Nem kell a Le Monde-t, a Washington Postot és a Der Spiegelt járatnunk ahhoz, hogy tudjuk: ha mi nem is olvassuk ezeket, milliók a világban az itt írott cikkek alapján tájékozódnak arról, mi történik Magyarországon, majd alkotják meg a saját véleményüket. Hogy ezek a nemzetközi diplomáciában akár nyomásgyakorlási potenciállal is bírnak, mi sem jelzi jobban, hogy már az első Orbán-kormány is próbálta a maga eszközeivel megelőzni a róla szóló negatív hangvételű cikkek elszaporodását. A Nézőpont Intézet most 3659 darab, mérvadó külföldi lapokban tavaly publikált írásban vizsgálta meg a Magyarországról szóló hírek témáját és a cikkek polaritását, vagyis azt, hogy a hangvétel mutatója a dorgálás vagy a dicséret felé hajlik-e el.
Kesztyűs kézzel bántak a kormánnyal az amerikai újságírók - néha
2012-ben is az volt a jellemző, hogy taroltak a feddő hangvételű megjelenések: a vizsgált cikkek 46,5 százaléka negatív, 47,7 százaléka semleges, míg csupán 5,8 százaléka volt hazánkra nézve pozitív. A sajtótájékoztatón Antal Zsolt médiakutató, a Nézőpont Intézet Médiaműhely vezetője igyekezett is gyorsan kihangsúlyozni a tendenciát, miszerint az év elején a külföldi újságírók több mint fele még összehúzott szemöldökkel írt hazánkról, az év végére ez már feljavult mindössze 30,2 százalékra.
A világsajtóban nincs sok pozitív történet Magyarországról, de a Magyarország-kép mindenképpen konszolidálódott
– jegyezte meg.Számszerűen és arányait tekintve is az amerikai sajtó közölte egyébként a legtöbb pozitív hírt Magyarországról (az amerikai megjelenések 10,5 százaléka volt kedvező), a legtöbb kíméletlenül kritikus cikket pedig a német média jelentette meg.
A korábban népszerű politológust, a tavaly az Orbán-kormány nemzetközi kommunikációjáért felelős helyettes államtitkárrá kinevezett Kumin Ferencet is meghívták, hogy szóljon pár szót az elemzésről, meg a túlnyomórészt negatív hangvételről. Ő utóbbira úgy reagált:
azok az újságírók, akik alaposabb tudással rendelkeznek arról, hogy mit és milyen motiváció mentén csinál a kormány, és hogyan fognak működni ezek az intézkedések, tehát aki ezt megérti, ebbe energiát fektet, az általában pozitívabb, vagy a semlegeshez közeli tudósítást készít.
Lepattanna az orbánista propaganda a profi újságírókról
Ahogy Kumin fogalmazott,
egyszerű, napi kulimunkával sokat el lehet érni
abban, hogy ezek az újságírók kicsit tompítsanak a lehúzó hangvételen. Kulimunka alatt azt érti, hogy naponta több nyelven küldenek közleményeket egy gondosan válogatott címlistára, de ne ijedjünk meg, ők nem akarják manipulálni az angol, francia és német médiamunkásokat, nem is tudnák, mert azezekben a szerkesztőségekben ülő emberekről azonnal lepattan, ha úgy érzik, hogy valamiféle propagandatevékenység célpontjaivá válnak.
Az államtitkár szerint egyébként teljesen természetes a negatív túlsúly, hiszen nehéz olyan lelki motivációt találni, hogy valaki ujjongva nyilatkozzon egy másik ország vezetéséről. A véleménycikk-írókat, bloggereket eleve jobban motiválja a kritika, és
ez így is van rendjén.
Ahogyan várható volt, felmerült az a kérdés is, mi a helyzet azzal, amikor ellenzéki pártok keresik meg a külföldi sajtóorgánumokat, és tesznek keresztbe általuk az aktuális kormányzatnak azzal, hogy tudatosan szerveznek oda negatív híreket. Kuminnak erre is megvolt a válasza:
a politikai versenyben ez egy fegyvernem, amit a jelenlegi kormányzó erővel rivalizáló oldal sokkal ügyesebben forgatott az elmúlt időszakban.
Szerinte azonban fontos tudatosítani az emberekben, hogy pozitívan is szoktak ám írni Magyarországról, és az, aki csak a kritikus írásokat emeli ki a külföldi sajtóból, az szelektíven válogat.
