A Szerda Esti Akusztik ezen a héten az ipszivel csinált ivót az MSH-ból.
Az, hogy tulajdonképpen mit is takar a ’kocsmakoncert’ kifejezés, nem volt egészen világos, úgyhogy most - közel húsz 30Y koncerttel a hátam mögött - hosszú idő után először kíváncsian indultam el a Sportházba.
Szóval mitől is volt ez kocsmakoncert?
Nem kocsmában volt, de valahogy meg kellett oldani a kocsmahangulatot, ami egy elég nagy lelátókkal ellátott előadóban elég necces. Itt jött a jól bejáratott atombiztos trükk: sörpadok.
Nem volt színpad se, mert ugye az általában a kocsmában sincs, úgyhogy a zenekar a sörpadok között, majdnem középen helyezkedett el, kivéve amikor elmentek onnan, mert
bizony volt, hogy ezt megtették, mondván a vendéglőkben a zenekar is oda szokott menni asztalokhoz játszani. Ezt megtette a 30Y is, az egyik számukat egy, a terem széle felé lévő asztalnál játszották el, de mivel mikrofont, meg erősítőt nem vittek magukkal, ebből a szerencsés asztaltársaságon meg néhány közel ülőn kívül senki nem hallott semmit, úgyhogy a központi, hangtechnikával jobban felszerelt fellépőhelyükre visszatérve lejátszották a dalt még egyszer.
A kocsmahelyzet azt is hozta magával, hogy a közönség ülve sörözgetett, és nem mondjuk izzadtan ugrabugrált, úgyhogy ehhez a tényhez a dallista is idomult. Több volt a lassú szám, én a Pécsi Tánctanárnak külön örültem, mert általában hiányolni szoktam, ugrálós koncerten elég ritkán játsszák. A gyorsabb dalok is át voltak hangszerelve kicsit, ami volt hogy sikerült, de a Bogozd Kit például én még nem untam ennyire soha, a Felhő meg egyáltalán nem volt, vagy csak pont akkor voltunk kint cigizni, meg az összes ismerősöm is, akitől megkérdeztem, hogy tényleg nem volt-e a Felhő. Egyébként a ki-be járogatás is sokkal jellemzőbb volt, mint egy átlag koncerten.
Aztán ott volt az is, hogy ami a harmincipszinek amúgy nagy erőssége, a közönséggel való kommunikáció, az ebben a miliőben még jobban kijött, és ilyen sztorizgatós, poénkodós haverkodás lett az egész buliból.
Ami végül is tök jó. Így szerda este még jobban is esik egy ilyen laza, ülős, alter sörözgetés, mint egy tomboló koncert. Nem kell foltokat számolni utána, és a munkahelyen sem olyan a másnap, mint egy másnap.
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
