„Tyúkper”. Ez volt a tárgya olvasónkkal történt számos levélváltásunknak, és egy ilyen nevű mappába gyűjtöttük a fotókat, dokumentumokat és hangfelvételeket.
A magyar nyelv értelmező kéziszótáras szerint a „tyúkper” kifejezést a jelentéktelen, apró ügyekben való pörösködésre veszekedésre, pörpatvarra használjuk.
Mivel az alábbi történet néhány tyúk és néhány tízezer forint körül mozog, így mindenképpen illik rá a „tyúkper” kifejezés, de nem véletlen, hogy foglalkoztunk vele.
Egyrészt a történet túlmutat önmagán, másrészt gyanítjuk, hogy nemcsak egyetlen olvasónk járt így.
Egy egyszerű vásárlásnak tűnt
24 hetes szabadtartású tojójércéket kínált szállítással a megyei napilap egyik múlt havi apróhirdetése, és magyarszombatfai olvasónknak pont ilyen állatokra volt szüksége.
Felhívta hát a megadott telefonszámot, ami egy szomszédos megyében csengett ki, és meg is állapodtak az üzletben. 15 darab tyúkot rendelt 1700 forintos darabáron, ingyenes szállítással, az azt követő helyszíni fizetéssel.
A megadott napon aztán mégsem érkezett semmi, és mikor telefonon érdeklődtek, azt mondták, hogy nagyon meleg van, ezért csúszik néhány napot a kiszállítás.
És valóban. A másodikként megadott napon egy férfi telefonált, hogy úton vannak a tojók. Olvasónk nem volt otthon, így feleségét kérte, hogy vegye át az állatokat, ami meg is történt.
Semmi nem stimmel, de mégis összeáll egy kép
És most kezdődik tyúkper.
A helyszínre szállító teherautós férfi közölte, hogy nem voltak a megbeszélt méretű állatok, így nagyobbakat hozott, amíg drágábbak: 2700 forint darabjuk.
A feleség kötekedés nélkül kifizette a 40 ezer 500 forintot.
A férj csak késő este ért haza, így csak másnap reggel szembesült azzal, hogy itt valami nagyon nem stimmel.
Az érkezett tyúkok valójában „letojt” állatok voltak, értékük valahol 500-700 forint körül mozog, szemes takarmányt életükben nem láttak, de mindegy is, amire kellettek volna, arra amúgy is teljesen használhatatlanok.
Telefonon kereste a kiszállítót, aki meglepetésre letagadta, hogy bármit szállított volna, és zaklatásnak vette a hívást és feljelentéssel fenyegetőzött.
A hirdetést feladó hölggyel hosszabbal elbeszélhetett ugyan, de sokkal előrébb nem jutott.
A hölgy ugyanis azt mondta, hogy jegyzetei szerint még nem történt meg a szállítás a megadott címre, és a megrendelés adatai sem stimmeltek.
Szerinte az lehet a magyarázat, hogy olvasónk biztos több helyről is rendelt, így mások szállítottak ki, amire bizonyíték, hogy nem az ő céges autójuk vitte ki az állatokat. Jártak már korábban is úgy, hogy mire kiérkeztek, már előtte máshonnan megérkeztek a tyúkok - mondta.
Azt nem tudta a hölgy, hogy hogyan volt lehetséges, hogy a megrendelésről mások is tudtak, de annyit közölt, hogy „nagyon sok csaló van”, és ez nekik is rossz.
Lapunk próbált kapcsolatba lépni a hirdetést feladó hölggyel, de egyelőre nem vette fel a telefont.
„Szerintem minket piszkosul átvertek” – foglalja össze a helyzetet az olvasónk, aki nem annyira az elveszett pénzét sajnálja, hanem a módszeren van felháborodva.
Ráadásul gyanítja, hogy nincs egyedül, ám sokan – éppen a kisebb tételek miatt – nem járnak utána, mi is történt.
Azóta olvasónk megtette a feljelentést a rendőrségen, ahonnan lapunk kérésére Seffer Lilla megbízott megyei sajtószóvivőtől nemcsak azt tudtuk meg, hogy az ügyben a Körmendi Rendőrkapitányság szabálysértési előkészítő eljárást indított, de azt is, hogy
„Hasonló jellegű feljelentés miatt a Sárvári Rendőrkapitányságon folyik eljárás."
Vajon hány „tyúkper” lehet még?
