Szép dolog is az, amikor büszkén irányba áll egy társadalom, és hajlandó felismerni, mire van igazán szüksége kulturális tekintetben. Művészetbefogadási vonatkozásban. Hát el tudunk képzelni lebilincselőbb egyéni forradalmat, revelációszagúbb pillanatot annál, mint amikor az ember áll mondjuk a szombathelyi Weöres Sándor Színház előterében, nézi a sok öltönyös sznobot, ahogy manírosan masíroznak a lépcsőkön, aztán ebben a sűrű közhelyerdőben váratlanul elpukkan őbenne a tudatra ébredés villanykörtéje, egyetlen mozdulattal földhöz vágja a gyöngyökkel vert ridiküljét, hogy inkább bevesse magát a Két Medve kocsma egyik valóságszagú asztala mögé?
Végtére is mi szükség van erre a sok megvezető hazugságra, erre a fölényeskedő ál-kultúrára, amikor az Élet az utcán hever? De szerencsére még nem vették el tőlünk, még van nekünk még kereskedelmi tévénk, ami a képernyőjén át szűretlenül mutatja be a vegytiszta valóságot.
A híresen tehetséges magyar embereket párjaikkal együtt egymásnak eresztő Nyerő Páros szerencsére két kézzel ráncigál ki minket az mondvacsinált értékek délibábos mocsarából, hogy úgynevezett celebritásokkal mutassa be nyíltan és tabumentesen mindazt, amire
az otthoni pókhálós hintaszékben a saját hagymázas beszédeikbe kábítószerszerűen beleszédülő irodalmárok, a népszerűségért veszett kuvaszként kepesztő zenészek, vagy holmi lusta képzőművészek sosem lesznek képesek.
Az istenemre, hát hol kapunk tőlük olyan mesterkéletlen őszinteséget, mint amikor Szabó Zsófi szappanopera-színésznő szemrehányón közli a kedvesével a kamera mindenlátó lencséje előtt, hogy hát se lovardát nem vesznek, se házat, az utazásról nem is beszélve?
Hol tapasztalunk olyan szívszaggató emberséget, mint amikor a Balaton Sound gyúróállócsillaga, Pumped Gabó szeretetteljesen közli, hogy jelenlegi barátnőjének először lefeküdt a barátnőjével, sőt, jelenlegi barátnője először lefeküdt az ő haverjával, és csak azután keresztezték egymást útjaik?
Hol hallunk olyat, mint amikor az Emanuelle-éneklő Gergely Róbert régi idők elveszettnek hitt, kellemes férfiúi modorát csempészi be ebbe az internetzivataros, értékvesztett huszonegyedik századba, amikor közli, hogyköszönöm szépen, nagy várakozásokkal tele
?Szerencsére pénzt is lehet rakni a nőjükre,
merthogy a műsor mindenféle képességtesztelő kihívások elé állítja a párokat. Az első részben a lányoknak egy kisebb szakadék felett kellett végiggyalogolni egy egyre szűkülő rámpán, a fiúk pedig gyakorlatilag tippmixezhettek a saját hitvesükre, aki ha leesik, veszik az összeg, ha nem, akkor annyival nő az a 400 ezer forint, amiből minden pár gazdálkodik. Ha elfogy az összeg, akkor búcsúznak a műsortól, ha viszont túl keveset rakosgatnak egymásra, az megingathatja a bizalmat a kapcsolatban.
Egy ilyen vérbeli empirikus teszt úgy kéne a világ összes kapcsolatába, mint éhezőnek egy falat kenyér! Hölgyek és Urak, véssék derekasan az eszükbe: nem ám lehet örökké a szemkibökés rózsával, a sehova sem tartó beszélgetések a naplementében meg az unalmas közös nyaralgatás az etalon. Ha pénz nincs a viszonyrendszer homlokterében, akkor semmi nincs, csak üresen kongó lelkek, sziklaszívek!
Az már most látszik, hogy a műsor formátuma - aminek elődjeit, a Celeb vagyok, ments ki innent és a Rettegés fokát jól ismerhetik a kedves őszinteségkedvelő tévénézők - minden bizonnyal segíti a felnövekvő generációk helyes értékrendügyi előremozdulását. Ez már eldőlt a szobaválasztásnál is, ahol az első feladatnyertes Pumped-Sebestyén értelmiségi fitneszpár hölgytagja rögtön közölte, hogy ő a fényűző életmódra szavaz, tehát helyesli a böhömnagy helyiséget, és azzal együtt az erősebb kutya világi elvét.
A kitűnő műsor egyetlen, de annál kardinálisabb hibája, hogy nem gründoltak neki egy külön csatornát, ahol 24 órán át tekinthető lenne ez az épületes csoda. Emberségből jeles, köszönjük RTL, hajrá szerelmesek!