Az idén negyedszer rendezték meg Szombathelyen a Nyugdíjas Orvosok Napját. Az ünnepélyre sok idős orvos érkezett, közülük sokan még ma is foglalkoznak a szakmával, elméleti szinten, többen oktatók/professzorok. Először néma vigyázzállással tisztelegtek az utóbbi időszakban elhunyt kollégák emléke előtt, majd dr. Legli Veronika köszöntötte a résztvevőket, és Szabó Tibor színész szavalt el egy Petőfi verset.
Kerekes Ferenc, a Vas megyei közgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke beszédében kérte a professzorokat, hogy erősítsék a gyakorlatot a fiatal orvosokban, a nézetet, miszerint a páciens, azaz a beteg ember egy egész. Hogy ezt pontosan mire is értette az elnök, azt nem tudjuk, vélhetően személytelen ellátásban részesült az utóbbi időben. Mi is találkozhatunk ezzel nap mint nap. Az idősebb háziorvos érdeklődik a munkánk, a család iránt, míg máshol a fiatal orvosok csak a munkájukat végzik és az ellátáson kívül nem kerülnek kicsit sem közelebb a betegekhez (tisztelet a kivételnek).
Dr. Prugberger Emil a szakma megbecsültségének hiányára hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy sajnos nincsenek kellőképp megfizetve a magyar orvosok, és kívánja, hogy a kormányzat jobban megbecsülje a legnehezebb hivatást választókat. Többek közt azért is, hogy ne menjenek el az országból a fiatalok.
Az ünnepi műsor folytatásaként a Bartók Béla Zeneiskola diákjai készültek több zeneműből álló, kamarazenei koncerttel.
