Egy olvasónk juttatta el hozzánk a következő sorokat, amelyekben egy kedves barátjától búcsúzik:
Nyúl!
Bocsáss meg nekem! Rossz a szóvicc, de Húsvét előtt - ezt hozta a nyuszi?-tudtam meg, hogy elmentél. Megkönnyeztelek. Nem voltál barátom, csak… csak…mi is? Sorstársam, kortársam,s mégis, mégis barátom. Látlak. Összecopfolt hajadat, hamiskás mosolyodat, kiáltásodat: Szia, tábornok!
Annyit voltunk együtt. Ismerted, szeretted lányomat, unokámat, s tudom, engem is. Most meg szembesültem a megváltoztathatatlannal, többé nem látlak. Mindig tudtam, hogy vagy. Hogy egy pohár bor, egy rosé képes világmegváltó gondolatokra. Érzelmekre, hitekre, barátságra.
Hogy Szilveszterkor megölelj, hogy köszöntsük egymást a Fő-téren, hogy leüljünk Ervinnél, az Urániában, hogy lássam Rajtad a szándékot, a hitet, a törekvést, mely arra sarkall, hogy változtass… de, de Te talán nem is akartál változni. Bohém voltál világ életedben. Bohém, rossz fiú. Á! Dehogy, nem voltál rossz. Csak gyarló. Esendő. De telve jó szándékkal, hittel, akarattal. Hitted a szépet, a jót, a nemest. Mert ilyen voltál. Néha ködös tekintettel, néha mérgesen, de mindig őszintén. Mert ilyen is voltál. Őszinte, nyílt, igaz ember. S művelt. Rajongtál a zenéért, tudtad, ismerted a művészeti irányzatokat, s ha kellett, oda is tetted Magad, helyre igazítottál, közöltél, nyilatkoztattál.
Tudod, valahol értelek, megértettelek. Idegen, borzasztó világunk az Általad is hitt, remélt változtatások nélkül elfogadhatatlan. S Te, Nyúl változtatni akartál. Próbálkoztál emigránsként, vagy disszidensként,- oly mindegy szóhasználat- változtatni s változni akartál, a szándék megvolt Benned, akartad. Nem sikerült. Beleszürkültél a mindennapok Magyarországába, ebbe, az Általad is elfogadhatatlannak hitt s tudott semmirevaló érába, a hazugságok, uram-bátyám világába, a Mészáros Lőrincek felfoghatatlan és érthetetlen „siker” story-jaiba… s volt, hogy végig gondolva mindezt haza sem mentél. Csak búfeledőbe merítkeztél pénz nélkül, de telve jó szándékkal, hittel, annak tudatában, hogy lesz, hogy kell egy barát, aki leül Veled, meghív, s megváltjátok a világot.
Megváltottad, Nyuszi!
Ezt szeretném megköszönni Neked, ezt szeretném elmondani Neked. Meg azt,hogy szeretünk. S szeretni is fogunk. Bánt, fáj, hogy nem vagy. Hiszem, jó helyen vagy. Tudom, hogy érted, hallod, hogy tiszta a szó, barátsággal, nemes szándékkal megfogalmazott.
Szeretünk. Nem feledünk. Nyugodjál békében, Barátom!
