Budapest megkerülhetetlen, kiemelt jelentőségű, a pesti oldalról még véletlenül sem szem elől téveszthető igazodási pontja a Budavári Palota: bár török lőportól a szovjet tüzérségi tűzig számtalan sebet kapott az évszázadok folyamán, az 1300-as évektől áll, és irányítja rá a figyelmet mindarra, mit rákentek a századok. Ma itt találjuk az Országos Széchenyi Könyvtárt, a Budapesti Történeti Múzeumot és a hazai magasművészetet bemutató legnagyobb közgyűjteményt, a Magyar Nemzeti Galériát (és ne felejtsük el a látványt sem, amiért sokan feljönnek ide - ezt ebben a képgalériában örökítettük meg korábban).
Hatvanas évek: elbaltázták
1963-ra már nagyon éktelenkedett ez a füstölgő rom a várhegyen, addig még úgy elnézegette Budapest, mondván, ne nyúljunk hozzá, ahogy Berlinben is otthagytak bizonyos háborús emlékeket - de az mégsem lehetett, hogy a Duna legszebb részén itthagyjanak egy lerongyolt, lerobbant valamit. Aztán elkészültek a helyrehozási tervek, ami a hatvanas évek közepének ízlését tükrözi - amivel az volt a baj, hogy nem tudták, mi legyen a funkciója, mindenféle terveket kovácsoltak, mi legyen itt, éppen csak a múzeum nem került szóba. Azt sem tudták, milyen legyen a stílusa, így leginkább semmilyen lett. A kupoláról is ez mondható el, az építészek fújnak is rá
- mesélt nekünk a múltról Demeter Judit, aki már a hetvenes évek óta dolgozik a galériának.Az MNG szocializmusban végrehajtott renoválása nem kevés kívánnivalót hagyott maga után: mivel nem tudták, milyen tevékenység fog majd itt zajlani, ezért nem is múzeumnak építették újjá, aminek folyománya az lett, hogy igazi falak nincsenek, álfalak annál inkább. Judit szerint ez megnehezítette a műtárgyak kiállítását, tárlatevezetni is csak bajosan lehet ezekben a terekben, ennek ellenére mi bátran állítjuk, hogy az alkotások között így is megfelelően el lehet veszni.
A Nemzeti Galériának ugyanis összesen 130 ezer műtárgya van, amiből mindig úgy 2000-2500 darab van kirakva, a maradék pedig a raktárakban pihen - de ha belegondolunk, még ez az aktuálisan cserélgetett apró "töredék" is olyan sok, hogy arra érdemes rászánni jó két-három, de akár több órát is.
Nem repül a, nem repül a szárnyas oltár
Itt vannak rögtön az ún. szárnyas oltárok, amikből ennyi egy helyen sehol nincs kiállítva Közép-Európában. Felvidékről és Erdélyről származnak - a két részről, amit a török "békén hagyott" -, és ha feltámad bennünk az ateista vagy az agnosztikus, még akkor is akadnak olyan perspektívák, ahonnan érdekesnek találhatjuk őket. Például hatalmas lehetőségei voltak ezek a helyi munkaerőpiacnak, mert több szakmát is lekötöttek, majdnem akkora meló volt vele, mint egy templommal: külön asztalos, esztergályos, aranyozó, festő, szobrász kellett az összerakásához, komoly projektként készült el valamennyi.
És akkor ez még csak egyetlen a tizenkét állandó és időszaki kiállításból, amelyek mindegyike tágas terekben korzózható végig - ha úgy tetszik (illetve: tetszik vagy nem), művelődés közben még a napi testmozgást is letudhatjuk. Ki ne hagyjuk például a roppant impozáns, sodró-mozgó-díszes barokk szekciót, benne Mányoki Ádám híres Rákóczi-arcképével, ami vezetőnk, Demeter Judit szerint
világbajnok kép és a portréfestészet egyik csúcsa.
(És közelről, ahogy még csak kevesen látták, mi is megmutatjuk a fotók között!)A barokk egyik csúcsa
Itt található meg továbbá Franz Anton Maubertsch Szent József halála című, majdnem plafonig érő festménye, amin a fény mint rendező elv van jelen - nem véletlen, hogy ezzel szemben még három szék is helyet kapott, ha valaki el akarna időzni rajta egy kicsinykét.
És akkor még nem említettük a robosztus középkori kőtárat, a nagyívű huszadik század komplett művészetét bemutató tárlatot az érméktől a szobrokig, a Munkácsy Mihály mai nagyjátékfilmeket idéző realisztikus képeit bemutató kiállítást, a napfényben fürdő tájak festőjeként ismert Ferenczy Károlyét, vagy a Hősök, Királyok, Szentek nevűt - ezek hallatán (sőt, most már láttán is) már csak azt sajnálom, hogy minket nem hoztak el huszonpár évvel ezelőtt egy rajzóra keretében ide, mert lehet és kell is ugyan művészettörténeti tankönyveket lapozgatni, egy ilyen, szemtől-szembe élmény nélkül nem lehet teljes az élmény.
Elvégre ki ne akarná, hogy egy világhírnévre szert tett inas ásítson bele a fizimiskájába?
