Jelzésértékűnek vesszük, hogy a szombathelyi színház 2016/17-es idei szezonjának első rendezését épp Zsótér Sándor jegyzi. Művészi képregény, olyan színház ez, amiben nincs nagy cselekmény, helyette beszélő fejek, erős szöveg, erős látvány, kevés történés. Felnőtt színház, 18 karikás, olyanoknak, akik legalább 18 könyvön vagy kamaradarabon vannak túl. Tesztnek sem rossz, miként veszi majd az akadályokat a szombathelyi közönség. Vagy megszokják, vagy a szünetben megszöknek. De ne tegyék!
Szembenézés
Kiss Mari, mint kemény özvegy (Alvingné, Ilona) néz a semmibe, a könyörtelen, élettelen, ködös szeretetlen világba. Elegáns, csöppet extravagáns ruháit megirigyeljük, nagyvilági nő, színpadon és túl. Néz a közönség felé, ki a fotelből, elvileg dialógusban van épp, a merev és dörzsölt pappal (Szerémi Zoltán), de itt mindenki a semmihez beszél. Kiss Mari maszkot visel, álarca saját arca, állandósult félmosollyal. Annyira áthatolhatatlan ez a tekintet, hogy amikor egy pillanatra megjelennek rajta a valódi érzelmek, futkos a hátunkon a hideg.
Megvan a Születésnap? Dán dogmafilm a kilencvenes évekből, Thomas Vinterbergtől, azóta kultuszfilm lett. A szembenézés műfajában stílusteremtő. Volt honnan, talán épp Ibsentől vette a mintát. Itt is ott is nagy családi ünnep, boldogság, hazatérő fiatalok, aztán persze borul az idill…
A Kísértetek is valami hasonló. Ibsen talán az első, aki vállalta a szembenézést, micsoda borzalmak mérgezik a hálószobákat, hogyan gyilkolja csendben anya fiát, apa lányát, még csak nem is rossz szándékkal. Itt is ott is adott a látszólagos nyugodt, módos élet: Ibsen darabjában a tíz éve elhunyt apa hamis emlékének megkoronázására készül épp az özvegy (Kiss Mari) és festőtanonc fia (Bajomi Nagy György), szeretetotthont avatnak. Aztán az igazság-cunami itt is mindent elsöpör.
A kérdés: lehet-e büntetlenül végighazudni egy életet? Lehet-e büntetlenül kizárni az apát egy gyerek életéből, és közben hamis bálvánnyá növelni benne? Lehet-e büntetlenül irányítani mások életét, az ő megkérdezésük nélkül? Nyugtalanító kérdések, megnyugtató válaszok nélkül.
Nincs átmenet, már az elejétől húz le a mélybe
Tarr Bélásan fejbe ütős világ ez, még a fényűző látszatboldogságot sem mutatja igazán Zsótér, hacsak nem a ruhákban és a műmosolyokban. Már az elején baljós remegést érezni, itt nem süt a nap, soha, csak a háttérben, felvázolt festményeken.
Az első tíz percben zavartság van bennünk, szokatlan ez a színházi nyelv, a csonkolt mondatok, a senkihez sem beszélő fejek, kapkodjuk mi is a miénket. Mire megtaláljuk a helyünket, addigra szünet. A második felvonásra helyezkedünk bele igazán, kezdjük belakni ezt a torz tükörben mutatott, izgalmas világot.
Óriásvásznak mozognak, mint díszlet
Ami a nyelvezet mellett teljessé teszi az élményt, az az események vizuális megjelenítése. Gyönyörködtetően nyugtalanítóak a díszletül szolgáló óriásvásznakra festett alakok. Azok dinamikája, épp melyik elé ki lép, ki (és kivel) húzza be, mozgatja el, ahogy beleolvadnak vagy elválnak a háttértől. A fényjáték hozzá, ahogy árnyalja, átszínezi a festményeket, mindig hozzátesz a gesztusokhoz.
A festmények Edvard Munch norvég expresszionista (tudják, a Sikoly) festő munkái. Max Reinhardt felkérésére készültek a Kísértetek 1906-os -rendezése (Deutsches Theater, Berlin) díszletéhez. Ezek másolatai, és a ‘NAP’ c. kép másolata láthatók az előadás díszletében, a Kecskeméti Katona József Színház díszletfestőitől.
Beépít dalt Brecht Koldusoperájából, és James Joyce Epilógusát
A darab azért marad szövegközpontú, Zsótérnak ez a testhezálló, hiszen dramaturg is, egyik fő erőssége éppen a nyelv. Rendezőként nyersfordítást kért, a végső szövegváltozat az ő keze nyomát is viseli. Azt akarta - olvashatjuk a színház honlapján - hogy ne legyen se több, se kevesebb az eredetinél, csak ami oda van írva.
És a színészekkel is tesz ezt-azt. Kizökkenti őket, nem hagyja, hogy a szokott eszköztárakból dolgozzanak. Sorolhatnánk, Fekete Lindánál, de talán Trokán Péternél sem láttunk még ennyire erős színpadi jelenlétet. Trokán remekel, ahogy Bajomi is, megint. Ahogy szinte egy mondaton belül hozza a mamával gügyögő gyermeket, aztán lidércesen kiált bele a sötétbe, van ereje.
Aki beül rá, ne akarja azt látni, amit színházban feltétlenül megszokott. Legyen kíváncsi, hagyja magát vezetni, ringatni, mert Zsótér szabdal, játszik nézővel és szereplőivel, térrel, történettel. Biztos vannak döccenők, a történet sem újszerű, a rádöbbenések sem maiak, de így, ebben a tálalásban erős, elragadó élmény!
Henrik Ibsen: Kísértetek
GENGAGERE
(Egy szünettel - 130 perc) - egy családi dráma két felvonásban -
Szereplők:
Alvingné, Helene, Alving kapitány és kamarás özvegye/Kiss Mari
Osvald Alving, fia, festő/Bajomi Nagy György
Pásztor Manders/Szerémi Zoltán
Asztalos Engstrand/Trokán Péter
Regine Engstrand/Fekete Linda
Nyersfordítás: Boronkay Soma
Dramaturg: Ungár Júlia
Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Ügyelő: Győrváry Eszter
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra
Rendező: Zsótér Sándor
Bemutató: 2016. szeptember 30. 19 óra, Márkus Emília terem
megosztás
