Amikor a 90-es évek elején megnyílt előttünk a világ, rácsodálkoztam az olaszok, görögök, horvátok városaira, ahol esténként szólt a zene az utcán, néha még táncoltak is, és nem otthon kuksoltak az éppen aktuális szappanoperát nézve.
Persze, azért tudtam, hogy ebben van némi turistacsalogatás is, de lenyűgözött az a könnyedség, amit ott láttam az arcokon.
Szombat kora este a szombathelyi városháza előtt volt hasonló érzésem. Ahol már délután székeket pakoltak nézőtéri alakzatba, hangosítást szereltek, és egy büfékocsi is megjelent.
A teraszkoncerteket az elmúlt években indították el, alaphelyzetben a városháza első emeleti teraszán, ahol a hely szűkössége miatt előzetes regisztráció kellett. Aztán jött az ötlet, hogy a városháza előtt is lehet koncertet tartani, a bejárati lépcsősor adja magát színpadként, és ott azért jóval többen elférnek.
Azt már én teszem hozzá, hogy a terasz valahogyan színházi fegyelemre kényszerít, a téren viszont sokkal könnyedebb a hangulat. Szombat este már az első koncert harmadik számánál járták a horvát kólót.
Este hét óra előtt néhány perccel kezdődött a program, először átadták a "Szombathely hétköznapi hőse" díjat, amiről hamarosan külön cikkben írunk. Aztán a szentpéterfai horvát Koprive tamburazenekar lépett fel, majd a már világhírű Romano Drom következett.
Mindkét csapat az autentikus népzenétől közelít, a horvát és a roma kultúrától, de eljátszanak a modern elemekkel is a koncerteken.
És ennyi elég is ahhoz, hogy Szombathely mediterrán várossá változzon.
