Ha valaki gyűjteni szeretne valamit, ami nem foglal el sok helyet, mint mondjuk pár raklap tégla, és nem olyan szörnyen költséges, hogy egy vagyont kelljen rá költeni, és nem fél egy kis tűztől sem – annak nyugodt szívvel ajánlhatók a gyufás skatulyák. A kicsitől a nagyig, egészen a csíkos, kockaforma, mintás és fadobozos skatulyákig. Adrián is így tett, szerette, ezért gyűjtötte, ezért rendszerezte őket - mi meg ezért kikérdeztük.
- Hogyan kezdtél el gyufás skatulyákat gyűjteni?
- Mint minden fiú, aki először nyilazik, csúzlizik, gyufázik, hasonló dolgokkal foglalkozik, aztán egy-kettő érdekesebb darab után elkezdett gyűlni. Akkor ugye még a dohányáru mellé adtak gyufát, ezek voltak gyakran a legkülönlegesebbek, az ilyen típusúak. Elkezdtem gyűjteni ezeket a különlegeseket, aztán észrevettem, hogy fogynak el, egyre kevesebb készül belőlük.
- Mennyi az annyi?
Egyszer számoltam, úgy 1200 darab körül volt, aztán úgy 400-at elhasználtam, Mamának adtam, mert tűzveszélyesek voltak, vagy duplán voltak meg. Most mindegyikből nagyjából 1 darab van, a szebbekből, a különlegesebbekből van több, de 1200 darab még biztos mindig van. Vannak régiek is, azok általában fából vannak, a doboz is fából van, és egy vékony papírréteggel van bevonva.
90 százalékuk tele van, bontatlan, egy-kettőből hiányzik, de szinte mind karcmentesek, és tele vannak. Sajnos manapság egyre kevesebben használnak gyufát, már a sütőket is elektromos gyújtóval gyújtják be leggyakrabban. Hotelekben, kávézókban még lehet találni, de már az is egyre ritkább.
- Melyik a legrégebbi darab?
Az a baj, hogy nem tudom, hány évesek lehetnek. A fadobozosokból van egy olyan húsz darab. Olyan 60-as évek talán, de igazán nem tudom, mert csak úgy belecsöppentem és elkezdett gyűlni.
- Honnan vannak a gyufáid?
- Mindenhonnan van a világból, és a mai napig az van, hogy ha látok egyet, megveszem. A mostaniakat annyira nem kedvelem, azokat inkább elhasználjuk. Van például Kanadából, Japánból, és mindenhonnan, ahol jártunk.
- Az ismerősök, rokonok szoktak neked hozni?
- Persze, bár most, hogy már idősebb vagyok nem mondom senkinek, hogy hozzál gyufát, de aki közelebb áll hozzám az mind a mai napig magától hozza.
- Mennyibe fájhat ez a kollekció?
- Hát, ha van 1200 darab, és mondjuk 40 forint egy gyufa, akkor ez 48000 forint körül van , és ez csak a tényleg annyi amennyit ér a gyufa, mint használati eszköz. Ennél jóval többet, mert ha valaki össze akarná gyűjteni, nem tudná, mert ezeket a fajta gyufákat már nem lehet kapni.
- Nem gyűjtöd a sorozatokat?
- Hát, ha meglátok egyet valahol, egy sorozatot például Münchenben vettem meg, de itt Magyarországon nem lehet venni.
- Szoktál más gyűjtőkkel találkozni, csereberélni?
- Nem ismerek sok embert, aki gyűjti. Nem vagyok ennyire megszállott, csak szeretem a régi dolgokat. Persze biztosan van klubjuk. Neten amúgy látni néhány gyűjteményt, de nem túl szépek általában. De az, hogy a jófogáson, vagy az apródon fölvásároljam az összeset eszembe se jut. Az enyémet senkinek nem adnám el.
- Hogyan tárolod?
- Fiókokban vannak, több sorban. A probléma leginkább az, hogy egyrészt rengeteg helyet foglalnak el, másrészt tűzveszélyes. Egyszer beindul, akkor aztán leég a felső szint. Persze ezért vannak száraz helyen, a fiókban.
- És tényleg, csak ránéztél egyszer egy gyufás skatulyára, és elhatároztad, hogy ezentúl ezt fogod gyűjteni?
- Vicces, de tényleg. Még csak nem is vagyok piromán.
