„Valaki nagyon nem szeretheti – vagy félhet tőlük” – írta olvasónk, aki pénteken a Bozsok és a Kalapos-kő közötti turistaút környékén két elpusztított erdei siklóval találkozott. A 60-80 centiméteres hüllők látványa annyira kellemetlen volt, hogy fotót sem készített róluk.
Pedig az erdei sikló teljesen ártalmatlan állat.
Nem mérgeskígyó, nem támad emberre, és nem ugrik rá senki nyakára az erdőből, bármennyire is ezt sugallja néhány, generációkon át örökített falusi/filmes horrorlegenda. Ha veszélyben érzi magát, legfeljebb megpróbál elmenekülni, rosszabb esetben védekezésből odacsíphet, de emberre gyakorlatilag veszélytelen.
Az erdei sikló Magyarország egyik leggyakoribb siklófaja, főként erdős, bokros területeken fordul elő, és fontos szerepe van az ökoszisztémában: rágcsálókat, kisebb gyíkokat, békákat fogyaszt. Magyarul: pont azokból eszik, amikből általában túl sok szokott lenni.
A kirándulás során szerencsére élő példányokkal is találkoztak – csak nem siklókkal, hanem kuszmákkal, vagyis lábatlan gyíkokkal.
Igen, a kuszma tényleg úgy néz ki, mint egy kígyó, csak valójában gyík. A legkönnyebben onnan lehet felismerni, hogy van mozgatható szemhéja és külső fülnyílása, míg a kígyóknak nincs. Lassabban mozog, vaskosabb testű, teljesen ártalmatlan, és főleg csigákat, rovarokat eszik.
Egy erdei túrán sokféle élőlénnyel találkozhatunk, de ezek döntő többsége jobban fél tőlünk, mint mi tőlük. A siklóktól tehát nem igazán kell tartani. A bundás málnaszedőkkel kapcsolatban viszont a szakirodalom továbbra is óvatosságot javasol.
