A lelátó tele, a küzdőtér félig. Eljött az ötéves csemete, a hetvenes nagypapa, megállapodott anyukák, szingli lányok, szexicsajok és udvarias lovagok. Várjuk a sztárokat és szól a tuc-truc. Aztán indul a hatás: füst, sötét, sikít a tömeg és berobban a színpadra a Csepregi – Végvári - Baracs hármasfogat.
Védőháló nélkül
Csepregi jól tartja magát, az ápol-eltakar pink blúz és fekete nadrág a szőke lobonccal és fekete kalappal hatásos összeállítás. (A második felvonás anyukásabb kosztümje már kevésbé jó választás.) Kétségtelenül irigylésre méltó teljesítmény 54 évesen végigugrálni közel három órát. És közben folyton vigyorogni, teli szájjal – Csepregire ráragasztották a mosolyát. Tegyük hozzá, cseppet sem tűnik művinek. A srácokon azért több a ránc, de valahogy ők is konzerválódtak. Nem kopaszodnak, vadul zúzzák a gitárt, évődnek a kiscsajokkal. És persze ahogy a szöveg követeli, hódolnak a Nő előtt.
Minek ez a cirkusz már?
Van abban valami bájos, ahogy az ötvenes Párizsi lány a hatvanas Mistert csábítgatja nyaka köré fonva virágfüzérét. Vagy, ahogy az ötvenes alig fürdőruhást egy ötvenes cápa falja a szemével. És amikor a két ötvenes két hétig kerülgeti egymást, hogy az utolsó éjszakán elvarázsolódjanak. Hogy az ötvenes Sandhokanról, Don Quijote-ról ne is beszéljünk…
Rég volt, amikor még bakelitről hallgattuk és a Zenebutik klipjében néztük Évát és Ádámot. Rajongva értük. Ma már mosolyt fakasztanak a youtube felvételei, és néha e koncert pillanatai is.
Világmegváltás nincs e dalban
Csepregiék ugyanis szeretik láttatni, amiről, akiről énekelnek. Valójában feleslegesen, habkönnyű szövegeik nem szorulnak tolmácsolásra. Nem is gondolkodni jöttünk ide, ez a pop húzza az ember lábát magával. Egy igazán eredeti snittje van a bulinak, Heatlie Dávid (Éva fiának) dobszólója, a fiatal srác egyszemélyes produkciója tehetségről árulkodik. A Neoton sztárjai büszkék lehetnek, hogy ennyi év után is generációkat tudnak lázba hozni. A szombathelyi közönség tombolt, zsebkendőt lebegtetett (
Itt van a zsebkendőm
…) és teli torokból üvöltötte, hogy 220 felett elhagyja a valóságot. Kattogtak a mobilos kamerák, készültek a felvételek és töprengtem, vajon a kopaszodó, szemüveges papa – mamával az oldalán - kinek rögzíti telefonjára szinte a teljes koncertet.
Ne félj, újra visszajövök!
De ne fanyalogjunk, mert alapjában véve jól szórakozunk, hamar elrepült az idő és egy percig sem untuk. Időközben többször is biztosítanak bennünket arról, hogy hoztak nekünk lemezeket, többfélét. Válogatást meg szólólemezt is. Meg Éva könyvét. És nemsokára jön a DVD is a nagy búcsúkoncert felvételével. Jövőre pedig megint elvisznek majd minket Monte Carlo-ba, Párizsba, a tengerpartra, a karneválra - szóval a világutazók visszajönnek - legalábbis így énekelte Csepregi Éva.
