A Facebookon futottunk bele Vitkolczi Ildikó mesekönyvének két oldalába. A könyv a „Palkó, Zsófi és a szörnyű szerda” címet viseli, és nagyon aranyosan áldozathibáztató, kizsákmányoló a megközelítése. Fura mód a magyar állam itt nem érzi szükségét, hogy megvédje a gyerekeinket a rájuk leselkedő veszélyektől, a kiérdemelt verésektől és a zsaroló nagymamáktól és nagypapáktól. Íme a kérdéses részek:
Mint a posztból kiderül, az ököllel ütés előzménye csúfolódás volt, ettől függetlenül rendkívül problémás az a magatartás, amit a szülők tanúsítanak a gyermekükkel szemben. Az apa szerint bár nem szép lányokat verni, mégis jogos, az anya pedig szekunder szégyent érez azért, mert a lányát “önhibájából” megütötték.
Nyilván, a lány magatartása sem helyes, és ovisokról van szó, ahol adott esetben lehetnek túlzottak a reakciók, ettől függetlenül, nem szabad egy ilyen szituációt ennyire egybitesre leegyszerűsíteni. Kislányom, rosszat tettél ezért megvertek, ez tök oké, holott a minimum az lett volna, ha Zsófi és Bence kölcsönösen bocsánatot kér a másiktól. Jelen pillanatban ez a mese sokkal inkább azt a népi bölcseletet erősíti, mely szerint: „Ha megdobnak kővel, szúrd le vasvillával!”.
A könyv másik érdekes motívuma a nagyszülők zsaroló magatartása, ha lesz ölelés és puszi, akkor lesz süti is, minden más esetben, ezek szerint nem játszik ez az opció. Bár azt is el kell ismerni, hogy a 21. században nem feltétlenül hátrány, ha a gyerekek megtanulják, hogyan működik a korrupció, csak utána otthon ne nejlonszatyorban és nokiás dobozban kérjék a sütit.
A kifogásolható részek ellenére, azért pozitívum is akad a mesében, mert megjelenik benne például az, hogy a fiúk is sírhatnak, ami kilépteti a fiúkat a sokszor rájuk kényszerített nemi szerepből, sztereotípiából.
