és orvosai tüdőbaja miatt eltiltják ettől a munkától.
Az itt töltött éveknek is vannak azonban művészi emlékei, például az Ezüstműves műhely című grafikája, majd 1930-ban készült Az Ezüstkovácsok című táblaképe.
Mindkét művet megtekinthették a tárlatvezetéssel egybekötött előadáson az érdeklődők.
